Az elszigetelt csodaország

Havanna - Kuba nagyon sok egzotikumot tartogat az utazó számára.

A század utazói szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy miután a jelentéktelenné váltak a földi távolságok, s néhány óra alatt meg lehet tenni Kolumbusz hónapokig tartó vergődését, az utazás elvesztette hajdani regényességét. A világjárót legfeljebb az hozhatja izgalomba, hogy a látottak megfelelnek–e a könyvek, filmek és az újságok alapján kialakított valóságnak, melyet most már a szemünkkel is ellenőrizhetünk.

Vajon akad valaki, akinek az ország neve hallatán ne jutna eszébe valami tipikusan kubai, legyen az szivar, rum, régi autó, vagy az oly sokak által kedvelt salsa? Ez a karibi sziget senkit nem hagy érintetlenül. Ugyan a mérete miatt elég sok idő kell a „bebarangolásához” de megszeretni egy perc is bőven elég. És ha nem vigyázunk, könnyen kialakul az életre szóló vonzalom is.

Egy kis történelemlecke

Kuba történelméről kevés információ látott napvilágot. A forradalom előtt nyilván csak a turisták számára készítettek útikalauzokat, melyek nem a népről, nem az ország történelméről szóltak, hanem arról hol lehet kellemesen elkölteni a pénzt, hol és melyik éjszakai lokálban táncolnak izgató és gyönyörű nők. Szerencsére olyanok is akadtak, akik egészen hétköznapi módon értelmezték a szabadságot: fölosztották a földeket, államosítottak, leszállították a lakbért és több mint hatszázezer embert megtanítottak sürgősen írni és olvasni. Igazi csodatevésnek is beillik ez. Biztos szép számmal akadtak olyanok is, akik Fidel Castro színre lépésében szintén a megtestesült diktátort látták. Hogy tiszteletre méltóbbnak találták, mint elődeit: Machadót vagy Batistát? Ez elsősorban azért volt, mert Ő nem puccsal győzött, mint errefele szokás, hanem három évig tartó komoly partizánháborúban, amihez jellem kellett.

„Villámló” ujjak

A kubai dohányiparnak mítosza van. A Havanna-szivar már az én gyermekkoromban is fogalom volt, pedig még azt sem tudtam, hogy Kuba rajta van a térképen. A gyár ahova látogatóba mentünk, illusztrációja volt annak, amit előzőleg a dohányiparról hallottam. Korszerű berendezés, megfelelő munkakörülmények, egészséges alkalmazottak. Elnyűtt, dohánylevél-arcú nőt vagy férfit, egyet sem láttam. A munkafolyamatok finomabb részét gépek végzik, a csomagolást sebesen villámló ujjak. Ki gondolta volna, hogy a bűvész újakkal sodort szivar nem kerül rögtön a churchillek, rockefellerek szájába, mert előbb még külön tengeri kirándulásra indul, hogy a hetekig tartó „séta” közben minél felülmúlhatatlanabb aromája legyen. Érlelje meg az óceáni levegő, illata vegyüljön össze a napsütötte víz illatával. Általában egy-egy sodró a tölteléklevelek hajtogatásától a szivar végső méretre vágásáig egyedül készíti a szivarokat, melyért felelősséggel tartozik. Egy nap átlagosan 120 közepes nagyságú szivar az elvárt teljesítmény. A szivarsodrók nyolc órát dolgoznak naponta, és naponta hazavihetnek az elkészült dohánytermékből öt darabot.

Egyetlen tollvonás

Egy kubai élménybeszámoló nehezen képzelhető el a legendás több évtizedes autók bemutatása nélkül. A történelmi magyarázat arra a kérdésre, hogy miért van itt ennyi „roncs”, roppant egyszerű. Az 50-60 évek amerikai kocsik az itteni utcákon nem a kubaiak beteges gyűjtőszenvedélyének köszönhető. Amikor 1959-ben győzött a forradalom az USA egyetlen tollvonással nagy morcosan totális kereskedelmi embargót vezetett be a szigetországgal szemben. Azóta egyetlen darab, amerikai gyártmányú árucikk exportját sem engedélyezik. Sem autóét, sem alkatrészét, sem konzervet, de még egy rágógumi vagy egy kilowatt energia sem érkezhet Kubába az Egyesült Államokból.

Varadero Kuba legismertebb tengerparti üdülőhelye. Egy félsziget, a Mexikói-öböl partján található. Legcsalogatóbb jellemzője a 20 km hosszú homokos partszakasz és a kristálytiszta a korlátokon átcsapó kék víz. A Fidel Castro-féle kommunista hatalomátvétel után az idegenforgalom drasztikusan visszaesett, szinte megszűnt. A helyzet a külföldi tőke visszaengedése után, a xx. század 90 es éveitől megváltozott. Varadero ismét kedvelt célpont lett, elsősorban európai és kanadai turisták számára.

HBN-Becsi Etelka

Pillanatkép

Láttam két ablakmosót még kint a repülőtéren. A repülőtér üvegfalát tisztogatták. De megközelítően sem olyan szorgalommal, ahogy idehaza láthatja az ember a szakma képviselőitől. A munkájukba a füttyszón kívül a táncot is bekomponálták. Egy hajolás le a vizesvödörre, egy–két tánclépés az üvegfal előtt, néhány dörzsölés az üvegfalon (csurog, ömlik le róla a víz), utána megint tánclépés, ama híres csa-csa-csa ütemre, mely főként Európában hatott modernek, ott látszott csak vonaglásnak, azonban itt Kubában ugyanolyan népi tánc, mint idehaza a csárdás.