Olimpikon interjú - Madarász Tamás: Egy sikerrel szeretne köszönetet mondani

Cselgáncs - Madarász Tamás felkészülése az olimpiára: „lecsiszolták a rozsdát”, „leverték a port”.Az olimpiára utazó hajdúsági kontingens tagja az a Madarász Tamás, aki a legkülönösebb módon szerzett jogot a londoni indulásra: már felhagyott a versenyszerű cselgáncsozással, amikor szabadkártyát kapott az ötkarikás játékokra. Május elején szerezte meg a kvótát a Debreceni Sportcentrum-SI kiválósága, aki azóta gőzerővel készül a nagy megmérettetésre.

A némileg meglepő, viszont annál örömtelibb kvótaszerzés előtt közel fél évig már nem ugyanazzal az intenzitással gyakorolt, mint élversenyzőként. Ez mekkora hátrányt jelenthet az olimpián?

Madarász Tamás: Az edzettségi állapotom biztosan jobb lenne, ha nincs ez a kihagyás, viszont a stressz nélküli hónapok mentálisan erősebbé tettek. Miután nem kellett idegeskednem a kvalifikációs versenyeken, nem „forgattam magam” az edzéseken és a fogyasztásokkal, így lelkileg a lehető legjobb formában várom az olimpiát. Egy világversenyen nüanszok döntenek, ezért az az egyik legfontosabb szempont, hogy mentálisan legyen topon a versenyző.

Mire fektették a hangsúlyt a felkészülés során?

Madarász Tamás: Edzőimmel, Raus Tamással és Nagy Istvánnal nem akartunk átesni a ló túloldalára, ezért nem kezdtünk erős alapozásba és új technikák begyakorlásába, inkább azt sulykoltuk, ami eddig is ment, azaz „lecsiszoltuk a rozsdát”, „levertük a port” a régi technikákról. A felkészülés lassan a végéhez érkezik, július 27-én utazok Londonba, augusztus 1-jén pedig tatamira lépek.

Igencsak „sűrű” a súlycsoportja, hiszen huszonkilencen szállnak harcba az aranyéremért.

Madarász Tamás: Mint szinte minden sportágban, a cselgáncsban is sok múlik a sorsoláson. A szerencsefaktor itt is „játszik”. Azt már kiszámoltuk, hogy négy meccset kell nyernem a döntőbe jutáshoz.

Már számos világversenyen mérettette meg magát, az olimpia előtt izgatottabb, mint mondjuk az Európa-bajnokság előtt volt?

Madarász Tamás: Nem várom másként az ötkarikás játékokat. Tudatosan úgy készülök, hogy ez is ugyanolyan viadal lesz, mint a többi. Sokan utolsó lehetőségként gondolnak az olimpiára, plusz terhet rakva a saját vállukra. Én nem akarok ebbe a hibába esni.

Teljesen el lehet vonatkoztatni attól a megsokszorozódott felhajtástól, ami az olimpiával jár?

Madarász Tamás: A verseny előtt nem szabad azzal foglalkozni, hogy például az olimpiai faluban szembe jön velem Kobe Bryant, vagy éppen Djokovics, ők abban a helyzetben nem sztárok, hanem ugyanolyan sportolók, mint én. Ha túl leszek a viadalon, akkor majd fotózkodhatok velük.

S ha már sztárság! Megtudhatjuk, milyen művésznéven keveri a lemezeket?

Madarász Tamás: Nem szeretném elárulni. A lemezlovaskodást felfüggesztettem, majd ha újra a DJ-pult mögé állok, akkor majd mindenki megtudhatja.

Honnan jött az ötlet, hogy lemezlovasként dolgozzon?

Madarász Tamás: Az egész 13 éves koromban kezdődött, akkor még csak magamnak és a barátaimnak csináltam zenét. Viszont december óta „igazi közönség” előtt léptem fel. Az elektronikus zenei vonal az, ami közel áll hozzám, de a közönség igénye formálja, hogy éppen mi szól a hangszórókból.

Van olyan zenéje, amit feltétlenül meg kell hallgatnia egy-egy verseny előtt, hogy felpörögjön a küzdelemre?

Madarász Tamás: Mindenféle zenét szeretek, hangulatfüggő, hogy éppen mit hallgatok. Ha úgy érzem, hogy fel kell pörögnöm, akkor egy nagyon „zúzós” rockra van szükségem, mondjuk Tankcsapdára.

Le sem tagadhatná a művészi énjét, hiszen a zene mellett a filmezés a másik hobbija.

Madarász Tamás: Magamnak és a csapattársaimnak készítek filmet arról, mi zajlik egy-egy edzőtáborban, versenyen a kulisszák mögött. Persze sok minden nyilvánosságra kerül a felkészülésekről, viszont én azt örökítem meg, amit nem láthat a nagyközönség. Persze cenzúrázom, hogy mi marad benne a filmben. (A videók megtekinthetők az egyik legnépszerűbb videómegosztó portálon Hungarian judo friends 1., 2., 3. néven – a szerk.).

Nagy vitát váltott ki a szakértők között a magyar sportolók olimpiai formaruhája. Bírálja vagy favorizálja a londoni ruhatárát?

Madarász Tamás: Megmondom őszintén, nagyon tetszik! Amiben a megnyitón leszünk, az egy sportos, kicsit meghökkentő viselet, de nekem bejön. A másik garnitúra, egy sportosabb öltöny, ami nagyon jó anyagból készült és kellemes viselet, ráadásul nem azzal tűnik ki a tömegből, hogy baba-kék. Letisztult, elegáns stílusú az öltöny, az ingünkben van egy kalocsai mintás betét, nem tartom kizártnak, hogy az olimpia után is viselni fogom.

Sejthető, hogy mi lesz az olimpia után? Folytatja a sportpályafutását?

Madarász Tamás: Nem csak az én álmom egy jó eredmény elérése az olimpián, hanem azoké is, akikkel lényegében nap mint nap együtt dolgoztunk éveken át. Ha valóban elérek egy kiugró eredményt, azzal valóban köszönetet mondhatnék mindenkinek. S ha jól sikerül az olimpia, akkor kár lenne kihagyni egy olyan lehetőséget, miszerint jövőre Budapest lesz a házigazdája az Európa-bajnokságnak.

Boros Norbert