Paradicsom

Nagyon szeretem a paradicsomot. Igen, a gömbölyű, nyers változatát, aminek a szezonját minden évben annyira vártuk. Kezdődött az eperszezonnal, folytatódott, ha jól emlékszem, a cseresznyével, a barackkal és a többivel, nyár végére meg jött a dinnye. De már jó ideje nincsenek szezonok, mert mindenütt, mindig mindent lehet kapni az export-import végtelen túláradásában… Réti János írása.

Mostanában a szezonok abban különböznek a nem szezonoktól, hogy olyankor, amikor eljön az idejük, magyar árut is lehet kapni. Esetleg. Az idén is nagyon vártam már a paradicsomszezont, na meg a paprikáét, mert ez a kettő jó még zsíros kenyérhez is, mint volt gyerekkorunkban. Szóval vártam a paradicsomot, meg a paprikát, de az import belezavar az egészbe: szezonon kívül is lehet kapni paprikát is, paradicsomot is. Csak kezdetben az importból érkezőt, és majd aztán jön a magyar.

Na, nem hiába készültem rá, de azért vártam, hogy olcsóbbak legyenek. A minap azonban elérkezett a nap! Fent jártam a városban, és megláttam az egyik ABC nagy zöldséges standját a bolt előtt, és gondoltam, itt van az én időm! Át a zebrán, irány a zöldséges stand vagy pult, paradicsomot venni. Volt is. Ott piroslott, mosolygott a polcon, volt belőle kisebb, meg olyan normál méretű is, Még válogatni is lehetett.

A normálból kértem két darabot, meg hozzájuk egy paprikát, mert az árusító hölgyek mondták, hogy annak 140 forint darabja. Akkor nekem elég lesz egy, mert csak a vacsorához akarok enni, elvégre „több nap, mint kolbász”. A paradicsom nem igazi paprika nélkül. Választottak is két szép paradicsomot és egy ugyancsak szép paprikát, és már vihettem is a „kincset”!

Otthon aztán vacsoráig szemezgettem velük, és vártam, hogy eljöjjön az ő idejük. El is jött, felszeleteltem az egyik paradicsomot és a fél paprikát. A másikat és a másik fél paprikát eltettem másnapra. Amikor az evésükre került sor, akkor éreztem, hogy ezeknek bizony ízük az nincs, vagyis a paradicsom és a paprika nem olyan, mint amilyet vártam.

Szerintem – gondoltam – ezek nem magyarok, hanem importból vannak. Jól néznek ki, de az a nap, amelyik érlelte őket, nem az igazi! Csakhogy akkor miért drágák, és Magyarországon miért nem termelnek ilyen áron, ha már így hozza a sors? Mert ezek Magyarországot legfeljebb csak útikönyvből ismerhetik, hiszen nem süti őket a jó magyar nap és nem fúj felettük a simogató hazai szél. Ízük viszont nincs! Igaz, nincs rájuk kiírva, hogy nemcsak drágák, hanem ízetlenek is.

Azért persze ehetőek, de azért mindenki gondolja meg! Mert ha ilyen lett volna a paradicsom Ádám és Éva idején, akkor a Teremtő nem Paradicsomnak nevezte volna el első szálláshelyüket, hanem mondjuk a gyalult tökről. Elvégre olyan mindegy…

- Réti János -