2018.12.29. 17:14

12+1 sorozat, amit imádtunk 2018-ban

Bár tavaly is ezt mondtuk, ismét egy kifejezetten ütős évet zárt maga mögött a sorozatgyártás. Idén mi is nagy gondban voltunk, hogy az erősebbnél erősebb alkotások közül melyeket szavazzuk be aktuális toplistánkba. Jöjjön tehát most az idei év 12 legjobb sorozata, valamint egy ráadás: az év legkülönlegesebb sorozatnézési élménye. Jó szórakozást!

12. Most nevess! (Kidding)

A történet: A sorozat középpontjában Jeff, azaz Mr. Pickles (Jim Carrey) áll, a gyerekműsorok ikonikus figurája, aki a jóság és bölcsesség megtestesítője a fogékony amerikai ifjúságnak és azoknak a szülőknek a szemében, akik vele nőttek fel. Amikor a közszeretetnek örvendő Jeff családi élete összeomlik, rájön, hogy nincs az a mese vagy bábu, ami segíthetne neki abban, hogy átvészelje a kezelhetetlen sebességgel eszkalálódó válságot. Az eredmény: Ez a kedves ember a kegyetlen világban szép lassan elkezdi elveszíteni a józan eszét, ami egyformán vicces és szívszorító folyamat.

Az első évadról: Korunk egyik, ha nem a legjobb vígjáték-színésze jó pár év kihagyás után tért vissza a képernyőkre, ám ezúttal nem a mozikat, hanem a televíziókat hódította meg. A sorozat már megjelenése előtt kecsegtető volt, ugyanis a színész azzal a Michel Gondry-val dolgozhatott újra együtt, akivel közösen már elkészítették az évezred egyik legerősebb romantikus vígjátékát, az Egy makulátlan elme örök ragyogását. A Kidding is egy brutálisan erős dramedy, mely 10 epizódon keresztül mutatja be gyászoló főhősének belső vívódásait. Mindezt persze groteszk vígjáték-elemekkel és olyan szürreális snittekkel, melyek hatására még jó sokáig emlegetni fogjuk Mr. Pickes "kalandjait".

11. Waco

A történet: A 20. század végének egyik legmegrázóbb, a média által élőben közvetített eseménye volt a David Koresh által vezetett szekta és az FBI véres összecsapása. A fegyveresek által ostromgyűrűbe zárt épület, ahová a szektatagok elbarikádozták magukat, máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt és porig égett, a bent rekedteket borzalmas halálra ítélve.

A minisorozatról: A Michael Shannon és Taylor Kitsch által fémjelzett minisorozat hat részben, ezáltal kielégítő töménységgel operálva mutatja be az 1993-ban lezajlott wacói ostrom történetét. A sztori önmagában is tele van érdekesebbnél érdekesebb, megrázó pillanatokkal, ahhoz pedig, hogy ezt az igaz történetet egy minisorozat formájában is kiválóan át tudják adni, kiváló rendezésre is szükség volt. Ezt sem vitatjuk el a Waco-tól, mely történetesen azt a bravúrt érte el, hogy drukkoljunk az alap járaton negatívan csengő "vallási fanatikusoknak". A sorozat dinamikus, érzékeny, és mégha a megtörtént események embertelenek is, rendkívül emberi.

10. A híd (Bron/Broen)

A történet: Egy svéd politikusnő holttestére bukkannak az Öresund híd közepén, ami Koppenhágát köti össze Malmövel. Így mindkét ország rendőrei kénytelenek részt venni a nyomozásban, hiszen a holttest félbe van vágva és pontosan az országhatáron hagyták.

A negyedik évadról: A híd már koncepciójában is roppant különös jelenség, ugyanis egy dán-svéd koprudukcióról beszélünk, mind a sorozat elkészítésében, mind pedig története szerint. Egy dán és egy svéd nyomozó negyedszerre is összeáll, hogy megoldjanak egy, a mindkét országot érintő, szokás szerint nyomasztóan durva ügyet. A Broen mint nyomozós sorozat is elsőrangú, ám ami mégjobban kiemeli a sok hasonló széria közül az a fullasztóan erős hangulat (a dán filmkészítés egyik specialitása) és a főszereplők remekül megírt személyes története. Az asperger-szindrómás Saga Norén sztorija egy gyönyörű ívet írt le a széria negyedik, egyben utolsó évadára, mi pedig elbúcsúzhattunk az évtized egyik legerősebb európai sorozatától.

9. Éles tárgyak (Sharp Objects)

A történet: Camille Preaker újságírónő a pszichiátriai kezelését követően visszatér szülővárosába, a Missouri állambeli Wind Gap-be, hogy felderítse két kislány meggyilkolásának körülményeit. Nyomozását nehezíti, hogy saját múltjával és anyjával is szembe kell néznie, miközben akaratlanul is azonosul az áldozatokkal.

