A svájci szakember szerint a gondolkodás hiánya a magyar futball legnagyobb baja

Debrecen - Mauro Giussani szerint fejben van a legnagyobb a hátrányuk a magyar focistáknak.A Svájci Labdarúgó Szövetség utánpótlás-képzési szakembere, Mauro Giussani járt az elmúlt hét elején a cívisvárosban a Debreceni Egyetem „3. misszió - Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon” című pályázatának keretében. A Team Ticino igazgatója a DLA-n edzést, az egyetemen pedig előadást tartott az érdeklődőknek, valamint időt szakított arra is, hogy ellátogasson a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségébe is. Az interjú létrejöttében Hegedüs Gábor, a Honvéd Olasz Focisuli vezetője segédkezett.

Horst Wein, az „Edzők edzője”, az osztrák futballszakember pár napja azt nyilatkozta a Debreceni Futballegyetem elindulásának sajtótájékoztatóján, hogy a legfontosabb izom a futballban, az agy. Ön szerint is így van?

Mauro Giussani: Így van, az agy nem fontos, hanem a legfontosabb, kiemelt szerepe van például a gyors reagálásban. Természetesen fontos a technika, a taktika és a fizikai kondíció is, de ezek csak akkor érvényesülhetnek, ha megfelelő gondolkodással párosul. Csupán technikai kvalitásokkal a freestyle-ban viheti valaki sokra, de a futballhoz az ész és a technika kombinációjára van szükség. A legkisebbek oktatása során leginkább a fejükkel kell foglalkoznunk, a gondolkodásukat kell fejlesztenünk. A lényeg, hogy a feladatokat a saját fejükben képezzék le, ne az edző gondolatait akarják utánozni, ugyanis az ember nem gép, és csak ez biztosítja a fejlődést egészen felnőtt korukig. A jó tréner egy formáló ember, aki csupán segíti a gyerekeket a saját útjukon.

Mi volt az, amit elsősorban megpróbált átadni a napokban az edzőkollégáknak?

Mauro Giussani: Nagyon intenzív és sikeres volt az itt töltött négy nap, mert olyan emberekkel találkoztam, akik fejlődni akarnak és akiket érdekelnek az övéktől eltérő módszerek. Az a modell, amelyet én hoztam, az a svájci szövetség programjának egy általunk, Ticino kantonban némileg módosított verziója. Nálunk a középpontban a fiatal van, az itteni négy napban sem ejtettünk egyetlen szót sem arról, hogy az utánpótlás csapatoknak milyen eredményt kellene elérniük. Nekünk az számít eredménynek, ha évente egy magas szintű játékost ki tudunk nevelni, én akadémia igazgatóként sosem nézem meg a hétvégi eredményeket, mert ilyenkor még nem ez számít. Debrecenben csak ízelítőt tudtam adni a programunkból, ugyanis otthon mi ezt több hónapon át oktatjuk az edzőinknek. A Svájci Labdarúgó Szövetségnek nagyon komoly programja van, mind az elméletet, mind a gyakorlatot tekintve. Nem biztos, hogy mi tudjuk a „teljes igazságot”, ez csupán egy általunk alkalmazott metódus, amit az otthoni egyesületeknek – mivel támogatást kapnak ehhez – nagyon szigorúan be kell tartaniuk.

Jól emlékszem még arra az időszakra, amikor nagyjából azonos szinten állt a svájci és a magyar labdarúgás. A nyolcvanas évek után viszont Önök is elhúztak mellettünk, mire vezethető ez vissza?

Mauro Giussani: A ránk jellemző precizitással kidolgoztunk egy programot, amelyet hosszú éveken keresztül igyekeztünk alkalmazni és szigorúan számon kértük a futball minden egyes szereplőjétől. A szövetség felkérte a profi klubokat, alkalmazzák a kidolgozott módszert, a kisgyerekektől egészen a felnőtt futballistákig. Ezt a fajta iskolát próbáljuk folyamatosan javítani és bővíteni a módszereinket. Valószínűleg ez tükröződik most a svájci labdarúgás eredményeiben. Egy érdekesség: nemrégen játszották a Szlovénia–Svájc Eb-selejtezőt, svájci részről 520 passzkísérlet valósult meg a meccsen, ebből 480 a játékostárshoz ment. Ugyanakkor rendezték a magyar–román mérkőzést, valamivel több, mint kétszáz passzal a magyarok részéről és abból 180 volt pontos… A technika nem csupán a zsonglőrködést jelenti, hanem egy csapat hatékony együttmozgását is, ez is mutatja, hová került az egyik és hová a másik ország futballja.

Mindenféle udvariaskodás nélkül: hogyan látta a mi ifjú játékosainkat az akadémián?

Mauro Giussani: Elsősorban 14-15 évesekkel foglalkoztunk ebben a pár napban Debrecenben, az előírt feladatok kissé nehezek voltak a srácok számára, éppen a gondolkodásban vannak elmaradva. Túlságosan irányítottak, az edzők által vezetettek és talán félnek is az itteni fiúk. Mi úgy gondoljuk, ne adja meg az edző a megoldásokat, fedezzék fel a futballista­palánták! Nem azt mondom, hogy a magyar fiatalok nem ügyesek, de ezen a pár edzésen ezt a típusú, önállóságot igénylő munkát nehezebben tudták elvégezni. Féltek, hogy esetleg rontanak, ez jelent nyilván valamit. De a tehetséges gyerekek hamar belerázódnak ebbe is, mert intelligensek.

Miként látja a világ futballjában a trendeket, merrefelé haladhat a foci az elkövetkezendő években?

Mauro Giussani: Nyilván a tökéletes fizikai és technikai felkészültség továbbra is előtérben marad majd. Azok a futballisták lesznek kiemelkedőek, akik előrelátóak és olvassák a játékot, azokat a meccs közbeni szituációkat, amelyek két-három lépéssel később következnek be. Még gyorsabb lesz a játék, de ez nem azt jelenti, hogy valaki sebesebben vezeti a játékszert. Hanem azt, hogy hamarabb reagál, mint az ellenfél, pontosan és a megfelelő erővel hozza játékba a labdát. Most sokan a Barcelona, illetve Pep Guardiola rendszerét próbálják másolni, de látni kell, a technika nem egy-egy cselben domborodik ki ezeknél a csapatoknál, hanem a gyors megoldásokban. Hihetetlen felkészültséget követel a topjátékosoktól, hogy időben felfedezzenek területeket, ahová befuthatnak, kulcsmomentum, ki veszi észre előbb ezeket. Nehéz rövid idő alatt optimálisan tájékozódni a térben és hamarabb reagálni az ellenfélnél. A sikeres foci esszenciája továbbra is a pontosság, a gyorsaság és a pengeéles koncentráció.

- Tamás Nándor -