2018.05.17. 18:11
Hang nélkül a túlélésért
Debrecen - A Hang nélkül című film előzetesének megtekintése közben az volt az első gondolatom, hogy „nahát, végre valami eredeti!” Aztán próbáltam felidézni, hogy mely filmekben kapott eddig megkülönböztetett figyelmet a „ha nem maradsz csendben, meghalsz”- elv.
Debrecen - A Hang nélkül című film előzetesének megtekintése közben az volt az első gondolatom, hogy „nahát, végre valami eredeti!” Aztán próbáltam felidézni, hogy mely filmekben kapott eddig megkülönböztetett figyelmet a „ha nem maradsz csendben, meghalsz”- elv. Legutóbb talán a 2016-os Vaksötétben (Don’t Breathe, Fede Alvarez) volt ennek fontos szerepe, de lényegében bármelyik horrorfilm alapvető eleme. Néhány jelenet erejéig. A Hang nélkül viszont, arra vállalkozik, hogy a nézőben a feszültséget 90 percen keresztül fenntartsa és arra késztesse, hogy a karakterekhez hasonlóan csendben maradjon.
A történet posztapokaliptikus: a Földet idegen lények lepték el, akik emberekre vadásznak. Eddig akár egy teljesen szokványos, zs-kategóriás mozifilm is lehetne. A szörnyek azonban teljesen vakok, ám annál kifinomultabb a hallásuk. Egy család − talán épp a legutolsó − még életben van, és tagjai a túlélésért küzdenek. Próbálnak a lehető leghalkabban tevékenykedni: lábujjhegyen járkálnak, és jelbeszéddel kommunikálnak, esetleg néha suttognak. Az asszony gyermeket vár…
Szorítunk nekik
Merész húzás az egyik legfontosabb színészi eszközt, a beszédet szinte teljesen kiiktatni a filmből. Így viszont felerősödtek egyéb színészi játékok, mint például a testbeszéd, mimika. A látványvilágból nem a kihaltság, sokkal inkább a nyugalom, az élet sugárzik, mely az alaphelyzet egyfajta ellenpontozása. Az alkotás leginkább pszicho-thriller, a film utolsó harmadában azonban már inkább a horror jegyei dominálnak, ami nem probléma, csak azt a sok jump-scare-t hagyta volna ki a rendező. Persze ettől még nem lesz rossz a film, felmerülnek a szülői lét releváns problémái, mint a biztonság megteremtése, önfeláldozás, szeretet, mi pedig folyamatosan azon kapjuk magunkat, hogy a család életben maradásáért szorítunk.
A házaspárt a rendező, John Krasinski (maga az író-rendező) és Emily Blunt alakítja, akik a való életben is egy pár. A nem túl könnyű feladatot profin megoldják, alakításukra nem lehet panasz, ahogyan a gyerekekére, Millicent Simmonds-éra és Noah Jupe-éra sem.
[related-post post_id="3651899"]
Néma kukoricavetés?
Akad ugyan néhány logikátlanság a filmben (már maga a megművelt kukoricaföld is erősen gyanús az elején, ahogyan néha a szörnyek hallása is meglepően „emberbarát”), valamint a feszültséget sem sikerült másfél órán keresztül folyamatosan fenntartani, ugyanakkor mégis valami újat kapunk, ráadásul meglepően alacsony költségvetésből (17 millió dollár), és a stáblista után szüntelenül ott motoszkál a néző fejében a kérdés: mi lenne, ha hátralévő éveinket teljes csendben kellene leélnünk? Lehetséges lenne?
Rendező: John Krasinski
Főszereplők: John Krasinski, Emily Blunt, Millicent Simmonds, Noah Jupe
