Olvasói levél: A gyalogos is ember

Eddig is számos példát láthattunk Debrecenben szabálytalan parkolásra
Eddig is számos példát láthattunk Debrecenben szabálytalan parkolásra - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – A régi emberek között terjedt el az a mondás: „Akinek az Isten pénzt adott, annak eszet is ad!” Persze, ez sem akkor, pláne most nem igaz. Így nem igaz azokra sem, akik megengedhetik maguknak, hogy gépkocsit vásároljanak, és ehhez gépkocsivezetésből vizsgát tegyenek.

Így nem igaz azokra sem, akik megengedhetik maguknak, hogy gépkocsit vásároljanak, és ehhez gépkocsivezetésből vizsgát tegyenek. Feltételezhető a vizsga letételéhez, hogy megfelelő erkölcsi felkészüléssel rendelkezzenek, mivel a gépjármű vezetése intelligenciát, türelmet és udvariasságot kíván meg. Valóban rendelkezik ezzel minden gépjármű-tulajdonos? Sajnos nem tapasztalható, inkább az ellenkezője: az eddig udvarias, türelmes emberek egy része ha beül a gépjárművébe, megváltozik, nyomja a gázpedált, a gyalogosokat másodrendű állampolgárnak tekintve, rohan a célja felé, és sorban követi el közben mindazokat a szabályokat, amelyek betartásából vizsgát tett.

Nemcsak az úttestet tekinti személyes tulajdonának, hanem azokat a területeket is, amelyek a gyalogosok számára lettek kijelölve. Itt van elsőnek a gyalogátkelő, ismertebb nevén a „zebra”. Külön rendelkezést kellett hozni, hogy a gyalogost a rendeltetésének megfelelőn használni engedje. A rendelkezés után úgy tapasztaltam, hogy megszaporodtak a gyalogos átkelőnél előforduló balesetek, mert a jóhiszemű gyalogos elhiszi, hogy neki ott elsőbbsége van, de az erőszakosabb vezetők úgy sepernek át a zebrán, mintha gyorsításra lettek volna kötelezve. Akinek kedves az élete, mindenképen várja meg, míg a gépjárművezető tényleg megáll, és átengedi a gyalogost. Sajnos tapasztaltam, hogy a jogosan lelépő gyalogost hangos dudálással – fék helyett – figyelmezteti, hogy hátrébb az agarakkal: megyek!

A másik helyzet, amely a gyalogosoknak fenntartott helyek birtoklására vonatkozik. Ilyen a járda! A szűk lakóhelyemen sétálva tapasztalom, hogy a garázs bejárata előtti járdán úgy áll meg, hogy még papírmaséból készül emberreklám sem férne el. Ha véletlenül valaki ezt szóvá teszi, például kismamák, akik a gyermekkocsival kénytelek kimenni az úttestre, keresetlen szavakkal igazítják el, hogy mivel törődjön. Mondván: A házam előtti járda is az enyém, kerüljék ki. A legpimaszabb parkolást a jó múltkor tapasztaltam, amikor a Vezér utcai gyógyszertár előtt menve, megdöbbenten vettem tudomásul, hogy a gépkocsi a két parkolási lehetőségből a harmadikat választotta: a tisztelt „Úrvezető” hosszában állt meg a járdán.

A harmadik eset, amely számtalanszor előfordul, hogy a kapubejáratok előtt, átkelőhelyeken parkíroznak olyan helyen, ahol megállni tilos út van. Még, hogy csak megállnának, vagy rövid, akár csak egy pár órát várakoznának az ügyintézésük okán, egész nap, sőt éjszaka is ott állnak, mégpedig keresztbe. hogy még gyalogosan se lehessen a másik oldalra átmenni, csak a zöldterületem,. amely eső esetén csupa sár. Nem gondolkozik az illető, hogy ezzel mennyi bosszúságot okoz, egyrészt azoknak akik nehezen tudnak mozogni, pláne ha rokkantak is, vagy áruval megrakodva szeretnék a legrövidebb, fáradsággal és erőlködés nélkül felvenni a vásárolt terméket.

Tettünk ki táblát a kapubejáratra, hogy ne parkoljanak a feljárón, de mintha ott sem lett volna. A végén valaki a lelkiismeret-furdalása miatt letépte, így már szabályosan ácsoroghatott ott órákig.

Tisztelt gépjárművezető barátaink! Nem kérünk sokat, csak annyit: „A gyalogos is ember, legyünk egyforma értékű emberek mi is, akinek a sors az egészséges gyaloglást rendelte!” Ugye nem sok kérés? Jó akarattal, kellő udvariassággal megoldható lenne.

Kellemes ünnepeket kívánok minden gyalogos és gépjárművezető társamnak. Ugye, azért harag nincs?

– Lengyel Zoltán, Debrecen –








hirdetés