Ésik Sándor világjáró-sorozata - Tüskésderekú nagyasszony

Marabella - A festői szépségű Marbella zsebkendőnyi óvárosa épületeivel, sikátoraival ejti rabul a látogatókat.A fakorona felső részén vakítóan izzott a Nap, lejjebb pedig hűvösebb, árnyasabb képet mutatott a park. Jó néhány lehullott szirom a gyep zöldjén világított, földig ért tehát a rózsaszín fátyol. A park nagyasszonyai ezek Dél-Spanyolország legszebb fürdőhelyén.

Cserfes szavú ékesség

Láttam már hasonlót Balin, sőt Dél-Afrikában is, és emlékeztem rá, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Vagyis a törzsüket lehetőleg ne simogassuk! A nagyasszonyok dereka annyira tüskés, hogy azt rovarokon és madarakon kívül más meg nem közelítheti. A tüskék lefényképezéséhez nagyon közel kellett hajolnom, de óvtam magam a sérüléstől. Aztán tekintetem ismét az egész park befogadására állt át. Az évelő mentákból formázott sövények természetesen szintén virágban magaslottak. Elmorzsoltam ujjaim között egy levelet, és kedvtelve szagolgattam az itthonról is ismerős illatot. Kár, hogy nálunk nem telel ki – gondoltam. Nem, mint ahogy a banán, a datolyapálma vagy a kis levelű fikuszfa sem. Ezeket már a közeli szökőkút mellett találtam meg, miután a délutáni csendben a csobogás után mentem a dzsungelsűrűségű növényzet útvesztőiben. A mediterránbarna kerámiákkal díszített műtárgy cserfes szavú ékessége egy kis üldögélésre csábítja az emberi át.

Szépséges parkok

Nem szenved hiányt a kései látogató akkor sem, ha a vízi sportok szerelmese, de egy kissé fázós természetű. Vízisíző lány – nem márványból, mert az már túlzás volna. Bronzleány bronzdeszkán, hátul egy kis buborékoló vízsugár, hogy teljes legyen az illúzió. Körbe-körbe virágok, hiszen Marbellán vagyunk. Elnézek a tenger felé, mivel a lány is arra pillant. A Nap a tengerbe vesző horizont felé igyekszik. Irány tehát a belváros! Nem több, mint kétszáz méteres a séta. Az utca innenső oldala –

legyünk tárgyilagosak – nem túl szép hotelek és üdülőépületek sora. A szépséget a parkok adják. A zsebkendőnyi óváros viszont épületeivel, sikátoraival ejti rabul a látogatót. Az ugyancsak parányi

terecske daturával, trombitavirággal ékes, ahol pedig talpalatnyi föld sincs, ott ládából nyújtogatja hajtásait a tűzpiros virágú hibiszkusz.

A tokaji aszú kicsit más

Egy pohárka Malaga Virgen mellett üldögélve várom meg az estét a már említett terecske kisvendéglője előtt, egy billegő lábú asztalocska mellett. A spanyolok aszújától a mi tokajink annyival jobb, mint amennyivel a marbellai parkok szebbek a mieinktől – vonható meg a végső mérleg. Közben azt gondolom, hogy szinte semmit sem láttam Marbellából. Vajon milyen lehet nyáron?

HBN-Ésik Sándor