Nincs varázslat, csak alázat

Debrecen - A debreceni női futsalosok örülnek a sikernek, és bíznak a jó folytatásban.Igen figyelemreméltó teljesítménnyel rukkolt elő a női futsal NB I. újonc csapata, a DEAC Futsal Club a pontvadászat őszi szezonjában: a cívisvárosi hölgyek az első kilenc forduló alatt összesen huszonkettő egységet gyűjtöttek, aminek hála a tabella második helyén állnak. Czóbelné Mester Kata Olimpia tanítványai hét meccset nyertek, egyedül a nyitófordulóban, a bajnokság toronymagas esélyese, a Kiskunfélegyháza ellen szenvedtek vereséget, illetve a Miskolci Vénusz együttesével ikszeltek.

Sokakat talán meglepett az NB II-ből feljutott DEAC kiváló szereplése, a Napló is utána járt, mi lehet a parádés produkció hátterében. Egy edzésen látogattuk meg a debreceni lányokat, és trénerüket a Kecskeméti János Sportcsarnokban.

Nagy harc válható

– A 2013/14-es szezonban kezdtük meg az NB I-es szereplésünket, miután az MLSZ felkérte az egyesületünket a legmagasabb osztályban való indulásra. Néhány korábbi játékosunk visszatért, a Mezei-Villből is átjöttek hozzánk páran, illetve a tavalyi NB II-es csapat tagjaiból tevődik össze az idei keretünk, így jó kis társaságot sikerült összehozni, még úgy is, hogy egyes kiszemeltjeink mégsem tudták vállalni az itteni szereplést. Az idény elején még nem nagyon tudtam felmérni az erőviszonyokat, de most már látszik, hogy a mezőnyből kiemelkedik az Astra Kiskunfélegyháza, valamint a Győr és a Dunakeszi is erős, így a második-harmadik helyre három-négy csapat is esélyes, nagy harc várható még. Számunkra is kellemes meglepetés, hogy ilyen jól szereplünk, noha bíztunk benne, de azért ez talán még a mi várakozásainkat is felülmúlja. Pláne úgy, hogy elég szűk a keretünk, éppen ezért szeretnénk majd még igazolni. Látszik a lányokon, hogy fáradnak, de persze bízunk benne, hogy kitart a jó szereplés a bajnokság végéig – mondta a DEAC Futsal Club vezetőedzője, Czóbelné Mester Kata Olimpia, aki korábban válogatott labdarúgó volt, 1992 és 2000 között 51 alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, háromszoros magyar bajnok, és szintén háromszor (1993, 1995, 2000) választották meg az év női labdarúgójának.

A debreceniek mestere azt is megosztotta újságunkkal, hogyan lett belőle focista. – Debrecenben nőttem fel, nyolc évig röplabdáztam NB II-ben, majd Pestre kerültem, de ott nem kaptam elég lehetőséget, így váltottam. Egyébként is mindig fociztam, imádtam ezt a sportágat, a László Kórháznál lettem igazolt játékos. Jelenleg a Debreceni Egyetemen tanítok testnevelést, és mellette a futsalcsapatot edzem. Számomra is ez az első év, mikor önállóan irányítok egy gárdát, nem könnyű, de próbálom a lehető legjobban megoldani, mondhatom, hogy együtt fejlődünk a lányokkal.

Visszavágnának a félegyháziaknak

Az őszi szezonnak tehát vége, azonban a hölgyek folytatják, három előrehozott fordulót rendeznek meg még idén, vagyis a DEAC ismét találkozik az Astra Kiskunfélegyházával, amely csapattól még szeptemberben 8–0-ra kikapott. – Az első meccsünket a Kiskunfélegyháza ellen játszottuk, és akkor szenvedtük el idei egyetlen vereségünket. Az első félidőben jól tartottuk magunkat, csak egy gólt kaptunk, aztán a vége mégis csúnya lett. De nem csak nekünk rúgott ennyit az Astra, a többi együttest is sokkal verték. Ezúttal hazai pályán játszunk, szeretnénk megnehezíteni a dolgukat, már az erősebb Győr ellen is bizonyítottunk, most is erre készülünk.

Hívták, jött

A debreceniek közül Farkas Éva bizonyult eddig a legeredményesebbnek a maga tíz góljával. A játékossal folytatott beszélgetés során kiderült, miért megy nekik olyan jól a játék, illetve arra is választ kaptunk, miért játszik felemás cipőben az apró termetű, ám annál technikásabb futsalos hölgy. – Már régen megfogalmazódott bennünk, hogy minket, akik régebben Katánál játszottunk, csoportba kellene összefogni, de ezidáig senki sem tudott ennek egyesületi keretet biztosítani. Most a DEAC megígérte, hogy akár évekig szervezett körülmények között tudunk játszani, így jöttem – kaptunk választ arra a kérdésre, mivel csábították a hajdúságba a korábbi Galaxis-játékost.

– Régen is játszottunk közel hasonló összeállításban, de nem tudtunk ilyen sikeresek lenni. Mi is sokszor kerestük már annak az okát, hogy most miért megy ilyen jól: nyilván a szerencse is közrejátszik, de a fő indok az lehet, hogy mostanra csiszolódtunk össze igazán, és megértünk az NB I-re. Nem akarunk csodát tenni, a lehető legegyszerűbb dolgokat próbáljuk megvalósítani, nincsenek nálunk sztárok, az viszont jellemző ránk, hogy alázatosak vagyunk a játék iránt, ha kell, csúszunk-mászunk – nyilatkozta Éva, aki örül neki, hogy egyre többen érdeklődnek irántuk. – Nem övezte túl nagy érdeklődés az első pár hazai mérkőzésünket, a csapatkapitányunk mondta is, hogy csajok, csináljunk már valamit, hogy hazai pályán ne idegenben legyünk. Úgy tűnik, sikerült is valamit alkotni, mert egyre többen kilátogatnak a találkozóinkra, ránk köszönnek, azt mondhatom, alakul a dolog.

Stabilan jól

– Hamar kiderült, hogy a csapatsportok fekszenek nekem, jó a lábkoordinációm, a testi adottságaim a kézilabdázást kizárják, azonban a labdarúgásban nagyon hamar otthon éreztem magam, szerintem ez meg volt írva. Fiatalabb koromban szerettem volna nagypályás labdarúgó lenni, de aztán be kellett látnom, sokkal jobban szeretem, ha sokat van nálam a labda, megtaláltam a számításaimat, úgy tűnik, a futsal a nekem való. Tavaly pont így november környékén kaptam behívót a válogatottba, szeretném, ha a későbbiekben is számítanának rám a nemzeti együttesnél. Ami a bajnokságot illeti, a terv az, hogy stabilan jól teljesítsünk, a vágy pedig egy dobogós hely megcsípése – mesélt a kezdetekről a sportló, akiről az is kiderült, nem csak a lába, az agya is gyorsan jár. – Doktorandusz jelölt vagyok a közgáz karon, egyébként szociológusként végeztem, jelenleg egy civil szervezetnél dolgozom, de egy éven belül szeretném befejezni a PHD-t, még a disszertáció vár rám – fogalmazott Farkas Éva, aki egy titokba is beavatott minket. – Oxigénhiányos állapotban számomra nehézséget okoz, hogy hirtelen megkülönböztessem a jobb, és a bal oldalamat. Ez számomra nem okozott akkora problémát, de a kapusnak igen, mikor szólt, hogy melyik kezemre figyeljem az embert, így azt találtuk ki, hogy a felemás cipő lehet a megoldás – tudtuk meg, miért játszik különböző színű lábbeliben a gólvágó hölgy.

HBN