„Nekünk senki nem mondja meg, mit csináljunk”

Nem mindennapi koncert előtt áll a cívisváros egyik kultikus zenekara: idén negyven éves az Android, mely legutóbb 2019-ben jelentkezett az újrahangszerelt és újra rögzített régi dalokat felvonultató, East of Eden Revisited című izgalmas albumával. A csapat és a zene történetéről elsőként Dudás János gitáros beszélt.

– Ezek között a dalok között vannak olyanok is, melyek már negyven évesek, mégsem rövidültek az évek során. A zenekar 1980-ban alakult, és 1983-ig az eredeti felállásban játszottunk, amit egy hosszú szünet követett. Józsival (Tőzsér József – billentyűk), amikor éppen nem külföldön volt, ez alatt az idő alatt is összejártunk. Ebből a 90-es évek közepén írtunk néhány számot. Később, 2008-ban épp szőlőkapálásból tartottam hazafelé, amikor Józsi felhívott, hogy hogy van-e kedvem a sportcsarnokban játszani Budapesten.

Az Android számai más progresszív rockot játszó formációkhoz hasonlóan nem tömörödnek a kereskedelmi „maximum három perc” korlátai közé, erről Tőzsér fogalmazott markáns véleményt.

– Az, hogy egy dalnak 3 percesnek kell lennie, talán a 2000-es évek elején alakult ki. Annak ellenére, hogy ez mára alapvető elvárássá vált, úgy gondolom, hogy ilyen időintervallumba tipikusan csak eldobható zene fér bele. A nyolcvanas években az East, a Color, a Panta Rhei vagy a Piramis koncertjei nagy tömegeket mozgattak meg Debrecenben, és egyik egyikük sem a „háromperces műanyag” számokkal ért el sikert. Tény, hogy külföldön lényegesen fogékonyabbak erre a műfajra. Nemrég például egy szintén progresszív rockot játszó zenekar, a Flying Colors koncertjén jártam Tilburgben, itt több mint háromezren voltak, de amikor az Android egy szarajevói klubban játszott, ott is elismerték ezt a zenét – magyarázta a zenész.

Tőzsér József elmondta, a tévében látható tehetségkutató show-k is az eldobhatóságról szólnak: valakit hirtelen felépítenek, alátolják a pénzt és a hírnevet, majd egy év után eldobják. – Évek óta nem nézek tévét, de azt tapasztalom, hogy ezeknek a műsoroknak az első garnitúrájából tudtak csak megmaradni néhányan, az egész egy piramisjátékhoz hasonlít. Egyszer bennünket úgy hívott el az egyik kereskedelmi csatorna Budapestre, hogy tévés fellépés lesz, és csak a helyszínen közölték, hogy egy tehetségkutató selejtezője lesz. Azonnal visszafordultunk és hazajöttünk – emlékezett vissza az Android billentyűse.

Nem eladandó termék

Arra a kérdésre, hogy egy magyar zenekar hogyan maradhat fent négy évtizeden keresztül, Nikolin Zoltán basszusgitáros adott választ. – Régóta úgy gondoljuk, három dolog szükséges ahhoz, hogy egy zenekar tartósan működhessen: az egyik a barátság, másik a siker és a pénz, ezekhez azonban társulnia kell kitartásnak is, mert ha a zenekar feladja a kezdeti sikertelenség miatt, feloszlik. Fontos tényező az is, hogy nálunk például nincs producer, aki megmutatná az irányt, és egész más művet hozna ki egy alkotásból. Nálunk a saját elképzeléseink valósulhatnak meg – hangsúlyozta a zenekar basszusgitárosa.

Létmányi István gitáros szerint az is fontos, hogy nem jövedelemforrásként tekintenek a közös zenekari munkára, és szabadságukat így az adja meg, hogy a zene nem válik az eladható termék alárendelt részévé. A zeneipar megkövetel bizonyos kritériumokat az eladhatóság érdekében, de nálunk ezek a kötöttségek nincsenek jelen, érzelmi, hangulati, értékrendbeli kötöttségek viszont annál inkább. Ezért is érzem, hogy lelkileg hazataláltam ezzel a társasággal – vallott a gitáros.

Matek van, egyenlőségjel nem mindig

Ha barátság, akkor egyenjogúság? A zeneszerzés ebből a szempontból Tőzsér szerint nem demokrácia kérdése. – Úgy gondolom, a zeneszerzés nem demokratikus műfaj, és nem ülhetünk le minden esetben megtárgyalni, hogy milyen hangnem következik egy A-moll után. A zeneszerzői stílusunk is más, mivel Janó (Dudás János szintén zeneszerző) matematikus, algoritmusokban gondolkodik. – Az álomtükörkép című szerzeményünkben például utólag vettem csak észre, hogy a szám elején és végén hallható szóló, amit írtam, tükörképei egymásnak. Ebben például semmi tudatosság nem volt a részemről. Ezért is jó, hogy nekünk senki nem mondja meg, mit csináljunk, azt tesszük, amit szeretünk – jegyezte meg a gitáros.

Jobb adni, mint kapni

Tőzsér József a beszélgetés végén kiemelte, a progresszív rockot már nagyon sokszor eltemették mondván, zenei magamutogatásról van szó. – Számomra ez a műfaj inkább a klasszikus zenéhez hasonlít; ezek a dalok húsz évvel ezelőtt és húsz év múlva is játszhatóak lesznek, hiszen nem eldobható zenéről van szó.

„Mint a jó bor, a zene, amit játszunk, az évek során változik, idomul hozzánk és egyre jobbá válik.”

– Azt szeretném, hogy a zenénkkel olyan ajándékot tudjunk adni az embereknek, amit mi is megkaptunk egykor, amikor a kedvenceinket hallgattuk. Számomra erről szól a zeneírás és a zenélés is – vallott végezetül a zenész.

Az Android március 19-én a Kölcsey Központban ünnepli jubileumi születésnapját, ahol egy konferencia részeként lépnek fel. A koncert első felében a nemrég megjelent lemezről hallható válogatás, a második részben pedig énekes dalok is helyet kapnak a színpadon; a közönség Pink Floyd és Led Zeppelin-dalokat hallhat majd vendégelőadók közreműködésével, köztük Nacsa Krisztinával és Makranczi Bélával.

SZD