Nemezkepenegesek találkája

Két napig a hun király uralkodott Hollandiában. Augusztus elején ötödik alkalommal rendezték meg a hollandiai Vaalsban a Hun-tábor elnevezésű rendezvényt, melyen számos hagyományőrző egyesület (megközelítőleg 120 kosztümbe öltözött taggal) és rengeteg érdeklődő vett részt Németországból és a szomszédos Belgiumból.

Attila hatalmas királyjurtája körül megközelítőleg harminc kisebb-nagyobb sátrat állítottak fel a – díszes kaftánba, nemezből készült kepenegbe (köpönyegbe), szőrös bőrből varrt ködmönbe bújt – hunok.

Ihlető hun vezér

A nyugat-európai kultúrában Attila, a hun vezér alakja a vad barbárság szimbólumaként maradt fent. Neve több ország mondavilágában is helyet kapott, olvashatunk róla – többek között – a germán Nibelung-énekekben vagy az óizlandi Edda-énekekben.

A téma az ’50-es években a filmművészetet is megihlette, s néhány év különbséggel két filmet is forgattak az uralkodó kalandos életéről. Az 1954-ben bemutatott Attila, a hun király című amerikai produkció mély nyomot hagyott a kölniekben, hiszen javarészt ennek hatására alapították meg az Első kölni hun hordát (1. Kölner Hunnenhorde), melyhez a későbbiekben további hetvenkilenc egyesület csatlakozott. Az így létrejött „kölni törzsek” némelyike a hun, míg mások a mongol, tatár, keleti gót vagy éppen viking hagyományok ápolására specializálódtak.

Legendák tudója

A hollandiai rendezvényről, illetőleg a legújabb kori, német–holland–belga hun hordák (csoportok, egyesületek) létezéséről a Kölnből érkezett Jürgen Brands szolgált információval. A viking jelmezbe öltözött, hosszú ősz hajú és szakállú úr ugyanis, évtizedek óta rendszeres résztvevője a találkozóknak.

„Szent Orsolya legendáját – mely szerint a bretagne-i keresztény királylány éppen Attilának és az ő hunjainak köszönhetően halt mártírhalált 11 ezer szűz társnőjével együtt Kölnben – ma is ápoljuk a róla elnevezett templomunkban” – mesélte. Már egész fiatal kora óta foglalkoztatja a hunok élete, s több szakirodalmat is átolvasott, Franz Altheim német történész, filológustól (Attila und die Hunnen 1951, Geschichte der Hunnen 1959–62 5. Bände) és Otto Mänchen-Helfer osztrák történész, sinológustól (Die Welt der Hunnen 1978).

– A táborba ellátogatók – folytatja – most is, mint minden alkalommal, ajándékokkal róják le tiszteletüket Attila és felesége, Ildikó előtt, majd együtt ürítik ki kelyheiket.

A német–belga határ menti városban kétévente gyűlik össze a csapat, ám a nyugati hunok a köztes időben is találnak alkalmat a találkozásra, Németország több városában, karneválok alkalmával vagy egyéb ünnepségeken.

HBN–Hassó Adrienn