A minisorozatról: Az HBO legújabb minisorozata a Holtodiglan írónőjének egy másik regényét, az Éles tárgyakat dolgozza fel. Az epizódok forgatókönyveinek megírásába nagy szerencsénkre ő maga is besegített, főszereplőnek pedig megszerezték az ötszörösen (!) Oscar-díjra jelölt Amy Adams-t. Ismét bebizonyosodott, hogy egy jó könyv-alapanyagot nem feltétlenül filmben, hanem annál érdemesebb sorozatban adaptálni. A széria lassan csordogál, de ez kell ahhoz, hogy a páratlanul fullasztó hangulat minket is a legerősebben ejtsen rabul. A Sharp Objects nem egyszer vágja gyomron a nézőit, brutálisan erős színészi alakításaival a képernyő elé szegez, elektronikus, már-már zajszerű aláfestő-zenéi pedig egy egészen új szintre emelik a különös légkörét. Aki valami egyedit akar látni, mindenképp próbálja be.

8. Westworld

A történet: Az HBO nagyszabású sorozata a science-fiction, a western és az akciófilm elemeit ötvözi, a mesterséges értelem hajnalán játszódik, és a bűnbeesés evolúcióját mutatja be. A széria egy vadnyugati kalandparkban játszódik, ahol a látogatók a legsötétebb vágyaikat is kiélhetik android ellenfeleiken. Egy végzetes hiba következtében azonban elszabadul a pokol.

A második évadról: A fantasztikus első évad után (melyet 2016-ban az év második legjobb sorozatának is megválasztottunk) már tűkön ülve vártuk, hogyan folytatódik Jonathan Nolan és Lisa Joy elképesztő western sci-fijének története. Az HBO két év kihagyás után óriásit tolt a sorozaton (tippünkre a Westworld-öt tartogatják a Trónok Harca utódjának, mint a csatorna új zászlóshajója). Mégnagyobb látványvilágot, több akciót, több helyszínt, de még moralizálásból is többet kaptunk, mint az első évadban. Bár a széria még mindig lenyűgöző, idén sajnos túlzásokba is estek az alkotók. Mivel az első évad legnagyobb csavarját bizonyos internetes fórumokon hamar kitalálták az emberek, ez alkalommal kettőnél is több, már kellemetlenül sok idősíkkal bolygatták meg a történetszálakat. Bár a fordulatokra tényleg nehéz lett volna előre rájönni, ezáltal a Westworld némely ponton egy értelmezhetetlen masszává alakult, ami a szórakoztatás rovására ment. Bár a vadnyugati robotsztori még mindig letaglózó, és bőven szállított olyan jeleneteket, melyeket az év legjobbjai között emlegethetünk, a harmadik évadra (mely reméljük minél előbb érkezik) talán a készítők is tanulnak idén elkövetett "hibáikból".

Az évad nyolcadik epizódja, az indián-centrikus Kiksuya véleményünk szerint a sorozat eddigi legjobbja volt.

7. Aranyélet

A történet: A Miklósi család végre a mindig áhított aranyéletet éli. Ám a vérrel és árulással szerzett jólét békés felszíne alatt továbbra is forrnak az indulatok. Vajon összeegyeztethető a család, a hatalom, a karrier és a tisztesség?

A harmadik évadról: Az Aranyélet kiválóságáról már két évvel ezelőtt is csak áradozni tudtunk, akkor úgy fogalmaztunk, a sorozat nem csak itthon, de a külföldi piacon is bátran megállná a helyét. Mátyássy Áron és Dyga Zsombor szériája idén is kisujjból rázta ki azt a színvonalat, amiért az Aranyéletet eddig is annyira imádtuk. Egy nagyon tömény befejező évadot kaptunk, mely csúcsra járatta a már jól ismert karaktereit és az óriási adrenalin-löket közepette egy perc unatkozást sem engedélyezett a nézőinek. Azon már nem is csodálkozunk, hogy rekordnézettséget hozott az HBO-nak. Bár az idei szezon közelről sem volt annyira tökéletes, mint az előző kettő (az évad a végéhez közeledve már hatalmas túlzásokba és logikai bukfencekbe esett, valamint néhány ponton teljesen elvesztette realitását), úgy érezzük még így is méltó helye van 2018 legjobbjai között, hiszen ennyire ütős magyar sorozatot még sosem láttunk.

