Vereséget ünnepeltek negyven év után - Így játszott Szabad Föld Kupa-döntőt a Lenin TSZ SE

Balmazújváros - Az egykori balmazújvárosi csapat, a Lenin TSZ SE tipikus példája annak, amikor nem a jobb gárda kerül ki győztesen a párharcból.

Ami a nagyoknak egykor a labdarúgó Magyar Köztársasági Kupa volt, az a „kicsiknek” a Szabad Föld Kupa. A vidék népszerű országos családi hetilapjáról elnevezett versenysorozat eredeti nevén éppen négy évtizedet élt meg. Ez alatt megyénkből három csapat jutott el a döntőig, közülük a három NB II.-es csapatot is búcsúztató és csak az MTK-val szemben kapituláló Sáránd Speditőr 1993-ban a Kalocsa ellenében meg is nyerte (Igaz akkor már oda-visszavágós alapon dőlt el a kupa sorsa).

Elsőként, 1973-ban a Hajdúböszörményi Mg. Gépjavító volt finalista, és a Népstadionban a Vasas–Honvéd (4–3) MNK mérkőzés előtt lejátszott találkozón 8–3-ra kapott ki a Barcsi SC-től.

Mindössze két évet kellett várni, hogy újabb hajdú-bihari döntősért szoríthassunk május elsején a Szabad Föld Kupa fináléjában.

Rég volt…

Négy évtized múltán gyűltek össze a balmazújvárosi sporttelepen az egykori Lenin TSE csapatának játékosai, akik ki tudja mi okból, de csak idén először gondoltak arra, hogy egy kis múltidézéssel emlékezzenek arra a számukra felejthetetlen napra. A szeptember elején megtartott összejövetelen aztán kiderült, jóllehet 1975. május elseje szinte valamennyiüknek a focista pályafutása csúcsát jelenti, főleg azért, mert akkor egyszer léphettek a Népstadion gyepére, ám az emlékezetük talán pont az eddig elmaradt találkozók miatt alaposan kihagy.

Az eseményt Oláh János javaslatára megszervező Jónás Géza ugyan igyekezett mindent összeszedni arról a napról, ám ő akkor még csak 17 éves volt, így a főszerepet mások játszották, bár számára meg az emlékezetes, hogy a Soltvadkert ellen 5–4-re elvesztett mérkőzés szünetében idősebb Knézy Jenőnek nyilatkozhatott a televízióban.

Beérett a csapatépítés

Végül a jelenlévők emléktöredékeiből, és a világhálón található információkból csak kirajzolódott a balmazújvárosi sikertörténet, amelyet sajnos annak idején lapunk is rendkívül kurtán – két mondatban – intézett el igaz az MNK döntő (Újpest – Haladás 3–2) sem kapott nagyobb terjedelmet, valószínűleg az ünnepi sportdömping és a véges újságírói kapacitás miatt. Négy évtized múltán ezt a mulasztást is pótolja visszaemlékező cikkünk.

Ahhoz, hogy az újvárosi foci ebbe a magasságba emelkedjen, kellett a helyi Lenin TSZ elnöke, Németh István is, aki mindig igyekezett megerősíteni hol a megyei bajnokságban, hol az NB III.-ban szereplő csapatot. Így volt ez 1971-ben is, akkor került Újvárosra a DVSC-től Urbán István, valamint Tiszafüredről Végh József (egy próbaidős kitérőt ő is tett a vasutas csapathoz) és Oláh János. A következő években is érkeztek máshonnan játékosok a helyiekhez, így lassan összeállt az a gárda, amely 1975-ben újra feljutott az NB III.-ba. S abban a bajnoki szezonban jutott el a Szabad Föld Kupa döntőjébe is.

A Vasassal is megmérkőztek

A csapat menetelése az azonos osztályú Sárrétudvari és Hajdúszoboszló, valamint az NB III.-as Hajdúböszörmény kiverésével kezdődött, amivel az újvárosiak az országos táblára jutottak, ahol a 32 között a Vasast kapták ellenfélnek. Az angyalföldiek két évvel korábban MNK győztesek voltak és a február 16-i újvárosi mérkőzésre is több válogatottal – Mészáros Ferenc, Várady Béla, Izsó Ignác – érkeztek. Természetesen az addig menetelő kiscsapatnak nem lehettek vérmes reményei a bajnokság végén az NB I.-ben hatodik helyen végző fővárosiak ellen, de a 0–3 nagyon is tisztességes eredménynek nevezhető. Ráadásul a Sporttér úti pályára kilátogató 3500 ember jelenti azóta is az újvárosi nézőcsúcsot.

A Vasas meccset követően az újvárosiak számára már csak egy cél maradt, a Fejér megyei Velence legyőzésével bejutni a Szabad Föld Kupa döntőjébe.

Velence itt, Velence ott…

A Szabó Sándor edző vezette csapat ezt a feladatot is teljesítette, miután a hazai találkozóján elért 1–1-t követően 3–1-re nyert idegenben a megye II.-es gárda ellen, melyet egyébként hat győztes mérkőzése után csak az NB I.-ben akkor éppen 4. helyen álló ZTE tudott megállítani egy 2–0-ás sikerrel. Ez is mutatja, milyen jó kis csapat kiverésével vívta ki a fináléba jutást a Balmazújváros.

