A Napló vendége Risztov Éva: Nem azon kell gondolkodnia, mi lett volna ha

Hosszútávúszás - Még csak egy hete olimpiai bajnok Risztov Éva, de máris a következő versenyére készül.Húsz évesen megcsömörlött és bejelentette visszavonulását. 2009-ben azonban engedett „Debrecen hívószavának” és a DSC-SI versenyzője lett – nemrég bebizonyosodott, jól tette, a sok ezüst után végre felért a csúcsra, a londoni olimpián megnyerte a hosszútávúszók tíz kilométeres számát. Talán nincs olyan ember jelenleg Magyarországon, aki ne tudná, a fenti rövid kis jellemzés kiről szólt. Igen, Risztov Éváról, akit a sanghaji vizes világbajnokságon kizártak, így akkor nem tudta megszerezni a kvótát az olimpiára. De ő nem adta fel és megcsinálta, teljesítményét látva olyanok is rajongóvá váltak, akik soha életükben nem lelkesedtek ennyire semmiért és senkiért.

Nyilván voltak visszajelzések, ha más nem, az egyik legismertebb közösségi oldalon láthattad, mennyien örültek a sikerednek. Számítottál arra, hogy több száz ember vár majd rád Debrecenben?

Risztov Éva: Nem, mivel kevés idő telt el a verseny és a hazaérkezésem között, de hihetetlen jó érzés volt látni, hogy ennyi ember eljött gratulálni. Az meg pláne meghatott, mikor a nagymamámat is megpillantottam a reptéren. Elmesélek röviden egy történetet, és megértitek miért. Mama nagyon sokat dohányzik, olyannyira, hogy az olimpiai előtt el is ájult a tömérdek cigitől. Mikor ott feküdt a padlón, az volt az első gondolata, ő most nem halhat meg, mert jön az olimpia és az elmúlt három éves munkám egycsapásra odalehet. Ezután úgy döntött, ötven év után leteszi a cigit és csak akkor gyújt rá újra, miután leúsztam a tíz kilométert. Úgyhogy nem csak ő büszke rám, hanem én is rá.

Úgy tudjuk, eddig szinte az összes érmedet elosztogattad. A londoni aranyat megtartod?

Risztov Éva: Ezt nem szeretném odaadni senkinek, jelenleg mindenhova horodzgatnom kell, de remélem ennek minél hamarabb vége lesz, hisz nem akarnám elhagyni. Majd kitalálom, hol lenne a legtökéletesebb helyen.

Áprilisi ittjártadkor nyilatkoztad, hét éves korod óta azért küzdesz és azért kelsz fel nap mint nap, hogy olimpiai bajnok legyél. Most, mikor valóra váltottad a legnagyobb álmod, a hogyan továbbról gondolkoztál már?

Risztov Éva: Elértem a célom, ami hatalmas dolog, most már végre nem azon kell gondolkodnom, mi lett volna ha – de az élet megy tovább. Hogy a jövőben mi lesz, meddig folytatom az úszást, azt egyelőre nem tudom, még csak egy hete vagyok olimpiai bajnok. Majd együtt kitaláljuk merre megyünk tovább azokkal az emberekkel, akik már három éve is bíztak bennem és ezután is fognak. Egy valami biztos, amit most elértem, azt már nem veszik el tőlem. Úgyhogy a fő célt teljesítettük, jöhetnek a további tervek.

Ha minden igaz hamarosan újabb megmérettetés vár rád.

Risztov Éva: Igen, Lengyelországban lesz egy verseny, 18 és fél kilométer, egy szigetről kell átúszni a szárazföldre. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a Balaton-átúszást, elmegyünk, jól érezzük magunkat és teljesen mindegy, ki hanyadik helyen ér célba. Ez egy régebbi terv volt, a nevezést is le kellett adnunk és úgy gondoltuk, annyira nem eshettem ki a ritmusból, hisz csak most úsztam le tíz kilométert. Ezenkívül számtalan dolog van még: lesznek hosszútávúszó versenyek, meghívások, illetve idén rendezik a rövidpályás Európa-bajnokságot és a világbajnokságot.

Az interjú első része:

Risztov Éva: „Semmi sem olyan, mint eddig volt”