Megbocsátás, vagy felejtés…

Nemrégiben arról értekeztem egyik ismerősömmel, hogy vajon mi a jobb az ember lelkének, ha az őt ért sérelmekért megbocsát annak, aki okozta, vagy csupán igyekszik túltenni magát rajta, azaz elfelejteni az egészet. Érdekesnek találtam, hogy az illető, akit három év után egy mondva csinált indokkal egyszerűen elbocsátottak egy igen jól jövedelmező állásból, azt mondta, ő megbocsátott – viszont nem felejt! Kenyeres Ilona jegyzete.

Isten majd megbocsájt, az a mestersége – idézte Heinét Varnus Xaver egyik könyvének címében. Én is úgy gondolom, hogy a megbocsátás elsősorban Isten „mestersége”. Előfordult viszont természetesen velem is, hogy egy illetőnek, aki megbántott, majd őszintén bocsánatot kért tőlem ezért, gondolkodás nélkül megbocsátottam – sőt, el is felejtettem, hogy bármi vita adódott volna köztünk. Ám vannak ellenpéldák is. Történetesen egy gyermeknek felnőttként visszatekintve egy olyan szülőre, aki mondjuk verte, és félelemben tartotta őt, nagyon nehéz utólag megbocsátania… Különösen, ha már nincs is kinek, mivel meghalt az a szülő. Abban az esetben is nehéz dolga van az embernek, ha ő ugyan megbocsátana, de aki megbántotta, annak esze ágában sincs ezt beismerni, sőt, egyre gonoszabb praktikákat vet be annak érdekében, hogy tovább frusztrálja a másikat. Az ilyen ember tulajdonképpen az egész világgal hadilábon áll, azaz, saját magával van baja, csak nem akarja tudomásul venni. Ekkor szintén a legjobb „módszer” a felejtés, csakhogy az sem mindig egyszerű. Eleinte irigyeltem azt a régóta pacemakerrel élő idős hölgyet, aki, bár sok megpróbáltatáson ment keresztül, ezekre nem hajlandó emlékezni. Mesélte, hogy amikor a testvére időnként felidézi gyermekkoruk egy-egy igen szomorú fejezetét, ő úgy néz rá ilyenkor, mintha most hallaná először a történetet. Sikerült ugyanis még időben megnyomnia a fejében lévő „törlés” gombot, ezáltal nem emlékszik a rossz dolgokra. Vagy nem akar. Ehhez azonban nagyon nagy lelkierő kell, s ez keveseknek adatik meg. És félő, hogy az ilyen beállítottságú ember annyira megkeményítette a szívét-lelkét, hogy talán már szeretni sem képes. A szíve helyén ugyanis szó szerint egy gép működik…

– Kenyeres Ilona –








hirdetés