„Ukrajna önmaga áldozata”

Budapest - Thomas Grennes közgazdász szerint egyik garnitúra sem akart hozzányúlni a centralizált államszerkezethez.

Minél erősebb egy államhatalom, annál gyengébb és főként sebezhetőbb az általa vezetett ország. Ezt állapítja meg kutatásai eredményeként Thomas Grennes, az Észak-Karolinai Egyetem professzora, a Stockholm School of Economics vendégtudósa Zentai Péternek és az alapblog.hu-nak adott interjújában.

A közgazdász szerint Ukrajnának kevésbé kellene az oroszokra és más külső erőkre mutogatnia. Mint mondja, az 1990-es évek legelején a függetlenné vált Ukrajnában az egy főre jutó jövedelem nagyjából megegyezett a kommunista korszakból szintén kikászálódni készülő Lengyelországéval, illetve a három balti államéval. A szovjet örökség negatívumai egyik szóban forgó országot sem sújtották kevésbé, mint Ukrajnát. Mindmáig szinte egyformán rá vannak utalva az orosz gazdasági, főként energetikai kapcsolatokra.

A meggazdagodás eszköze

Hangsúlyozta, kutatásaik egyértelmű konklúziója, hogy Ukrajna lemaradását és rendkívüli kiszolgáltatottságát az magyarázza, hogy semmiféle gazdasági és politikai reformra nem vállalkoztak az elmúlt két és fél évtizedben az egymást váltó hatalmi garnitúrák, egyikük sem akart hozzányúlni a centralizált államszerkezethez. Az egész intézményrendszert, beleértve a jegybankot is, a mindenkori ukrán hatalmi elit alapvetően arra használta, és részben használja ma is, hogy saját magát és klienseit rendkívüli módon meggazdagítsa. Az ország emblematikus cégeit, különösképpen az energetikai óriást, a Naftogazt – függetlenül attól, hogy e cégek névlegesen magántulajdonba kerültek-e vagy sem – folyamatosan fosztotta ki a politikai elit.

Thomes Grennes állítja, hogy a decentralizáció lenne a gazdasági és politikai reformok nyitja. Az új ukrán vezetés azonban – jóllehet a reformok elkötelezettjének vallja magát – mégis elutasítja a központi állam szerepének gyengítését. Kijev az orosz veszélyre hivatkozik, mondván: „ha önállóságot biztosítunk Ukrajna régióinak, az ország szétesik és részben az oroszok kezére kerül”. Valójában a decentralizáció és az ehhez kapcsolódó reformok jelentenék Ukrajna számára a megmenekülést az összeomlástól, a széteséstől.

A decentralizáltság eredménye

Zentai Péter kérdésére – miszerint, ha Ukrajna vesztét tulajdonképpen az államműködtetés lényegét jelentő korrupciós mechanizmusok okozták, miként lehet, hogy több, főként ázsiai ország sikeres úgy, hogy szintén centralizáltan működnek, s a fő döntéshozókról ugyancsak úgy hírlik, hogy korruptak –, azt felelte, egyszerűen csúsztatnak azok, akik így mutatnak be sikeres államokat, például Tajvant, Indonéziát, Szingapúrt, Dél-Koreát. És persze Kínát. Azt akarják ugyanis bizonyítani, hogy „lám a korrupció, ha ellenőrzötten zajlik, akkor az egy olyan eszköz, amely hozzá is járulhat egy nemzet sikeréhez. A lényeg, hogy egy nemzetet erős vezetői akarattal, végeredményben központilag ellenőrzötten vezérelve kell tudni profi módon vezetni”.

Tajvanon, Szingapúrban, Koreában, Indonéziában, részben Malajziában azzal párhuzamosan jelentkeztek mind nyilvánvalóbban a gazdasági sikerek, minél inkább decentralizáltak, liberalizáltak lettek és végrehajtották a strukturális reformokat. És főként: minél hatékonyabban és mindinkább a nyilvánosság előtt indítottak harcot a korrupció ellen – mondta.

Mára Szingapúr és Hongkong, továbbá Korea és Tajvan a világ legnyitottabb, legliberalizáltabb gazdasági hídfőállásai lettek. Élcsoportban vannak minden nemzetközileg – független szakértői szervezetek által – minősített országrangsorban, amelyet az egyes nemzetgazdaságok átláthatósága, a külföldi és hazai befektetők komfortérzete alapján állítottak össze. Ezen országokhoz képest Kína – bár minden évben javul a pozíciója – mégis sokkal gyengébben teljesít. Mármost Hongkongot, Szingapúrt és Kínát egyaránt kínaiak lakják, mindhárom hely polgárai lényegében azonos kultúrkörhöz tartoznak, mégis az a tapasztalatokon nyugvó egységes közvélekedés a befektetői körökben, hogy Kínában van, Hongkongban és Szingapúrban nincs korrupció. Mind a két Koreát ugyebár koreaiak lakják, de hiába az azonos gyökerek és történelem: az állami bürokrácia uralta Észak-Koreában a világon párját ritkítóan hatalmas a korrupció, az államgazdasági, pénzügyi szerepét tudatosan leépítő Dél-Koreában viszont már szinte teljesen kiveszett. A közös kulturális gyökerek, az etnikai vagy vallási azonosság jelentősége marginalizálódik egy-egy ország valós mai sikereinek magyarázataiban.

Ahol csökkent a korrupció

– Minden általunk és más közgazdászok által a világ legkülönbözőbb részein végzett kutatás eredménye azt mutatja: ahol lebontják a gazdasági tevékenységet ellenőrző és korlátozó gátakat, ott automatikusan csökken, sőt lényegében megszűnik a korrupció. A ciklikus gazdasági és pénzügyi válságok pedig kevésbé viselik meg ezeket az országokat. Ezzel szemben, ahol fenntartják a centralizált államot, ott felülkerekednek a korrupciós mechanizmusok. Ezek pedig tendenciaszerűen gyengítik, majd lebénítják a gazdasági növekedést, végezetül destabilizálják az adott országot, külső és belső hatalmi centrumok, csoportok, maffiák áldozatává teszik azt. Ennek bizonyítékait pontosan látni napjainkban ­Venezuelában és Argentínában. Ugyanakkor Kínában, mindezt felismerve, a legmagasabb politikai szinteken nyilvánították ki, hogy a gazdasági növekedés ütemének megőrzése, a népjólét emelése egyre több decentralizálást, egyre nagyobb gazdasági liberalizálást követel meg, és hogy minél szabadabbra engedik a gazdasági szereplőket, annál inkább törpül a korrupció – fogalmazott.

alapblog.hu