Ha semmi nem használ, jöhet egy csoki

Debrecen - Hiába hosszútávfutó, mégsem jó a monotónia­tűrése Kácser Zitának, aki ennek ellenére a legjobbak közé tartozik. Interjú.

Már több, mint tíz éve nagyon komolyan benne van az élsportban Kácser Zita, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola atlétája. A legjobb európai hosszútávfutók közé tartozó hölgyet minden életszakaszban más motiválja, hiába van túl többek között már négy fáradásos törésen, újra és újra talpra áll, és fut tovább. Élvezi, amit csinál. Múlt hétvégén éppen Zágrábban állt rajthoz, ahol hatalmas egyéni csúcsot futott félmaratonon, ideje 1:13:33 volt.

A Naplónak adott interjúban elmondta, imád enni, szereti az édességet, beszélt az előtte álló feladatokról, és arról, mivel foglalkozna az aktív sportolói évek után.

Mikor kezdtél el sportolni?

Kácser Zita: Az ikertestvéremmel nagyon aktív gyerekek voltunk, mindig sportoltunk valamit, négy évig kézilabdáztunk, aztán fociztunk is, olyan tizenhárom évesek lehettünk, mikor kipróbáltuk az atlétikát.

Pár esztendőre rá kiderült, ezzel komolyabban is érdemes foglalkoznom, és onnantól kezdve jöttek az eredmények is.”

Persze kipróbáltuk például a gyaloglást, a dobó- és ugrószámokat, a rövidebb távokat, de egyértelműen a közép- és hosszútáv volt a legjobb számomra, mind keringésre, mind alkatra. Dunaújvárosból származom, ott kezdtem el a mozgást, aztán Pécsre jártam egyetemre, akkoriban ott sportoltam, majd jött egy szolnoki időszak, onnan Békéscsabára mentem, és második éve versenyzem debreceni színekben.

Hogy érzed magad Debrecenben?

Kácser Zita: Nagyon szimpatikus a város, szeretek itt lakni, de még nem igazán sikerült megszoknom azt, hogy Pécs és Dunaújváros után nem tudok hegyi edzéseket végezni. Viszont a sport szempontjából az egyik legjobb hely az egész országban. A Debreceni Sportcentrumnál mindenben támogatnak, külön köszönöm Makray Balázs, a stratégiai és sportszakmai igazgató segítségét.

Nehéz vállalkozás lenne összeírni az eredményeidet, hiszen rengeteg versenyen indulsz, mind itthon, mind külföldön, és rendre ott vagy az élmezőnyben. Inkább arra lennék kíváncsi, számodra melyek a legértékesebb érmek, helyezések?

Kácser Zita: 2007 óta vannak nemzetközi eredményeim is, futottam junior Európa-bajnokságon döntőt 3000 akadályon, illetve voltam mezei Eb-n, U23-as kontinenstornán 10 ezer méteren. De amit ki kell emelni, az a tavalyi amszterdami Eb, és az idei Európa Kupa Tel-Avivban, amit 3000 akadályon megnyertem. Illetve szeptemberben óriási egyéni csúcsot értem el 5000 méteren és 3000 akadályon is, utóbbi európai szinten a 12. legjobb idő – ezzel megfutottam a jövő évi Eb szintjét. Ez az idő egyébként hat másodperccel jobb a tavalyi riói olimpia kiküldetési szintjénél, amire nagyon büszke vagyok.

Az utóbbi hónapokban sorra jöttek a hírek, hogy éppen hol nyertél, hol értél el új egyéni csúcsot. Minek köszönhető ez a remek forma?

Kácser Zita: A sportban nagyon fontos, hogy ne csak fizikálisan legyen rendben a versenyző, hanem lelkileg, pszichésen is. Ezen a téren nekem most szépen összeállt minden. Én az utcai viadalokkal tudok felkészülni a pályaversenyekre, az edzőm, Benedek Zsolt, akivel 2010 óta dolgozom együtt, a legprofibb a megfelelő edzés- és versenyprogram összehangolásában. Ezért tudok egyedülálló módon ilyen széles skálán, vagyis 800 métertől a félmaratonig versenyezni.

A nyár elején inkább a tempóra mentünk rá, míg az utóbbi időben az állóképesség fejlesztésre fektettük a hangsúlyt, kiderült, számomra az utóbbi kifizetődőbb.

Milyen viadalok várnak rád még idén?

Kácser Zita: Nekem február 28-án kezdődött a szezon, ebben voltak mezei-, fedettpályás-, utcai- és pályaversenyek. Akár még decemberben is rajthoz állhatnék, de úgy már túl hosszúra nyúlna az idény, ezért november 5-én befejezem. Addig vár még rám két kemény megmérettetés. Utána jöhet a pihenés, a tervek szerint a párommal el fogunk utazni, valami meleg helyre, utána pedig hazalátogatok a családomhoz.

Mi lebeg a szemed előtt célként, mi az, amit mindenképp szeretnél elérni a pályafutásod alatt?

Kácser Zita: Jövőre lesz az Európa-bajnokság, amelyen a döntőbe szeretnék jutni, 2018-ra ez a fő terv. Emellett sok utcai versenyen is indulnék, és nyernék, mert azok hatalmas élményt adnak. 2019-ben vb-t rendeznek, azon is rajthoz állnék. Utána következik az olimpia, ami még nagyon fontos cél számomra. De azt, hogy utána mik a terveim, még nem tudom megmondani, mivel nagyon keményen benne vagyok az élsportban már több mint tíz éve, ami rengeteget kivesz az emberből.

