A foci mellé már egy család is elkélne

Debrecen - A még mindig a topon lévő Berecz Zsolt elégedett sportpályafutásával, de most már a magánéletét is egyenesbe hozná.Kerek évfordulóhoz közeledik Berecz Zsolt, az NB I-es DEAC futsalcsapatának oszlopos tagja, aki idén év végén tölti be negyvenedik életévét. Talán senki sem mondaná meg a korábban a Lokiban és a Diósgyőrben is futballozó játékosról, hogy mennyi idős, hiszen fiatalabb társait meghazudtoló energiával éli mindennapjait, illetve a pályán is úgy mozog, és úgy termeli a gólokat, mint egy húszas éveiben járó focista. Berecz jelenleg 28 találattal harmadik az élvonalbeli futsalosok góllövőlistáján, ám a sportoló nem csupán lövőtechnikájáról híres, hanem heves vérmérsékletéről is.

A kiváló sportemberrel beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, arról, ő hogyan látja önmagát, mit hiányol még az életéből.

Hogyan került a labdarúgás közelébe, és milyen utat járt be?

Berecz Zsolt: Egészen kicsi koromban kezdtem el a labdarúgást, lassan 28 éve, hogy játszom. Egyszer lementem a barátokkal a pályára, és rögtön ráállt a lábam a focira, azonnal megszerettem. A Hajdú Volánban nevelkedtem, aztán az NB III-as Létavérteshez kerültem, majd az NB I/B-s Demecserben folytattam, aztán az NB II-es Karcagban futballoztam, játszottam NB I-ben a Diósgyőr és a DVSC színeiben, majd a román első osztályban is kipróbáltam magam.

A cikk folytatását a naplo.hu-n és a Hajdú-bihari Napló április 9-i számában olvashatják.