További hajdú-bihari érdekesség a Velencével kapcsolatban, hogy 2008-ban a DVSC-Teva – Kispest MK döntő (2–1) visszavágója (A Bozsik stadionban a Loki nyert 7–0-ra) előtt már döntőt játszott az Oláh Gábor utcai stadionban, ahol a Szabad Föld Kupa utódjában, a Sport TV Kupában 11-esekkel alulmaradt a Cigánddal szemben. A Fejér megyeiek aztán 2013-ban a Bozsik stadionban vigasztalódhattak, amikor a Lokinak a Győri ETO felett aratott győzelmével végződött MK-döntő előtt 1–0-ra verték a Martonvásárt, immár a Sport M Kupáért. De ugorjunk vissza 1975-be, a Szabad Föld Kupához.

Bénította őket a tét

Az egykori játékosok kivétel nélkül úgy emlékeznek, hogy rettentően idegesek voltak, ez alól talán csak Végh József kivétel, neki akkor az ellenfél egyik leggólerősebb emberét kellett őriznie, s mivel azon meccsen nem talált be a hajdúságiak hálójába, úgy gondolja, a feladatát jól megoldotta. Nem így a kapus Szabó István, aki amúgy is izgulós fajta volt, ami a Népstadionban még inkább kijött rajta, s ezt a tudósítók is megörökítették.

A ritka napot a TSZ elnöke a szurkolóknak is emlékezetessé szerette volna tenni, ezért különvonat vitte a fővárosba őket a csapattal együtt. A játékosok szerint ez is inkább nyomasztóan hatott rájuk, bár nagyon örültek annak a mintegy 1200 újvárosi nézőnek, akik előtt hazafelé viszont nagyon szégyellték magukat az elvesztett döntő után. A Népstadionban lejátszott két mérkőzésre egyébként az akkori tudósítások szerint 3–4 ezer ember volt mindössze kíváncsi, de a kiscsapatok szurkolói kitettek magukért. Az újvárosiakat még az Admóczky Béla vezette fúvószenekar is elkísérte, s a rekortánon körbe menetelve adtak műsort.

Ilyen körítés után a szeles, csípős időben a gyepre a Szabó I. – Úri, Lupó, Ferenczi, Sutyák – Juhász, Végh – Hegedűs, Monori, Urbán, Oláh összetételben kifutó hajdúságiak jobb kezdésről nem is álmodhattak volna, mint az Szabad Föld egykori tudósításából kiderül:

„Még jóformán be sem melegedtek a csapatok, amikor Urbán a balmazújvárosiaknak szerzett előnyt, 0:1. Ezután a soltvadkertiek vették át a játék irányítását, s ugyan némi kapussegédlettel – Szabó a lába között engedte be Dobszai lövését –, de kiegyenlítettek, 1:1. A szél támogatását élvező vadkertiek az egyenlítésen fellelkesedve, Sörös két ügyes találatával 1:3-ra elhúztak.

A második félidőre alaposan megváltozott a játék képe. Élesedett a csata, a szél immár a balmazújvárosiakat támogatta, mégis Fábián szerzett gólt az 51. percben, 1:4-re alakítva az eredményt. Ezután viszont előbb Hegedűs szépített (2:4), majd egy kezezés után Urbán büntetőből tette szorossá az eredményt (3:4). Következett egy menetrend szerinti kapushiba és Mogyorósi ötre növelte a már-már eltemetett soltvadkertiek góljainak számát. Dobi találata a szoros eredményhez volt elég, ám a Szabad Föld Kupát 5:4 arányú győzelmével a Soltvadkerti TE hódította el.”

Otthon hagyott igazolás

Az alacsonyabb osztályokban amúgy jó kapusnak számító Szabó István lámpalázassága mellett közrejátszott a döntő elvesztésében, hogy a csapat legjobbjának számító, és a katonaságtól kikért Tar László ugyan ott volt a Népstadionban, de nem vitték el az igazolását. Az utolsó pillanatokban így is lett volna sansz az egyenlítésre, mert a Dobi mellett szintén cserekeként beálló Tóth Gábor óriási ziccert puskázott el, s ha akkor fejjel eléri a labdát, a semlegesek szerint is jobb újvárosiak a hosszabbításban akár felül is kerekedhettek volna vetélytársukon. Ezt a lehetőséget elszalasztották, de abban az évben bajnoki címmel vigasztalódtak, ami egyben le is zárta azt a korszakukat.

Később, köszönhetően az akkori játékosok, Oláh János, Urbán István és Pál János utánpótlás-nevelő munkájának, az újvárosiak a magasabb osztályokban is vitézkedtek, de ezt Népstadionbeli döntőt is a klub történetének aranylapjain tartják számon.

- Égerházi Péter -

Több mint száz éve

Balmazújváros első futballklubja 1912-ben alakult Balmazújvárosi Sport Club néven. Azóta egy időszakban Lenin TSZ SE-re, majd újra BSC-re változott az elnevezése, s csapat évekig az NB II.-ben is játszott, 1996 után vette fel a Balmazújvárosi Football Club nevet. A felnőtt csapatot a 2011–2012-es bajnoki évadtól a Ness Hungary NB II Keleti csoportjában már az önkormányzat százszázalékos tulajdonában lévő Balmazújváros Sport Kft. működteti. A 2012–2013-as bajnokságtól kezdve már Balmaz Kamilla Gyógyfürdő néven indul, amit a városban megépült Kamilla Gyógy-, Termál- és Strandfürdőről kapott.