Száz éves a fényképész

Zsiros Imréné, csak egy név, mely kinek mit is jelent? Gondolom, sokan felkapják a fejüket. „Rémlik ez a név”. Honnan is, persze láttam egy fénykép hátulján, vagy talán Ő készítette az esküvői fotómat, vagy Krisztus katonaként fényképezett le? De az is lehet, hogy csak egy igazolvány képet készíttettem vele. Talán amatőr fotós voltam, és bevittem hozzá a negatívot előhívni. De hát ez a néni még él? Hiszen már akkor is idős volt mikor nála jártam. Igen, él. Ez a néni az én nagymamám. Ez év november 22-én ünnepelte 100. születésnapját.

1912. november 22-én született Kozma Ilona néven, Hajdúdorogon, egy kőműves mester harmadik gyermekeként. Zsiros Imre fényképésszel 24 éves korában kötött házasságot. Két gyermekük született, Imre és György. Férje mellett folyamatosan tanulva, 1968-ban Miskolcon fényképész mestervizsgát tett. Nyugdíjba vonulásáig, 68 éves koráig dolgozott fényképészként Hajdúdorogon a jelenlegi Böszörményi út 32, egykori Lenin utca 26 szám alatti lakásukban, mely egyben a műtermük is volt. Talán szerénység nélkül állítható, hogy nincsen Dorogon olyan család, ahol ne lapulna egy fénykép az emlékek között, melynek a hátulján a „Zsiros FOTO” felirat van.

Két gyermekük után három unokájuk, és nyolc dédunokájuk gyarapította a család létszámát. Idős korukat meghazudtolva, 1992-ben vállalták, hogy Böszörményben kezdenek új életet, így is közelebb kerülve a családhoz. Férje 2005-ben, életének 97. évében hunyt el. Nagymamám 2010 novemberében költözött be a hajdúböszörményi Fazekas Gábor Idősek Otthonába, ahol jelenleg is él.

A századik születésnapján, a családján és az otthon lakóin kívül köszöntötte Hajdúböszörmény város anyakönyvvezetője és aljegyzője. Továbbá, mint 79 évig hajdúdorogi lakost, köszöntötte Csige Tamás, városunk polgármestere, ki e jeles alkalomból a jókívánságokon és a virágcsokron kívül emléklapot is átadott az ünnepeltnek.

Végezetül álljon itt ama vers, mellyel két dédunokája köszöntötte az Ő Dédijét.

Az első 100 év (1912–2012)

Egy gyermek, mikor megszületik,

Életét hosszú évekre tervezik

Ezerkilencszáztizenkettő jó régen volt,

November huszonkettő fontosabb volt

Kozmáéknál volt esemény,

Leány jött, nem egy legény

Hajdúdorog, jó messze van,

Épp csak hogy a térképen van

Felnőve már férjhez is ment,

Büszkén Zsiros Imréné lett

Dolgozni nagyon kellett,

A fényképész kisiparos mellett

Első fia Imre, őt György követte

Mert az élet így rendelte

Unokái: Kati, Gyuri, Zsuzsi

Nyolc dédunokát adtak neki

Kata, Ancsa, Gyuri, Peti,

Jancsi, Imi, Eszti, Levi

Mit kívánjanak most neki?

Csak így tovább, hajrá dédi!

Közben eltelt jó sok idő,

Számolgatni nem is illő.

Ide jött ő bentlakónak,

Élvezője a sok jónak.

Nincs egyedül a szobában,

Beszélgethet egyfolytában.

Látogatják, szeretgetik,

Szülinapját nem felejtik.

Hány év telt el, nem is kérdik,

Egy hölgynél ezt nem is illik.

Lehet, hogy ez a századik?

Csak ő tudja, hogy hányadik.

Mit kívánjunk a mi dédinknek?

Csendes lépteidet kísérje szeretet.

Szívedbe béke, lelkedben nyugalom

Légy nagyon boldog ezen a szép napon.

Szívünk szeret, ezt ne feledd,

S hogy ma mind itt vagyunk veled

Ez nem más,

Mint a családi szeretet

Zsiros György

unoka