„Csakis egy cél lehet: az aranyérem!”

Gyöngyösi András hisz abban, hogy meggyőzheti az elnökséget, s övé lesz a kapitányi poszt.

A férfi vízilabda-válogatott jelenlegi kapitányának, Benedek Tibornak december 31-ig szól a megbízatása, ám ő a Rio de Janeiro-i olimpián elért ötödik hely után jelezte, szerződésének lejárta után nem pályázik a pozícióra.

A Magyar Vízilabda Szövetség elnöksége úgy határozott, nem él a kijelölés lehetőségével, hanem pályázatot írt ki a kapitányi posztra, a győztes január elsején kezdheti meg a munkát, s a tisztet 2020. december 31-ig töltheti be.

A közelmúltban a bajnoki címvédő Szolnok, a ZF-Eger, valamint az OSC és a Honvéd edzője, vagyis Cseh Sándor, Dabrowski Norbert, Vincze Balázs, Vad Lajos, továbbá a korábban Debrecenben dolgozó, jelenleg Kolumbiában tevékenykedő Gyöngyösi András is jelezte, minden bizonnyal beadja pályázatát. Utóbbi szakember igencsak megosztja a honi vízilabdás társadalmat, éppen ezért a Hajdú-bihari Napló kíváncsi volt többek között arra is, mennyire hisz a megválasztásában.

Mi motiválja abban, hogy kapitány legyen?

Gyöngyösi András: Gyerekkorom óta az a vágyam, hogy olimpiai bajnok legyek. Játékosként ez nem sikerült, bízom benne, hogy kapitányként teljesülhet az álmom. Ez a fő motivációm.

Az előző választáson is pályázott a posztra, ám Benedek Tiboré lett a karmesteri pálca. Most miért ideálisabb jelölt, mint négy éve?

Gyöngyösi András: Mindig csak egy nyerhet, ezért nem a korábbi történésekből indulok ki. Hiszem, hogy most építő munkát kell végezni a válogatottnál, s rám általában mindig ilyen feladatok vártak a klubcsapataimnál. Sosem kész, profi alakulatot kaptam, hanem nekem kellett építenem, formálnom a garnitúrát. A céljaim általában megnevettették a riválisokat, kritikusaimat, de végül mindig elértem, amit elterveztem. Kicsit most is ez a helyzet, de a válogatottnál lenne a legkönnyebb dolgom. S nem szabad elfelejteni, hogy győztes típus vagyok!

Köztudomású, hogy vannak olyanok, akik a sportág berkein belül összeférhetetlennek tartják. Komolyan hisz abban, hogy megválasztják?

Gyöngyösi András: Persze! A vízilabdánk kicsit hanyatlóban van, szükséges a változás! Az lesz a kapitány, aki a pályázatával meggyőzi az elnököt és az elnökséget, szóval egyenlők az esélyek.

Egy ilyen posztot nem lehet úgy elnyerni, hogy ne legyenek támogatói a jelöltnek. Vannak már olyanok, akiket felsorakoztathat maga mögött? Kinek a bizalmát sikerült már megnyernie?

Gyöngyösi András: A Jóistenét mindenféleképpen! De hiszem, hogy a pályázatommal az elnökség döntő többségét is.

Mire épül a pályázata? Mi az, amire a hangsúlyt fektetné a munka során?

Gyöngyösi András: Mindig a védekezésben hittem, nálam óramű pontossággal volt összerakva a játék a saját kapunk előtt. Az a lényeg, hogy az ellenfelet 6-7 gólon tudjuk tartani, mert csak így lehet tétmeccset nyerni. Szerintem fontos a sikerorientált kommunikáció is. A magyar pólónak, illetve a válogatottnak csakis egy célja lehet: az aranyérem! A múltban hiba volt a legjobb négy köze jutás kommunikációja célkitűzésként. A többi elképzelésemet majd a pályázatban vázolom.

Külföldön él és dolgozik. Milyen rálátása van a jelenlegi magyar vízilabdára?

Gyöngyösi András: Naprakész vagyok a legutolsó hírig. Sok szabadidőm van, interneten látok mindent.

Milyen tervekkel és célokkal vágna bele a munkába?

Gyöngyösi András: Dejan Savic útját követném: nyerni és nyerni! És ez nem kincstári optimizmus! A magyar póló még mindig képes lenne erre!

Sikeres lehet a válogatott már a 2017-es budapesti világbajnokságon?

Gyöngyösi András: Természetesen, de most még nehéz megmondani, hogy egy fiatal, vagy inkább a riói csapattal.

Megvan az a játékosállomány, amivel a 2020-as tokiói olimpián aranyérmes lehet a magyar csapat?

Gyöngyösi András: Mindig megvolt a kellő játékosanyag a vízilabdázásunkban, s amíg póló a póló, az így is lesz! Csak ki kell tudni hozni belőle a maximumot, mint ahogy azt Kemény Dénes csinálta.

Korábban – 2009-től 2013-ig – dolgozott a debreceni vízilabdacsapatnál. Üzen valamit a hajdúsági sportbarátoknak?

Gyöngyösi András: Ha nem lennék kapitány, szívesen dolgoznék újra Debrecenben, mert megszerettem a várost és az ott élő embereket! Hajrá, cívisváros!

- Boros Norbert -