Veszélyes lehet a hosszú évekig cipelt teher

Debrecen - Néha az idő múlásával jövünk rá, hogy mennyire jelentéktelen dolgokon rágódtunk.

Mit jelent az elengedés? Hogyan tudunk átlendülni múltbéli sértettségen, szakításon, esetleg egy szerettünk halálán? Erről kérdeztük Síró Ágnes klinikai szakpszichológust, aki elmondta: manapság lépten-nyomon halljuk a tanácsot: „el kell engedni” vagy „engedd el!”.

Idő kell hozzá

– Divatos lett azt mondani, hogy ezt vagy azt „elengedtem”. Vannak bizonyos helyzetek, például a gyászmunka, ahol a veszteség feldolgozásának megvannak a maga szakaszai, és az is természetes, hogy mélyen megéljük a fájdalmainkat, és hosszabb-rövidebb ideig hordozzuk magunkban azokat.

Idő kell ahhoz, hogy helyre kerüljenek bennünk a dolgok, érzelmileg le tudjuk zárni, hogy az általunk szeretett ember emlékét úgy őrizzük, ne a veszteség uralja a gondolatainkat”

– mondta a szakember.

Hozzátette, amikor úgy érezzük, hogy elengedtük a szeretett egyént, az inkább már a gyászmunka vége, a feldolgozott veszteség és a végső belenyugvás jele. Síró Ágnes azonban sokszor tapasztalja, hogy vannak, akik mondják ugyan, hogy „elengedték” már a veszteséget, de szavaik, cselekedeteik, esetleges testi tüneteik sokkal inkább az el nem végzett gyászmunkára utalnak. A pszichológus elmondta, a rossz társas kapcsolatok esetén is gyakran hallani ezt a kifejezést. Vannak olyan viszonyok, akár szülő-gyerek, házastársi, rokoni vagy partnerkapcsolat, amiért igenis küzdeni kell, törekedni a konfliktusok megoldására és a megbocsájtásra.

Fel kell mérni, hogy valóban megtettünk-e mindent, és ha igen, és ez mégsem hozott eredményt, akkor nyugodt szívvel lezártnak lehet tekinteni a kapcsolatot.”

Nem könnyű

– A válás még többnyire nem jelent elengedést, az egy hosszabb lelki folyamat, mire a felek le tudják zárni magukban a dühöt és a sérelmeket. Ez sokaknál évekkel a válás kimondása után történik meg.

Jellemző, hogy akkor tud valaki sikeresen új kapcsolatba kezdeni, amikor ezeket feldolgozta, helyretette magában, és adott esetben újraépítette a tönkrement kapcsolatban megtépázott önbecsülését. Ezt nem lehet mástól várni, ezen mindenkinek magának kell dolgoznia, tehát nem egyszerű az „elengedés” – fejtette ki a pszichológus.

Síró Ágnes klinikai szakpszichológus | Fotó: Matey István, archív

Szintén gyakori, hogy valakinek van egy álma, vágyik valamire, de nem teljesül, mert vagy eleve elérhetetlen volt, vagy nem tett meg érte kellő erőfeszítést, vagy éppen a szükséges erőfeszítés tántorította el a céljai megvalósításától. – Sokan megijednek a próbatételektől, vagy ha ki kell lépniük a komfortzónájukból, vagy a kudarctól tartva eleve bele sem vágnak valamibe, hanem inkább „elengedik”, mert az ugye sokkal jobban hangzik, mint önmaguk és mások előtt is bevallani, hogy valójában esetleg idő előtt, kellő erőfeszítés nélkül adtak fel valamit – hangsúlyozta Síró Ágnes.

Mintha aktuális lenne

Tipikusnak mondható-e, hogy nem tudunk elengedni, mennyire jellemző, hogy ilyen problémával keresik meg a szakembert?

– Mindannyiunk életében vannak nehezen feldolgozható élmények, csalódások, de jó esetben mégsem a keserűség uralja az életünket. A pár- vagy családterápiákon gyakran tapasztalható, hogy sok évvel korábbi fájdalmas élményeikről úgy számolnak be, mintha aktuális történés volna.

Bármilyen vita adódik a jelenben, az összes múltbeli sérelmüket a másik nyakába zúdítják.

A megbántottság haragot, dühöt vált ki, a kedvezőtlen élmények, emlékek elevenen tartása, megnehezíti, hogy az örömet szerző élményeket a jelenben befogadjuk, megnehezíti egy új kapcsolat lehetőségét.”

A hosszú évekig cipelt lelki terhek nemcsak az egész életvitelre, hanem testi-lelki egészségünkre és érzelmi fejlődésünkre is kihathatnak – hívta fel a figyelmet Síró Ágnes.

A befelé fordulás segíthet

Síró Ágnes elmondta, először is tisztázzuk, hogy mi az, ami igazán fontos az életünkben a lényeges dolgokhoz és a lényegtelen apróságokhoz a jelentőségüknek megfelelően viszonyuljunk. Néha az idő múlásával jövünk rá, hogy mennyire jelentéktelen dolgokon rágódtunk.

– Fontos, hogy az alapbeállítódásunkon próbáljunk változtatni, személyiségfüggő ugyanis, hogy ki mennyire őrzi a negatív, és mennyire a pozitív élményeit. Sokan úgy próbálnak a veszteségeken, sérelmeken túljutni, hogy belevetik magukat az életbe, kalandokba, ami ideig-óráig hat, de lelkiekben nem jelent megoldást. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb figyelem fordul a keleti filozófia felé, amelynek egyik központi gondolata az elengedés, és egyre jobban elterjednek azok a lelki gyakorlatok, amelyek a befelé figyelés, a belső lelki megtisztulás felé vezetnek, mint például a meditáció – sorolta a szakember.

HBN–VK

[related-post post_id="3638425"]

[related-post post_id="3660791"]