Sajátos formában kelnek életre Derecske történetei

Szöllősi Imréné Tóth Vilma a kiadványaival, kezében a breviárium
Szöllősi Imréné Tóth Vilma a kiadványaival, kezében a breviárium - © Fotó: Derencsényi István
Derecske – A kisváros irodalmi emlékeit gyűjti, kutatja hosszú idő óta a sárándi származású Szöllősi Imréné Tóth Vilma tanárnő Derecskén. A témában több könyvet is szerkesztett már, a legújabb a közelmúltban jelent meg Derecskei Irodalmi Breviárium címmel. Itt azonban nem áll meg a tanárnő, további tervei vannak, például közzé szeretné tenni mindazt, ami a breviáriumból kimaradt. Interjú.

A nyár elején jelent meg Szöllősi Imréné Tóth Vilma Derecskei Irodalmi Breviárium című könyve. A szerzőnek ez nem első munkája.

Hogyan jött az ihlet, hogy helytörténettel, annak is az irodalmi vonulatával foglalkozzék?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Mindig szívügyem volt az irodalom. Én is a családban kaptam az első impulzusokat. Sárándi vagyok, Derecskén érettségiztem. A rajz és a tanítás is orientált. Az érettségi után Jászberényben végeztem a tanítóképzőt, a rajzszakot Nyíregyházán. Esztárban kezdtem dolgozni, 1976-ban kerültünk Derecskére a férjemmel. Szakomból eredően a hon- és népismeret, a népművészet iránt fogékony voltam. Akkor tudatosan kezdtem gyűjtögetni a Derecske múltjának tárgyi emlékekeit, fotóit a helytörténeti gyűjtemény számára. Ebből a fotó-gyűjteményből született meg 2007-ben a Derecske fénnyel írt történelme című kiadvány. Gyűjtés közben a régi újságokban olvastam Tanka Jánosról. 2008-ban, születésének századik évfordulójára megjelent a költő életéről szóló könyv (Szülőhazám, Derecske), amely a derecskei vonatkozású verseit is tartalmazza.

Jól fogadták a könyvet?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Mondhatom, elég jól. Itt volt az unokája is, K. Németh András tolnai régész. Többek között feltette azt a kérdést, vajon helyén való-e Tanka Jánost Derecske első költőjének nevezni. Ő utána nézett, de nem talált mást, tehát a minősítést helyben hagyta. Akkor indult el bennem az a gondolat, hogy talán születtek írások korábban. Bényei József Hortobágy mellyéke című antológiája is tartalmaz derecskei vonatkozású verseket. A szálak ide-oda vezettek, összeöltöttem, kibogoztam őket. Így született a Derecskei Irodalmi Breviárium.


v3

Fotó: Derencsényi István


Mennyi időt töltött a készítésével?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Nem lehet határozott választ adni. Amikor például egy névre rábukkantam, s nem tudtam azonnal minden ismeretet összegyűjteni hozzá, akkor jött a következő alkotó, majd a harmadik-negyedik, s közben vissza-visszanyúltam az előzőekhez, mert megint találtam róluk valamit. Az internet sokat segített.

Mik voltak a bekerülés kritériumai? Úgy tűnik fel, a minőségi szempontok, akárcsak a lexikonok esetében, háttérbe szorultak?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Valóban, nem akartam irodalmár szemmel minősíteni, kategorizálni sem az embereket, sem a műveket. Nekem csak az volt a kritérium, hogy az illető írt rólunk. Tárgyilagos akartam lenni, s úgy gondoltam, hogy ezt a kronológiai sorrend biztosítja. A gyűjtés során rengeteg ismeretet gyűjtöttem, tudom tehát, hogy ez még mindig nem százszázalékos feltárás.

Honnan, kitől kapott támogatást a kiadványhoz?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: A költségeket magam viseltem, azzal a tudattal, hogy az önkormányzat eleve megvett hatvan példányt. Sok példány ajándékba megy. Gondolom, több idő kell hozzá, mint amennyit ráfordítottam, hogy visszajöjjön valami. De nem ezt nézi az ember. A magam örömére is csináltam ezt a kötetet. Abban bízom, hogy vannak irodalomkedvelők, városszeretők, akik, ha apránként is, de megveszik.

Hogyan fogadták a könyvét? Június 18-án jelent meg.

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Szerintem jól, volt érdeklődés, bár a nyár nem az olvasás ideje. És persze nekem is indult a másik nyári programom, a gyermek-kézműves tevékenység. De azóta is vannak érdeklődők, ami jó érzés, növeli az ember önbizalmát.

Dolgozik most valamin?

Szöllősi Imréné Tóth Vilma: Természetesen, folyamatosan dolgozom. A most megjelent kiadványból terjedelmi okok miatt sok szemelvényt meg kellett húzni, az elbeszéléseket kevés kivétellel megrövidíteni. Így jártak a régi újságok érdekes cikkei is, illetve sokat eleve elhagytam. Úgy is mondhatnám, ami a breviáriumból kimaradt, továbbá az azóta jócskán felgyűlt anyagomból a derecskei emlékeket, melyekhez a helyi emberektől jutottam szóban vagy írásban. Ezeket tervezem.

– Bakó Endre –








hirdetés