Versenyek és edzés közben is biztosan elég nehéz koncentrálni olyan sok-sok méteren keresztül. Te hogyan tudod ezt kivitelezni?

Kácser Zita: Nem vagyok az a típus, aki tudja, hogy most október van, és a következő versenye csak december 19-én lesz, addig pedig csak arra fókuszálok. Nekem ezért is jók az utcai viadalok, mert megbontják az egyhangúságot. Hosszútávfutó létemre nem tűröm jól a monotonitást, de szerintem inkább fejben. A megmérettetéseken muszáj odafigyelni, éles szituációk is adódhatnak, viszont a tréningek közben, mikor mondjuk az erdőben futok, akkor én is elvagyok a gondolataimmal, mint más.

Mivel tudod magad motiválni a nehezebb időszakok alatt?

Kácser Zita: Egy üveg Nutellával. De komolyra fordítva a szót, nehéz erre válaszolni. Nem egyszerű az, amit csinálok, szinte minden héten utazom, és versenyzem.

Van olyan helyzet, amikor a család, a barátok lendítenek át, sokszor az edzőm segít, de már három éve dolgozom együtt egy pszichológussal, aki szintén nagy támaszom. Ha pedig semmi sem jön be, akkor ott a csoki.”

Említetted az édességet, felmerül a kérdés, mennyire kell odafigyelniük az élsportolóknak az étkezésükre?

Kácser Zita: Rugalmasan kezelem a szabályokat ezen a téren, nekem az étel a mindenem, nem tudok lemondani a finom falatokról. Sajnos gluténérzékeny vagyok, így oda kell figyelnem, nem mindegy, mit eszek. Ettől függetlenül elfogyasztom, amihez kedvem van, és amikor kedvem van, hisz úgyis lefutom. Imádom a hazai ízeket, a csirkehúst és az édességet.

Gondolom, rengeteg országban jártál már.

Kácser Zita: Kelet- és Közép-Európát végigjártam, ebbe például Koszovót is bele kell érteni. Lengyelországba különösen szeretek menni, illetve a cseh hegyi részek nagyon szépek. Emellett a horvát tengerpart is a kedvencem, valamint a szlovén és osztrák alpesi rész nálam number one.

Pályafutásod során volt komolyabb sérülésed, vagy elkerültek a szerencsétlen esetek?

Kácser Zita: Túl vagyok már négy fáradásos törésen, és épp a tavalyi amszterdami Eb-n volt a talán legfájóbb sérülésem, belekeveredtem egy szerencsétlen esésbe, és bokaszalag-szakadást szenvedtem. Emiatt nem sikerült a döntőbe jutni, örültem, hogy egyáltalán végigmentem. Az mentálisan és fizikálisan is megviselt, nehéz volt felállni, de sikerült.

Kácser Zita (balra) a nemzetközi mezőnnyel is felveszi a versenyt | Fotó: Coen Schilderman

Kisebb húzódások persze mindig előfordulnak, de mivel gyógytornász vagyok, ezért tudom ezeket kezelni, illetve nagy hangsúlyt fektetek a prevencióra is.

Sokak számára elképzelhetetlen, mit lehet élvezni a hosszútávfutásban. Te miért szereted?

Kácser Zita: A pályafutásom során mindig más motivált. Először úgy voltam vele, ha már a tesóm csinálja, akkor én is. Egy közösséghez tartoztunk, lekötöttük az energiánkat. Az egyetem alatt sem akartam abbahagyni, mert jól ment, igaz, a tanulás mellett nem volt könnyű. Később meg már kíváncsi voltam, mit tudok elérni, ha tényleg csak a sportra koncentrálok. Utána pedig annyira megtetszettek az utcai versenyek, hogy már élvezetből csináltam. Most, hogy pályán is jobb eredményeket értem el, megint előtérbe került az, hogy meddig juthatok el.

A viadalok előtt van valami babonád?

Kácser Zita: Vannak kisebb dolgok, de ezeket nem nevezném babonának. Például ha egy verseny jól sikerül, akkor végiggondolom, mit is csináltam előtte, és legközelebb is megpróbálok hasonlóan tenni.

Elgondolkodtál már rajta, mivel akarsz foglalkozni az aktív sportolói évek után?

Kácser Zita: Igen, szeretnék a sport mellett maradni. Van egy szép szakmám, gyógytornászként képzelem el magam. Elsődlegesen a ­prevencióra fektetném a hangsúlyt, ka­ma­toztatnám a sportolói múltamat. Lehet egy magánvállalkozás lesz belőle, lehet, hogy nem, ez még a jövő zenéje.

Vitathatatlanul intenzív éle­tet élsz, ha mégis van egy kis szabad­időd, azt mivel töltöd szívesen?

Kácser Zita: Versenyszezon­ban csak a pihenésre jut idő, szeretek filmeket nézni, olvasni és puzzle-ozni. Ha viszont van egy hosszabb lehetőségem a kikapcsolódásra, azt aktívan töltöm, sokat kirándulok.

El tudod képzelni az életedet futás nélkül?

Kácser Zita: El, nem biztos, hogy a közeljövőben, de később talán. Nagyon el tud az ember pszichésen és fizikálisan is fáradni, pláne ilyen sok év alatt.

- Szabó Dóra -