Minőség

Minőség
© Illusztráció: Getty Images
Elképesztő videók keringenek az interneten különféle élelmiszerek gyártási technológiájáról. Bizonyára sokan megnézték azt a felvételt, amelyen például azt szemléltetik, hogyan készítenek egyes üzemek gépsorain virsli néven piacra dobható terméket. Aki látta, egy életre elmegy a kedve nem csak a virsli evéstől, de a vásárlástól is, legyen az magasabb árfekvésű, azaz értelemszerűen jó minőségű, vagy annak kikiáltott áru. Sokan bizalmatlanok a különféle felvágottakkal – no és a májkrémekkel szemben – de még a borsos árú téliszalámikat is fenntartással kezelik. Kenyeres Ilona írása.

Nem lehet ugyanis tudni, milyen fajta és mennyiségű ízfokozót és tömegnövelő adalékot tesznek ezekbe az élelmiszerekbe. A konzerveken feltüntetnek ugyan esetleg némi káros, E-betűvel kezdődő számot, mint ahogy szinte majdnem minden kenyérfajtán is szerepel jó pár ilyen megjelölés, de a laikus vajmi keveset ért ezekből. Csak azt látja, hogy nem teljesen „tiszta”, amit vásárolni készül. A teljes kiőrlésű pékárukról sem lehet tudni, pontosan mit takar az elnevezés, és arról is sokat cikkeztek már, hogy némely egészségesnek feltüntetett kenyérfajta szép barna színét eléggé el nem ítélhető módon ételfestéktől kapta. Aztán ott van a háziként eladott, gyönyörű narancssárga belsejű tojás, és az ugyancsak háztájiból származó – vagy annak beharangozott – szép sárga csirke, melyről áztatás után nemes egyszerűséggel leolvad a szín… És akkor még nem is beszéltünk arról a remélhetőleg rosszindulatú pletykának számító esetről, amikor állítólag a lapkasajt nem lesz folyékony hő hatására.

Nem tudom, mennyi a szomorú igazság a fent említett esetekből, de ha csak a fele, már az is elkeserítő. Egyszer én magam is vásároltam olyan – igaz olcsó – virslit, amit főzés után még a kutyámnak sem mertem odaadni. Gyerekkoromban a kis élelmiszerüzletekben házi tejet és vajat árultak, nem pedig olyan, margarin ízű, nemzeti színű, „Magyar termék” címkével ellátott vajkockákat, mint manapság. Igaz, olaj helyett zsírral főztünk, de az talán még mindig egészségesebbnek számított, mint ma a különféle ismeretlen eredetű étolajok. A szalámi pedig ugyancsak igazi, eredeti készítmény volt – az, aminek látszott. Mert ugye Kádár elvtárs is megmondta annak idején, hogy a „ krumplileves legyen krumplileves…”

– Kenyeres Ilona –








hirdetés