Madagaszkári képek a debreceni filmestől

Debrecen - A nyolcezer kilométerre zajló „kultúrháború” híre csak lassan jutott el Magyarországra, de talán még van remény.

Már az 1973–75 között forgatott Vivát, Benyovszky! című kalandfilmsorozat magyar és csehszlovák készítői sem vállalták, hogy igazságot tegyenek a főszereplő származását illetően. Míg a hazánkban vetített változatban magyarnak vallja magát Benyovszky Móric, addig szlováknak az északi szomszédoknál leadott verzióban – idézte fel Cséke Zsolt a híres világutazó örökségét jellemző, kisebb-nagyobb kihagyásokkal közel fél évszázada zajló anomáliákat. Azt már e sorok írója teszi hozzá, hogy a „küzdő felek” a legérdekesebb „hadműveleteiket” feltehetőleg a madagaszkári esőerdő rejtekében vívják, olykor malgasok (Madagaszkár lakói) nem kis meglepetésére.

Harmadik felvonás

Teljesen megtöltötték az érdeklődők április 24-én este az Apolló mozi Soós Imre termét, ahol Cséke Zsolt, a Debrecenben élő dokumentumfilmes legújabb alkotásának premierjét tartották. Az „Egy magyar sír az esőerdőben” című produkció egy sorozat része, melynek kezdete egy mindössze néhány perces videó volt a geográfus végzettségű, operatőr-rendező első madagaszkári látogatásáról, 1987-ben. Ezt követte 1995-ben „Benyovszky Móric és a malgasok földje” című filmsorozat, melyet a magyar televízió is többször vetített. Abban az évben állította az első, betonból készült síremléket Benyovszkynak a „hátizsákos” magyar utazó. A „Visszatérés Benyovszky szigetére” című alkotás forgatására újabb 15 évet kellett várnia. Ekkor újította fel és festette nemzeti színűre az emlékművet illetve a korábbi vörösréz táblával együtt egy márványtáblát is felhelyezett világhírnévre szert tett világutazó jelképes síremlékére, akit a legtöbben tévesen Madagaszkár királyaként emlegetnek, pedig valójában „csak” ampansacabévá (fejedelmek fejedelmévé) választották az északi és keleti törzsek főnökei.

Alig 3 év múlva szlovák filmesek – és később egy svéd házaspár is – jelentették a debreceni filmkészítőnek, bizony a síremléket ledöntötte néhány szerencsevadász annak reményében, hogy alatta megtalálják a helyi legendákban mai napig emlegetett „báró kincsét”. (Mindezekről bővebben korábbi cikkünkben itt olvashatnak ezen a linken, továbbá itt.

DNS-vizsgálat

Ennél a pontnál vissza is jutunk a szlovákokhoz, pontosabban Benyovszkyval való kapcsolatukhoz. Mint Cséke Zsolt a vetítés után, a közönség soraiból záporozó kérdések egyikére elmondta, bár a 90-es években még albérlők éltek a Felvidéken lévő verbói Benyovszky szülőház roskadozó épületében, és a „kutya sem foglalkozott” a XVIII. századi felfedező életével, addig a 2000-es évek környékén északi szomszédjaink felfedezték maguknak, s azóta komoly harc indult meg szlovákságának alátámasztására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy szülőházát mára múzeummá alakították és az elmúlt 10 esztendőben már hat dokumentumfilmet is forgattak Benyovszky életéről. Hovatovább Madagaszkáron többször fémkeresőkkel is kutatták valódi sírhelyét abban a reményben, hogy megtalálják a lengyel szabadságharc leverése után a kamcsatkai fogolytáborba hurcolt, majd onnan bravúrosan megszökő és a fél világot bekalandozó férfiú maradványait.

Hogy miért fontos ez? Mert össze akarják vetni a verbói temetőben nyugvó egyik Benyovszky leszármazott DNS-ével azzal a céllal, hogy egyezés esetén a tetemét Szlovákiába szállítsák. Onnantól pedig nemcsak a teste, de emléke is kizárólag az övék lehet – vallják. Teszik ezt annak ellenére, hogy szlovák származása – egy-két igencsak gyenge lábakon álló magyarázaton kívül – egyáltalán nem igazolható.