6. The End of the F***ing World

A történet: A sorozat World Charles Forsman képregénye alapján készül és egy zavarodott tiniről szól, aki nagy utazásra, kirándulásra indul egy iskolájába érkező új lánnyal, hogy megkeressék utóbbi valódi apját. Azonban olyan eseményekbe keverednek, amik meglehetősen csúnya és szürreális úton indítják el őket. (Sorozatjunkie)

Az első évadról: Aki él-hal az angol humorért és a fekete humort sem veti meg, a Netflix vígjáték-dráma sorozatát is jó eséllyel imádni fogja. A The End of the F***ing World első évada mindössze nyolc darab húszperces epizódból áll, így jó eséllyel egy délután alatt kivégezhető. Kevés sorozat szippantott be minket idén annyira, hogy az egészet egyhúzóra nézzük meg, szinte ez volt az egyetlen, amit nem bírtunk abbahagyni. Páratlanul stílusos, elképesztően vicces és az abszurdabbnál abszurdabb helyzetek ellenére tele van szívvel ez a sorozat, melynek már alig várjuk a második évadát.

5. American Crime Story (The Assasination of Gianni Versace)

A történet: Az antológiasorozat második etapja Gianni Versace, az egyik legjelentősebb olasz divattervező gyilkosságát mutatja be. A divattervezőt 1997 nyarán, Miami Beach-i villájához közel lőtte le egy ámokfutó, aki röviddel ezután öngyilkos lett.

A második évadról: Az American Crime Story első évada egy rendkívül izgalmas kamaradrámaként mutatta be O.J. Simpson gyilkossági ügyét és annak bírósági tárgyalásait, magasan volt tehát a léc a második évadhoz, mely a híres olasz divattervező, Gianni Versace meggyilkolásának körülményeit mutatta be. Azt kell mondjuk, az antológiasorozat második etapja talán meg is ugrotta elődjét, ugyanis egy rendkívül sokoldalú, brilliánsan összetett szezont kaptunk. Az évad egyik érdekessége, hogy nem is konkrétan Gianni Versace karakterére, hanem gyilkosának személyiségére helyezi a hangsúlyt. Andrew Cunanan megformálója, Darren Criss az év legemlékezetesebb pszichopata-alakítását nyújtja, melytől mind a mai napig borsódzik a hátunk. Muszáj azt is megemlítenünk, hogy a szezon képi világában és zenei aláfestéseiben is rendkívülit alkotott.

4. Maniac

A történet: Két vadidegen egyszerre vesz részt egy gyógyszerkísérletben, amely mellékhatások nélkül oldaná meg életük nagy problémáit, ám a dolgok mégsem úgy történnek, ahogy azt elképzelték.

A minisorozatról: Szóhoz se jutottunk Cary Joji Fukunaga, a True Detective készítőjének Netflixre gyártott pszichológiai drámájától. Az Emma Stone és Jonah Hill nevével fémjelzett Maniac abszolút a 2018-as év legkülönlegesebb sorozata és sorozatélménye. A készítők a két főszereplő legbelsőbb tudatalattijába kalauzolják el a nézőket, ezáltal kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal élve mutatják be személyiségüket és az őket gyötrő traumákat. Ez a kalandozás vizuálisan is elképesztő gyönyörű. Úgy érezzük magunkat, mintha egy lázálomba csöppentünk volna, mely különböző filmes műfajokat (noir, fantasy) is feldolgoz. Ha tehetséges rendezőknek teljes mértékű kreatív szabadságot adnak, ehhez fogható csodák is születhetnek a sorozatvilágban. Elképesztő.

3. Castle Rock

A történet: A Castle Rockban – amely az elismert bestseller-szerző, Stephen King hátborzongató világába kalauzolja a nézőket – találkozik az író legnépszerűbb műveire jellemző mitológiai lépték és az intim, karakterközpontú történetmesélés, és mindebből a sötétség és fény epikus sagája bontakozik ki a maine-i erdőség néhány négyzetkilométerén.

Az első évadról: Végre egy Stephen King sorozat, ami nem pusztán jó, de több ponton szinte briliáns. A misztikus thriller és a horror két olyan műfaj, ami képes eléggé megkötni az alkotók kezét, ám a Castle Rock mégis könnyedén vette az akadályokat, és leszállította nekünk az utóbbi tíz év talán legjobban megírt és megvalósított alkotását a kategóriában. A színészi alakítások rendkívül erősek (külön kiemelném Sissy Spacek-ét, amiért ha nem kap Emmy-díjat, az egész díjátadó kinevetteti önmagát), ahogy a sorozat atmoszférája is szinte él és lélegzik. Ha a folyamatos csavar-áradat nem volna elég, a Castle Rock azzal is kiérdemelte pozícióját toplistánk harmadik helyén, hogy 2018 kérdés nélküli legerősebb epizódját hozta el nekünk. A hetedik fejezet (The Queen) kitűnő példája annak, hogy a sorozatkészítés művészet, ha pedig egy film lenne, már rég Oscart adtunk volna neki.

