Megnéztük a Mission Impossible legújabb részét

Brit mintákat (is) követő amerikai film, amelyet kínai pénzből készítettek el.Ez az írás arról szól (amennyiben elolvassa), hogy vajon Tom Cruise tudta-e még fokozni a Mission: Impossible-széria izgalmait (és lehetetlenségfaktorát), hogyan épül fel az ötödik epizód, amely a Titkos nemzet alcímet viseli, mik benne az igazán érdekes és kevésbé érdekes pillanatok, mi is az a Szindikátus és egyáltalán: ki a kémkirály a vidéken?

A kínai kapcsolat

Ethan Hunt (Tom Cruise) szokás szerint nehéz helyzetben találja magát: ügynökségét, az Impossible Mission Force-ot (IMF) feloszlatják és integrálják a CIA-be, őt magát pedig körözési listára teszik, mivel nem adja fel, s egyszemélyes harcba kezd a titokzatos, Szindikátus nevű, fokozatosan terjeszkedő (terror)szervezet ellen. A szálak Bécstől Casablancán át egészen Londonig vezetnek, ahol… nem, nem James Bond lesz a nagynevű ellenfél.

Érdekesség, hogy a kínai e-kereskedelmi óriás, az Alibaba Group ezzel a filmmel lépett be az amerikai filmek piacára, ugyanis jelentős összeggel támogatta az elkészítést – és állítólag emiatt nincsenek ázsiai és orosz antagonisták a történetben.

Tisztelet az elődöknek

A Mission: Impossible ötödik darabja úgy tud modern, a mai igényeknek megfelelően pörgős és látványos akciófilm lenni, hogy eközben számtalan klasszikus alkotásra található benne célzás (mint ahogy az előző négy epizódról is tesznek képi vagy szöveges említést). A bécsi operaházban zajló jelenetsor egyértelműen Alfred Hitchcock A férfi, aki túl sokat tudott (vagy Az ember, aki túl sokat tudott – lévén a mester kétszer is elkészítette ugyanazt a művet) című remekét idézi meg, a marokkói események felvezetése a Casablancára (a női főszerepet alakító Rebecca Ferguson kinézetében és nevében is hatalmas hommage az Ingrid Bergman által megformált Ilsa Lund felé), míg a brit kémelhárítás módszerei és arcai pedig John le Carré műveire (és főleg egyik fő karakterére, George Smileyra) utalnak. De persze az egész M:I fő forrása, a tévésorozat is megidéződik, hiszen a Szindikátus az 1966 és 1973 között futó szériában volt elsőként a csapat legádázabb ellenlábasa. A Titkos nemzet végefőcíme pedig egyértelműen olyan, mintha csak egy tévésorozat bevezetőjét nézné az ember.

Minden jó… de a vége nem

De e fenti „régiségek” ismerete nélkül is garantált lehet az élvezet bárki számára, hiszen a jól kidolgozott akciójelenetek kellően székbe szögezőek ehhez. Tom Cruise most sem kímélte magát, hiszen kaszkadőrök helyett ezúttal is maga vállalta a rizikósabb jelenetek leforgatását (egy-egy alkalommal talán még brit kollégája, a 007-es ügynök is tátott szájjal nézne). A motoros üldözést, a légzőkészülék nélküli vízbe merülést, az operaházas szekvenciát könnyedén a legjobb és legemlékezetesebb M:I-akciók közé sorolhatja bárki. Nagy kár, hogy a korábbi négy részhez hasonlóan a Titkos nemzet sem tud mit kezdeni a befejezéssel: ezúttal is elfogy a szufla, és a korábbi adrenalinbombák után abszolút snassz és lapos a lezárás, ráadásul a humor is elillan az azt szolgáltató Benji Dunn (Simon Pegg) elrablását követően. Ráadásul Jeremy Rennert is alaposan elpocsékolták, egy látványosabb pillanata sincsen.

Az viszont kétségtelen, hogy nem ez volt Ethan Hunt csapatának utolsó kalandja, mint ahogyan az is biztos, hogy ez a cikk öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát.

HBN-Vékony Zsolt