Elnökkel és királlyal

Minderről bőven értekezik a dokumentumfilm, melyet a tervek szerint háromszor 30 percben fognak vetíteni valamelyik országos televízióban. Nemcsak erről szól azonban az „Egy magyar sír az esőerdőben”. A nézők betekintést kapnak a világ 4. legnagyobb szigetének történelmébe, hétköznapjaiba – például a 2017. márciusi utazás előtti ciklon pusztításába vagy a nyomorban is vidám és mindig segítőkész malgasok életébe – és kultúrájába. Utóbbihoz hozzájárulnak a filmben felhasznált eredeti malgas zenék is.

A rendező remek érzékkel keveri az alkotásban a magyar–szlovák tengelyen zajló erőfeszítéseket és a madagaszkári helyszínek történetét Benyovszky kalandos életével. A madagaszkári tájak mellett Magyarországon és Szlovákiában felvett jelenetek pedig valóban egy rendkívüli ember képét elevenítik fel. Ama kalandos sorsú honfitársunkét, aki Cook kapitányt megelőzve járt a Csendes-óceán északi térségében, s elsők között írt nemcsak Madagaszkárról, de például Kamcsatka földjéről és népeiről is. Sőt, e rendkívüli férfiúnak sikerült meggyőzni XV. Lajos francia uralkodót egy madagaszkári telep létrehozásáról és olyan hírességekkel kötött életre szóló barátságot, mint Benjamin Franklin. Hősünk szabadságszeretetére jellemző, hogy csak kevesen múlott, hogy személyében az Amerikai Függetlenségi Háború hősét is tiszteljük, mert első amerikai útja során a Kongresszus hosszas vita után végül leszavazta Benyovszky tervezetét egy általa vezetett, európai önkéntesekből álló légió felállítására.

Nem kicsiben játszanak

Mindezek után nem csoda, ha a Benyovszky életét évtizedek óta kutató Cséke Zsolt egyre elhivatottabbá vált e különleges sorsú felfedező és utazó örökségének védelmében. Mindazonáltal nincs könnyű dolga, hiszen sokáig visszhang nélkül maradtak „segélykiáltásai”. Például akkor is, amikor szerette volna legalább az egyik ágyút hazahozatni abból a Madagaszkáron megtalált kettőből, mely bizonyítottan Benyovszkyé volt, s melyet ma egy német orvos őriz Antalaha városában. Ez a terv – hacsak nem cselekednek hamarosan valamelyik „felelős helyen” –, bizony végleg meghiúsulhat. A szlovákok ugyanis sem pénzt, sem időt nem sajnálnak az általuk vélt igazság terjesztésére és bizonyítására. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy Szlovákiában egy hatalmas szobrot készítettek, melyet hajóval szállítottak Antalahaba, ahol aztán egy 25 fős delegációjuk azt felavatta és ehhez megnyerték a helyi városvezetőket is. A szobornak helyet adó térre pedig egy hajó alakú és természetesen az utazó nevét viselő épületkomplexumot terveztek, melyet egyelőre pénzforrás híján még nem kezdtek el építeni. Elképzelésük szerint ebben helyeznék el az ágyúkat is, melyek sorsát úgy kívánták biztosítani, hogy Verbó városa alapított egy „Benyovszky Glóbusz Emlékérmet”, melyet – a volt szlovák köztársasági elnök után – annak a német orvosnak adományoztak, aki jelenleg az ágyúkat őrzi.

Van mire visszatekinteni

Nos, ezen előzmények után a film alkotója – a kidöntött síremlék helyén tátongó, majd 30 méteres gödör felett – vett egy mély levegőt, majd ismételten felépítette Benyovszky jelképes síremlékét azon helyen, ahol hazánkfiát megölték.

A Debrecen városának támogatásával készült háromnyelvű vörösréz tábla is ismét felkerült az emlékműre, melynek szövege Magyarországtól nyolcezer kilométerre ekképpen hirdeti Benyovszky Móric emlékét:

A nagy hírű magyar utazó, Benyovszky Móric emlékére, aki egykoron a keleti és északi malgas törzsek fejedelme volt és egy francia különítmény támadásakor ezen a helyen vesztette életét, 1786-ban.”

- Fabók Ágnes -

A filmről

Míg az első két alkotást Cséke Zsolt egyedül forgatta Madagaszkáron, addig a most bemutatott film elkészítésében Renyó Norbert és Kohut Árpád operatőrök is közreműködtek.