Iskola, rendszer

Nem dicsekvésképpen említem, de jómagam már jó néhányszor X évvel ezelőtt ráutaló magatartásommal próbáltam az illetékesek tudomására adni a magyar iskolarendszer égbekiáltó hibáit. Tanúm rá egy egész tanári kar. T.Szűcs József írása.

S mit hallok azóta is, vissza-visszatérően évek óta. Olykor a benne résztvevők, mondhatnánk elszenvedők egészen egyértelmű módon adják tudtunkra, hogy a szerkezet azóta sem javult meg. Sőt! Egyesek szerint a béka feneke már nem a biológia órákon kerül szóba. Hanem akkor, amikor az iskolaügy jelenlegi helyzete, s tendenciái bármilyen összefüggésben témává válnak. Ilyenkor eszembe jut, hogy egyes gepárdokat, teljesen kifejlett hatalmas egyedeket, sikerült arra megtanítani, hogy kiscica vagy inkább kiskutya módjára, barátsággal nyalogassák az először látott idegen embert is. Ha ezeket az alapvetően vérszomjas fenevadakat ártalmatlan játszópajtássá, haverrá, társalkodóvá tették, akkor talán léteznek hatékony, felhasználható pedagógiai irányítási rendszerek, elvek, módszerek az emberi tudás tárházában. Félreértés ne essék, néhány árván maradt gepárdot nem saját szórakoztatásukra nevelnek ilyenné gondozóik. Hanem azért, hogy fajuk nagyköveteivé válva az illetékes publikum, köztük döntéshozók előtt fellépve, elvegyülve köztük felhívják figyelmüket kihalással fenyegetett vadonbéli társaik sanyarú helyzetére. Természetesen szájkosár nincs rajtuk, s teljesen úgy viselkednek, ahogyan egy partin a jól nevelt vendégekhez illik. Csak a pezsgőspohár hiányzik a kezükből. Ám egyébként annyira intelligensek, annyira feladatuk, pozíciójuk, szolgálatuk tudatában vannak, hogy akár a magyar oktatási hierarchia valamelyik csúcsposztján is el tudnám képzelni őket. Igaz, talán nem egészen kifogástalanul beszélik édes anyanyelvünket, de ezzel sem állnának egyedül az államigazgatás hadállásain.

Hogy, mit kellene csinálni az iskolában, az iskoláért, s mindenekelőtt a diákokért? Nos, azt helyettem éppen e napokban különböző fórumokon nagyon sokan szakszerűen, s hozzáértően megfogalmazták. Annyi bizonyos, hogy bár az iskola nyilván nem lehet mentes némi ideológiai beütéstől, de nem az a fő feladata, hogy egy politikai berendezkedés vagy egy kormányzat önálló gondolkodásról leszoktatott, engedelmes jövendő szavazóbázisát nevelje fel. Merthogy az elhangzó kritikák között ez a talán legkomolyabb, sőt legkomorabb vád is szerepel. Magam nagyon remélem, mindannyiunk érdekében, hogy azért ennyire nem ferdült el az „életre nevelés” elve.​

- T. Szűcs József -