Nemsokára teljesen felújítják a Csokonait, aztán a Latinovitsot is befejezik

Nemsokára teljesen felújítják a Csokonait, aztán a Latinovitsot is befejezik
© Fotó: Molnár Péter, archív
Debrecen – A kamaszok a szereplőkről szólnak, de magukról beszélnek.

“A fiatalok olyan rejtett énváltozatokat ismerhetnek meg, amelyre a hétköznapi életszituációkban nincs lehetőségük vagy egyszerűen nem mernek úgy kérdezni, reagálni, ahogyan tehetik egy színházi foglalkozás biztonságos terében” – foglalta össze Nagy Tamás klinikai szakpszichológus a színház pedagógiai program hatását pénteken a Déri Múzeumban.

A XXV. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó kísérő eseményeként itt tartottak a Fókuszban a kamaszok: Történetek és színházi formanyelvek című konferenciát, amelyen négy társulat prezentálta mi történik egy-egy előadáson, hogyan találják meg a közös kommunikációs kapcsot az ifjakkal.


f3

Fotó: Molnár Péter, archív


Fundamentum a színház

Az eseményt Komolay Szabolcs alpolgármester nyitotta meg.

Ez az évfordulók éve: 150 éves a Csokonai Nemzeti Színház, 40 a Vojtina Bábszínház, 10 a Deszka Fesztivál és 25 az idén hetedszer Debrecenben vendégeskedő gyermekszínjátszó találkozó.

Szólt arról, hogy ötmilliárd forintból, hamarosan a pincétől a padlásig felújítják a cívisvárosi teátrumot, majd befejezik a Latinovits színházat.

– A városvezetés elkötelezett a kulturális fejlesztések mellett, amelynek fundamentuma a színház, ahogyan az Európa Kulturális Fővárosa pályázati anyagnak is. Erre nem mint cél, sokkal inkább eszközként, lehetőségként tekintenek, amely része a város újragondolást célzó folyamatnak a Főnix Terv segítségével – fogalmazott. A színház a passzív játékból átbillen a befogadás felé, így a közönség egyre inkább résztvevővé válik. A szüleik korához képest jelentősen megváltozott körülmények között felnövő fiatalok megnyitásában,a felnőttek támogatásában nagy felelőssége lehet a pedagógusoknak, valamint a színházi szakembereknek – zárta.

A néző résztvevővé válik

– A színházközeliek megérezték az igényt egy új fajta élményszerzésre, kapcsolatteremtésre így születhetett meg 1965-ben Angliában az első színháznevelési előadás – kezdte mondandóját Kaposi László drámatanár, aki 1992-ben alapította hazánkban az első ilyen irányultságú társulatot. A programok három alapkritériuma, hogy szűk életkori tartományhoz szóljanak, maximum negyven fő vehet részt rajtuk és a szokásos daraboknál hosszabbak. Mint mondta: A Vojtina Bábszínház Lomtalanítás című játéka 15-16 éveseket céloz, kezdetben kilencven percesre terveztük, de az első néhány fellépés után kiderült számunkra, hogy nem férünk bele ebbe a keretbe. Az anyjával élő, külföldön dolgozó édesapját alig ismerő 18 éves fiúról és a vele egykorú szinte csak az apja érdeklődésére számot tartó lány történetében hat szerepet, – megannyi személyiségsíkot – két színész (Hell Krisztina, Hajdú Péter) játszik kis és óriásbábokkal. A fő sodor a szülő és a gyermek között megszűnő, elcsúszó kommunikáció mindennapi megélésébe húz bele.


f4

A konferencián | Fotó: Molnár Péter


A Dériben látott részletekből kitűnt, olyan súlyos gondokat érintenek, minthogy a fiatalok kilátástalannak ítélik jövőjüket, értelmetlennek a tanulást és értéktelennek az értelmiségi létet, ha annak következménye a szüleiken látott leharcolt, munkától megfáradt, túlképzett, alulfizetett emberforma. A darab része a szexualitásról való beszélgetés a családokban. Az előadást megszakító kis csoportos diskurzusok alkalmával arra keresik a választ a kamaszokkal, hogy a látott jelenetekben mi a szándéka a felnőttnek és mi a gyereknek, hol siklik ki rossz irányba a szituáció, orvosolható-e, ha igen hogyan, mik a tabutémák, mit ne vagy mit ne úgy kérdezzen a szülő. A rendezvény a pécsi Bóbita Bábszínház, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a helyi Csokonai Nemzeti Színház színházpedagógiai programjának bemutatásával folytatódott.

HBN–HABE


A nulláról csak felfelé

A szemétdombot – ahol kiköt a Vojtina Bábszínház Lomtalanítás előadásának két főszereplője – a legkevésbé inspiratív helynek hinnénk az elromlott életünk újraépítéséhez, pedig tele van lehetőséggel. Innen nehéz lejjebb menni, jó szimbóluma tehát a nulla pontnak, ahonnan felfelé vezet az út. Ráadásul, itt van mit rendbe tenni, a felgyülemlett rossz szokásokat kidobálhatjuk magunkból. Messzi lehet hajítani többek között a megválaszolhatatlan kérdéseket is. Olyasmit, hogy mi akarsz lenni, ha felnősz – mesélt a résztvevőktől kapott válaszokról Láposi Terka, a mű egyik alkotója. A játszószínházi művészeti vezető elmondta: rengeteget tanultak a folyton formálódó előadások során és még koránt sincs vége a folyamatnak.









hirdetés