2016.06.25. 15:37
Együtt robbanjon mindannyiunk hangja!
<em>Az utóbbi hónapokban folyamatosan fortyogtam a tehetetlen dühtől, hogy mennyire nem látják, mennyire nem akarják látni, vagy mennyire nem akarnak tenni a focinkban tapasztalható problémák ellen az illetékesek. Sok a gondolat, ezért belekezdek, pont úgy, mint amikor az utcán összefutok valakivel és pár percben próbáljuk megváltani a világot foci és szurkolás témában. Nem most, hirtelen lettem megmondóember, aki csapódik a „fősodorhoz”, hanem akkor is elmondtam a véleményem, amikor ezért még lehülyéztek. Csak vázlatpontokba szedem és nagyon felszínesen érintem a problémákat.</em> Pethe Tamás írása.
Az utóbbi hónapokban folyamatosan fortyogtam a tehetetlen dühtől, hogy mennyire nem látják, mennyire nem akarják látni, vagy mennyire nem akarnak tenni a focinkban tapasztalható problémák ellen az illetékesek. Sok a gondolat, ezért belekezdek, pont úgy, mint amikor az utcán összefutok valakivel és pár percben próbáljuk megváltani a világot foci és szurkolás témában. Nem most, hirtelen lettem megmondóember, aki csapódik a „fősodorhoz”, hanem akkor is elmondtam a véleményem, amikor ezért még lehülyéztek. Csak vázlatpontokba szedem és nagyon felszínesen érintem a problémákat. Pethe Tamás írása.
Dárdai Pál, Bernd Storck és a stábjuk. Az utóbbi 15-20 évben a válogatott igen masszív kritikusa lettem. Dárdai első meccsét leültem megnézni – előtte évekig nem tettem ilyet –, másrészt utána kifejtettem: a fiaink nem tanultak meg labdát kezelni, sem focizni ilyen rövid idő alatt, de átvettek egy szemléletet a küzdésről, hajtásról, amit a szurkolók elvárnak. Azóta Storck tovább dolgozott a válogatotton, és látjuk az eredményét. 2015 novemberében meg is írtam a Loki Szurkolók Egyesülete Facebook-oldalán, hogy a teljes hazai szakmai stábot és az utánpótlásképzést is az alapjaitól újra kellene szervezni. Egy Fradi-szurkoló gondolatairól is írtam, amivel tökéletesen tudtam azonosulni. Most már egyre több újságíró vet fel hasonlókat, de véleményem szerint ezt a fél évet sem kellett volna elvesztegetni.
Az Eb-eredmény helyén kezelése. Továbbra sem tudom, hogy a legilletékesebbek a megfelelő következtetéseket fogják-e levonni az Eb-n tapasztaltakból, vagy tévúton bolyongunk majd tovább. Amikor a norvégok legyőzésével kijutottunk Franciaországba, sokan azt várták, hogy ez lendületet adhat a hátralévő bajnoki meccsek nézőszám-emelkedéséhez. Ez a feltételezés nettó hülyeség. Ha azt gondoljuk, hogy minden változtatás nélkül, hipp-hopp, megtelnek a stadionok, akkor ismét pofára esünk. Dárdai Pál azt javasolta pár napja, hogy az NB1 első öt fordulójában nyissák meg a stadionok kapuit, mert ha a mostani lelkesedéssel bemennek az emberek, akkor a közepes játékosok is jobban teljesíthetnek, mint pár száz néző előtt. Egy próbát mindenképpen megérne. Megérne, de ott a mi gránitszilárdságú sporttörvényünk, a regisztrációval, a kártyával, miegymással. Nyitott kapuk vagy szurkolószívatás a gránitszilárdságúval? Írom ezt azért, mert a sporttörvény semmit nem változott a számtalan kritika ellenére. Nagy dilemma lesz.
Névre szóló jegyvásárlás. A szurkolók és az egyik televízió is beszámolt arról, hogy sok esetben nem is nézték, miféle adatok szerepelnek a jegyeken. Sokszor elmondtuk, leírtuk, teljesen felesleges hülyeség! A rendbontókat a kamerákkal – rendőrökön, rendezőkön gopro – azonosították.
Csányi Sándor. Kiírtam a teljes nevét, mert korábban elismerte, hogy hibázott, amikor a kötelező szurkolói kártyát bevezették. Most pedig a sarkára állt, és a minket nácizó nyugati lapokkal szemben végre megvédte a magyar szurkolókat. Szakított a „alja mocsok ez mind, de majd mi szétszabályozzuk úgy a lelátóinkat, hogy meg sem fognak nyekkenni” hagyománnyal.
Büntetések. Kapott az MLSZ 26 milliót 2 meccsért. Ment az acsarkodás, én meg arra gondoltam, basszus, 15-20 ezer ember nagyszerű hangulatban szurkolt, az MLSZ pedig csak az UEFA-tól 3,5 millió eurót sepert be eddig. Itthon sem arra kellene használni a 2-300 ezer forintos büntetéseket, hogy egymás ellen ugrasszák a szurkolókat, hanem év elején az egy-két vagy több milliárdos költségvetésű kluboknál betervezni 3 milliót büntetésekre. Leülni az ultrákkal megbeszélni, hogy ti csináljátok a hangulatot, a piró is mehet, a bünti be van kalkulálva, de ne dobjátok a pályára, mert az elkövetőt kivágjuk a francba, nemzetközi meccsen meg ne legyen piró! Így volt ez régebben – és működött.
Ultra, sima szurkoló. Fogadjuk már el, hogy szükség lenne mindkettőre! A szurkolók adják a tömeget, akik megsokszorozhatják az ultrák hangerejét. Az ultrákra pedig a sima szurkolóknak van szüksége, mert ők adják a szikrát, hogy együtt robbanjon mindannyiunk hangja.
Kleinheisler. Köszönjük, Storck! Vajon mennyi srác tűnt el a focimocsarunkban pár gőgös vezető miatt?
Hajrá, Loki! Hajrá, Magyarok!
(Szerzőnk a DVSC volt vezérszurkolója, a Loki Szurkolók Egyesületének volt elnöke, a Dehusz Nonprofit Kft. vezetője)