2. Who is America?

A minisorozatról: Sacha Baron Cohen, a Borat, a Brüno és a Diktátor című vígjátékok sztárja eddig is bizonyította már, hogy nem ismer határokat, ha arról van szó, hogyan röhögtesse betegre saját közönségét. Ahogy elhivatottságában ő maga is kiemelkedik a komikusok között, úgy emelkedett ki idén debütált sorozata (melynek nem csak "főszereplője", de rendezőként és producerként is jelen volt) az év kínálatából. A Who is America nem pusztán egy Kész átverés show, nem egy átlagos politikai szatíra, hanem egy nagybetűs tévétörténeti esemény, melyhez hasonlót korábban még sosem láthattunk. Csak hogy felmérjük a súlyát, Sacha Baron Cohen 7 epizódon és 6 különböző karakteren át ívelő tréfája (innen is gratulálunk a sminkmesternek, ahogy képes volt már-már felismerhetetlenné maszkírozni a színészt), melynek forgatása is, érthető okokból óriási titokban készült, arra kötelezte Jason Spencert, a georgai képviselőház republikánus elnökét, hogy lemondjon tisztségéről. Spencer saját magát járatta le a közönség előtt, miután Cohen, önmagát egy izraeli terrorelhárítónak előadva egy színlelt emberrablási kísérlet megfékezésében kérte a segítségét. Az átverésről mit sem sejtő politikus letolt nadrággal, az n-betűs szót üvöltözve borzolta a kedélyeket a "dokumentumfilm" elkészítése közben, mely óriási botrányt robbantott ki szerte az USA-ban.

Rendkívül szürreális, de legalább annyira szórakoztató sorozatélmény a Who is America, melynél többet talán semmi máson nem röhögtünk idén.

1. BoJack Horseman

A történet: A műsor a címadó ló/ember-keverék főszereplőről szól, aki egy öregedő színész. Az epizódok rá koncentrálnak, amint próbál a munkájának élni és a "családjára" is vigyázni egyben. Ez nem könnyű feladat hősünk számára, aki különféle kalandokba keveredik a részek alatt.

Az ötödik évadról: Mit is mondhatnánk, a saját démonaival küszködő, alkoholbeteg, kiégett hollywood-i sorozatsztár, Bojack Horseman története már az előző négy évad során is elképesztően gyönyörű ívet kapott, ahogy a rajzolt remekmű mélyebbre és mélyebbre kalauzolt minket főszereplőnk lelkivilágában. Kíváncsian vártuk, vajon meg tudja-e ugorni a sorozat a harmadik évadával felállított színvonalbeli csúcsot, és (bár ezen meg sem lepődünk) sikerült neki. A Netflix zászlóshajója (és 2019-től immár legrégebb óta tartó, jelenleg is futó sorozata) idén kimaxolta önmagát. South Parkot is megszégyenító módon reagált az utóbbi év legaktuálisabb hollywood-i botrányaira, leszállította az év egyik legkreatívabb epizódját (az a bizonyos halotti beszéd), valamint úgy beszélt a függőségekről, ahogy azelőtt más még meg sem próbált. A Bojack Horseman talán a legemberibb most futó széria, mely külön érdekes, hiszen ha belegondolunk, főszereplője mégis csak egy animált ló. Ám ennek ellenére is, nem pusztán a legjobb animációs sorozatról, de úgy összességében a legerősebb drámáról beszélünk, amit idén a tévéképernyőkön láthattunk.

+1: Black Mirror: Bandersnatch

Mindössze a napokban futott be a Black Mirror című disztópikus antológiasorozat legújabb (és idei egyetlen) epizódja. Még mi magunk sem tudjuk, mennyire fair egy ilyen toplistában szerepet adnunk neki, hiszen nem egy szó szerinti, átlagos sorozatepizódról beszélünk. Az ötödik évad "nulladik része" egy teljesen interaktív, formabontó kisfilm, melyben mi magunk, a nézők befolyásolhatjuk a cselekmény alakulását. Ehhez körülbelül hatszáz percnyi anyagot forgatott a stáb, és ember legyen a talpán, aki az összes lehetséges variációt és lehetőséget meg akarja keresni. A Bandersnatch-nek talán nem szavaznánk helyet a széria legerősebb epizódjai között, ám ennél vagányabb sorozatnézési élménnyel még nem igazán találkoztunk. És nem csak idén, hanem úgy általában sem.