Mindannyiunk hétköznapjai

Debrecen - „Jókat mókáztunk a vörös szőnyeges vonuláson, egyikünk sincs hozzászokva a sztárként ünnepeltséghez.” Interjú Török-Illyés Orsolya színművésszel.

Csakazértis. Magunk miatt és miattatok – valahogy így önthető mondatokba az Ernelláék Farkaséknál című színdarab alkotóinak motivációja. Az előadás nyomán készült filmet előbb a Karlovy Vary-i, majd a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon ismerték el. Értették tehát a nyelvet, amelyről korábban több filmgyártó állította, hogy kellemesen ismerős ugyan, de egy család intim teréből a nagyközönség elé kiengedve túl halk lesz. És amely épp ezért – jelentősebb támogatók híján – a Hajdu Szabolcs író, rendező, szereplő, valamint családja lakásán „fogalmazódott meg”, minimális költségvetésből. S azóta egyre többen adják a készítők tudtára: nagyon hasonlóak a „magánügyeink”.

Aki hallgatta Önöket a debreceni bemutató után a forgatásról mesélni, azt hiheti árnyoldalmentes remek móka volt az a két hét. Aki épp nem állt a kamera előtt, szendvicset készített, délben pedig csengettek a főzésre jó előre megkért szomszédok a stábnyi ebéddel. A jó hangulat kétségtelen, de azért mégiscsak felfordult az életük. A gyermekeik – akik a filmben unokatestvérek – hogyan reagáltak a történésekre?

Török-Illyés Orsolya: Lujzával könnyű volt együtt dolgozni, van tapasztalata színészként és a velünk való közös munkában is. Zsigának új világ volt. Elmondtuk neki, hogy miről szól ez a film és megkérdeztük, hogy van-e hozzá kedve. Iszonyú vicces volt, amikor komolyan elgondolkodott, majd azt felelte: vállalom. A hangulat tetszett neki. Azt élvezte, hogy a forgatási szituációkban helyt kell állnia, mondatokat elmondania, de azt nem annyira, amikor ezt mondjuk ötször egymás után meg kellett csinálnia. Így már első napon be kellett venni az összes lekenyerezési stratégiánkat. Beígértük neki még a kedvenc gyorséttermet is, a második napon pedig már ő akarta meghívni oda az egész stábot.

Több, mint egy évtizede ismerik egymást és számos alkalommal dolgoztak együtt a férjével. Van-e valami újdonság, amit e film alkotása hozott a felszínre? Amit másként nem tudtak eddig megfogalmazni.

Török-Illyés Orsolya: Sokszor nehéz az életünkben felvetődő problémákat megbeszélni egymás között, de amikor általánosabbá válnak ezek a bajok vagy észleljük, hogy mások hasonló dilemmákkal küzdenek, akkor könnyebb nyíltan diskurálni. Jót tesz mindenkinek, ha bizonyos dolgokról nem indulatokkal, hanem szépen, kívülről elemezve beszélünk, erre tökéletes apropó ez a film. Visszahat az életünkre az is, ahogyan mások reagálnak ezekre a felvetésekre. Tulajdonképpen ez volt a genézise a darabnak is, ezekről akartunk beszélni akkoriban. Ezek a témák vetődtek fel az asztalnál, a kocsmában, az otthonunkban a barátainkkal, rokonainkkal. Az, hogy ki hogyan csinálja a mindennapok fontos dolgait: a gyereknevelést, a párkapcsolati- családi viszonyokat.

Sok mindent megéltünk együtt eddig is, ám az élmény kitágult azzal, hogy még a gyerekeink is bekerültek az építő folyamatba. Jó együtt megélni ennek sikerét, de akár a bukást is könnyebb lenne együtt elviselni.

Ugyan többször hangsúlyozzák, hogy a mű rengeteg baráti beszélgetés leszűrt esszenciája, de a mostani társalgásunkból is kiviláglik, hogy önöket személyesen is foglalkoztató kérdésekről van szó. Volt rizikó ennek nyilvánosság elé társásában…

Török-Illyés Orsolya: Mivel általában sem akarunk hamis képet mutatni magunkról, nem éreztük annak veszélyét, hogy ez ránk nézve hátrányt okozna. A magánéletünk valóban csak a miénk. Az, hogy a lakásunkban és a gyerekeinkkel forgattunk, megteremti azt az illúziót, ami még inkább hozzásegíti a nézőket a helyzetekkel való azonosuláshoz. Úgy vesszük észre az ilyen alkalmakkor kapott visszaigazolásokból, hogy ez sikerült. Ezt az intimitást tovább vittük az alternatív forgalmazási móddal, a premier előtti lakásvetítésekkel. Többek között a mi lakásunkban is volt ilyen. Ezáltal továbbra is fogjuk a közönség kezét, velük együtt éljük meg, dolgozzuk fel a látottakat, köztük vagyunk, hallgatjuk a tapasztalataikat.

Milyen üzenetet visz tovább az alkotó egy ilyen sikerből? Hatással van rá a következő mű készültekor?

Török-Illyés Orsolya: Egy alkotót egyáltalán nem szabad befolyásoljon következő munkája során az előző eredményessége. Ha ilyesmikkel spekulálnánk, akkor nem lehetne továbbdolgozni, félrevinne. Szerintem mindig nulláról, tiszta lappal kell kezdeni. A siker olyan, mint egy születésnapi ajándék. Jó megkapni, élvezzük, hogy van, de nem foglalkozunk vele túlzottan sokáig. Most már azt keressük, hogy ebben a mostani életszakaszban és ezekkel a pozitív visszaigazolásokkal együtt mi érdekel bennünket, miről akarunk most beszélni. Kicsit már hagynánk is magunk mögött a film sikerét, mert akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor dolgozunk.

- Megyesi-Horváth Borbála, Ratalics László -

Sokan vevők a filmre

A színésznőt kérdeztük arról, hogy hogyan tudják kezelni azokat az ajánlatokat, amelyek már csak a vörös szőnyegre igyekeznek odapattanni, ám a támogatást igénylő szakaszban kevésbé tolongtak.A filmeladás a producerek dolga, vannak ajánlatok cégektől, különböző országok forgalmazóitól, és több helyre már eladták a filmet. A fesztivál-körútja is zajlik, rengeteg meghívásunk van, ez szintén komoly szervezést igényel. Persze, azt nagyrészt mi is tudjuk, hogy mely régióban milyen jellegű fesztiválok vannak és melyikre érdemes beadni a filmet – felelte.