Ifjak és örökifjak a jubileumra

Püspökladány - Kiállítással és legalább 100 táncos produkciójával készülnek a Tádé együttes néptáncosai a jubileumra.

A műsor még soká lesz – május 11-én –, de az előkészületek és a próbák már tavaly elkezdődtek, hogy azon a bizonyos napon minden úgy menjen, ahogyan azt az együttest 40 éve vezető, a szervezők és a táncosok szeretnék, illetve ami a közönség számára a legteljesebb élményt nyújtja majd.

Új öltözetben

– A Muszka János Alapítvány szervezője a jubileumnak, a Tádé ifjúsági együttes programjaink, a táboroknak, a turnéknak. A Pici Tádé együttes és az ifjúsági-felnőtt együttes az Alapítvány keretei között működik. A Kicsi Tádéban az alsó tagozatos, a Tádéban a felsősök táncolnak. Ők a Csenki Imre Művészeti Iskola tanulói. Az alapítás 40. évfordulóját ünnepeljük, az együttes ereklyéiből, fotóiból, elismeréseiből nyíló kiállítással, és a négy évtized repertoárját átfogó koreográfiákkal – tájékoztat Koloszár Erzsébet néptáncpedagógus, táncoktató, akivel a Dorogi Márton Művelődési Központ színháztermében beszélgettünk vasárnap délelőtt, amikor egy nagyobb létszámú csoporttal a Hajdúsági táncokat gyakorolták.

– A kerek évfordulóra megnyíló kiállításra már tavaly elkezdtük a tablók, fényképek, ereklyék gyűjtését. Az alapítványunk sikeresen pályázott a Csoóri Sándor Alaphoz és van egy tehetséggondozó pályázatunk, így sok szép viselet vásárolunk, varratunk. Mivel a ruhákat méretre készítik, tudnunk kellett, hogy kik azok, akik színpadra lépnek. Cipők, szoknyák, mellények, ingek pótlására van szükség a szereplésre. A jubileumon legalább százan szerepelnek, 3 éves kortól 63 éves korig, és lesz olyan, amikor több generáció is együtt táncol majd a színpadon. A negyvenéves jubileumunk kiemelt eseményünk, de ötévente rendeztünk jubileumot, évente két nagy gála műsorunk van az adventi és az évadzáró előadás. Ezek, azon túl, hogy átfogó képet mutatnak az addigi tevékenységünkből, a találkozásokra, a régi és az új tagok ismerkedésére, barátkozására, határon túli kapcsolatokra is lehetőséget teremt.

Kellettek táncosok is

A májusi fellépésre készülők között van Borsos Gizella is, aki Berettyóújfaluból jár át a próbákra. Pontosan három évtizeddel ezelőtt jelentette meg a dr. Béres András néprajzkutató ajánlásával ellátott „A Püspökladányi Sárréti Népi Együttes krónikája” című kiadványt, amelynek egyik példányát mutatja is, hogy a címlapon szereplő páros hölgy tagja, Löveiné Horváth Erzsébet immár túl a hatvanon, ugyancsak készül a jubileumi szereplésre. És mi köze van a citerajátékkal, népdalok éneklésével foglalkozó Sárréti Népi Együttesnek a ladányi néptánchoz? A kérdésre már Löveiné Horváth Erzsébet válaszol.

– A püspökladányi néptánc a Sárréti Népi Együttesből nőtt ki, mégpedig az 1970-es évek közepétől kezdődően. A művelődési ház akkori igazgatója, Vadász Ferenc vetette fel, hogy a a citeraszó és a népdal mellé jó volna, ha lennének néptáncosok is. Összeszedett néhány embert, köztük engem is, hogy lesz egy táncoktató Hajdúszoboszlóról, aki táncot tanít majd nekünk. Előbb csak én és a táncospárom léptünk fel a népi együttessel, majd később már négy-öt páros is táncolt. 1978-ban érkezett aztán Koloszár Erzsébet és a férje Muszka János, és akkortól kezdve vannak néptáncegyüttesek, fellépések. Oda is elmentem. Szerettem a próbákra, fellépésekre járni, nagyon jó közösség volt. Férjhez mentem és a szülés után már nem folytattam a néptáncot. De az ötévenkénti jubileumon mindig fellépek és örömmel jövök a próbákra.

Tánc a buszban is

– Öt évvel ezelőtt nagy boldogságot jelentett számomra, hogy Krisztina lányom is a zenekar tagja volt és az ő muzsikájára táncolhattam – ezt már Fekete Ferenc mondja, aki egy-két évvel túl az ötvenen bizony nem hallgatja el, hogy az ilyenfajta mozgásra nem úgy reagál már az ember izma, mint korábban. Majd a táncos múltjáról beszél. – Általános iskolás koromban, még a kezdeti időben rendszeresen jártam próbákra, majd később is volt egy időszak, amikor több időt fordítottam a táncra. Az ötévenkénti fellépéseken viszont mindig ott vagyok, néhány hónapot gyakorlunk előtte. Jó találkozni a fiatalokkal, és megmondom őszintén, sokat tanulok tőlük. Most is a táncospárom, Schmidróczki Nikoletta segít a lépéseket elsajátítani. Jó érzéssel töltenek el a próbák, a jubileumi fellépések. Most is ugyanolyan lelkes vagyok, mint fiatal koromban.

Egri Fanni a Tádé Néptánc Együttes negyven évéből a koránál fogva a 20. évet töltötte a csoportnál. – Az unokatestvérem táncolt, és mi jártunk a fellépéseire. Már akkor is nagyon tetszett a néptánc. 1999-ben lettem első osztályos, és akkortól kezdve folyamatosan tagja vagyok a korosztályomnak megfelelő csoportnak. A tánc szeretete, a közösség és a közönség tart még mindig itt. Minden tánc más és más. Rá kell hangolódni a stílusra, nem nehéz elsajátítani, ha az ember lendületben van. A tánctáborok, a fellépések, az utazások adják a különlegességét a néptáncnak. Több mint tíz táborban voltam már, a fellépéseknek pedig se szeri, se száma. A hazai szerepléseken kívül Erdélyben sokszor színpadra léptünk, de voltunk már Ausztriában, Lengyelországban, Szerbiában és Horvátországban is. Amikor utazunk, végigénekeljük az utat, néha még táncra is perdülünk a buszban.

- Kovács Zsolt -