2014.04.19. 13:50

Telihold és Húsvét - Kis kalendárium történet

Ebben az évben a keleti és a nyugati keresztyénség ugyanazon a napon ünnepli Jézus Krisztus feltámadását. Ez kivételes évjárat ilyen tekintetben. Húsvét naptári elhelyezése körül a viták olyan régiek, mint maga a keresztyénség.

Az Egyházak Világtanácsának (=EVT) főtitkára, Olav Fykse Tveit amellett érvel, hogy a közös dátum megtalálása világos jeladás lenne az egységről. Aligha téved. „Csodálatosnak tartom, hogy idén a húsvét az egész világkeresztyénség számára április 20.-ra esik” – nyilatkozta a norvég evangélikus lelkész, EVT főtitkár Genfben.

A naptár-kérdés, húsvét ünnepének naptári elhelyezése nem új keletű. Ugyanígy vita van még a mai napig is arról, mikor feszítették keresztre Jézust. 33-ban, ahogyan hosszú időn át gondolták? Vagy 31-ben, 30-ban, 28-ban, ahogyan a különböző viták és érvelők kardoskodnak a dátum mellett? Senki sem tudja cáfolhatatlanul. Sem a történészek, sem a teológusok. Egyedül a Feltámadott és a mennyei Atya. De erről nincs kijelentés. A 33-as szám, illetve év úgy alakult ki, hogy Jézus nyilvános fellépését 30 éves korára tették Lukács evangéliumának tudósítása alapján: „Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését” (Lukács 3,23). A keresztre feszítésig pedig három évnek kellett eltelnie. De ez sem áll meg, mivel nem tudni, mikorra tegyék a születést, a 0-dik évre, avagy előbbre, esetleg későbbre?

Az evangéliumokban sincs biztos dátum

Húsvét esetében maga az esemény, tehát Jézus feltámadása az egyedül bizonyos, de a dátum nem. A nagyhét tekintetében sem mutat teljes egységességet a négy evangélista. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy Jézus szenvedését és feltámadását a zsidó pászka ünnepre lehet tenni: az utolsó vacsorát nagycsütörtökre, a keresztre feszítést nagypéntekre, az üres sír jelenetét vasárnapra. A zsidó pászka ünneppel, ami Niszán hónap 15-22-re esik, az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek (2Mózes 12).

Az ünnep előtti napon hagyományosan a templomban megölték a „húsvéti bárányokat”, ezek vérével jelölték meg egykoron az izraeliták ajtófélfájukat. A zsidó holdnaptár szerint Niszán az első tavaszi hónap, ami a mai napig így van. A holdhónapnak kb. 29 és fél napja van, a Hold fázisváltozása szerint. Minden hónap az újholddal veszi kezdetét, telihold pedig a 14. napra esik.

János teológiai szempontokat követett

Márk, Máté és Lukács szerint Jézus az úrvacsorát tanítványaival a pászka ünnep előestéjén ülte meg, a tradicionális zsidó pászkavacsora szerint. Eszerint a pászkaünnep első napján, Niszán hó 15.-én halt meg. János az egész eseménysorozatot, a szenvedéstörténetet egy nappal előbbre teszi: az úrvacsorát Niszán hó 13-ra, a keresztre feszítést Niszán hó 14-re. A történészek ezt tartják valószínűbbnek, mert szerintük elképzelhetetlen, hogy a zsidó vallási vezetők olyan jelentős ünnepnapon, mint a pászkaünnep, foglalkoztak volna annyi mindennel, mint ami a „lázadó galileai” Jézus elítéltetéséhez elengedhetetlen volt. Ünnepkor nem lehetett a zsidó vallási vezetőknek sürgős hivatali dolguk. Csak az ünneplés. Ezen a szemponton túlmenően Jánost még egy teológiai megfontolás is vezette eltérő időszámításában. Ő Jézust Isten Bárányának láttatja, aki elveszi a világ bűneit. Ezért az Isten Bárányát, hasonlóan a pászkabárányok feláldozásához, a pászka előtti napon kellett feláldozni, s nem az ünnep napján.

A zsidó eredeti dátumtól már az őskeresztyénség eltért

Az őskeresztyénség többségében a jánosi terminálást követte, miszerint Jézust Niszán hó 14.-én végezték ki. Ennek ellentmondani látszott, hogy a kisázsiai keresztyének, főként a mai Törökország területén a feltámadást ünnepelték ezen a napon, azaz Niszán hó 14-én, függetlenül attól, hogy ez vasárnapra vagy hétközi napra esett az adott esztendőben. A szír és a mezopotámiai keresztyének viszont Jézus feltámadását a pászka utáni vasárnapra tették. Azt a vitát és szembenállást, ami az ún. „kvartodecimánusok” (a feltámadás napjának Niszán hó 14.-ét tartók), meg a „protopászkások” (a feltámadást a pászka ünnep utáni vasárnapra helyezők) között robbant ki, az utóbbi csoport vívta meg győztesen, főként az akkori értelemben olyan pogány területen, mint Róma. A naptárkérdésben is Pál győzött Péter fölött. Viszont nem sokára ezután a naptárkérdést jól összezavarta az a tény, hogy a jeruzsálemi templomot 70-ben a rómaiak lerombolták, s hiányoztak azok a vallási tekintélyek, akik a zsidó naptári napokat megjelölték volna. A húsvét napjának rögzítése körüli viták képezték egy ideig a legfontosabb küzdelmet a fiatal keresztyénségben.

Miután I. Viktor pápa (155-199) és az efézusi Polykratesz püspök hevesen küzdöttek a húsvét napjának rögzítéséért, az ún. „kvartodecimánusokat” a 325-ös Niceai Zsinaton kizárták az egyházból. Nagy Konstantin császár pedig kihirdette, hogy húsvét mindig az első tavaszi holdtölte és a pászka utáni első vasárnapra essék.

Igen ám, de mikor veszi kezdetét a tavasz? – merült fel a további kérdés, s mikor áll be az első holdtöltés nap? Körülbelül március 21. körül – mondták az akkori naptárszakértők. A császári hatalmi szóval hozott döntést követően néhány évtized elteltével kirobbant az újabb vita. 387-ben a húsvét a római keresztyének szerint március 21.-re esett, míg alexandriai, egyiptomi hittestvéreik ezt abban az évben április 25-én ünnepelték. Jó ezer esztendőre azzal csendesült el a vita, hogy a keresztyén időszámítás kialakítója, Dionysius Exiguus szerzetes (470-544) húsvéti táblájával/ünnepi táblázatával lezárta a vitát.

Az ortodoxok nem vették át az új kalendáriumot

XIII. Gergely pápa csillagászainak feltűnt, hogy az első tavaszi holdtölte számítással megállapított dátuma mind jobban eltér a csillagok járásától – attól függetlenül, hogy ez az első tavaszi telihold mindig is röviddel március 21. előtt állott be. A Juliánusz féle naptárt 1582-ben felváltotta a Gergely-naptár. Ennek következtében 10 nap eltérés mutatkozott a két naptár között. A protestánsoknak és az ortodoxoknak ez nem tetszett – ők a 18. században fogadták el az „új” naptári időszámítást, az ortodoxok a mai napig nem. Ebben a tekintetben csak a finn ortodoxok képeznek kivételt. Mindennek az lett a következménye, hogy a keresztyénség keleti és nyugati fele máskor ünnepli a karácsonyt és a húsvétot is. Az idei év húsvétjának egybeesése a világkeresztyénség két ága között kivételnek számít.

Többféle naptáregységesítő próbálkozás

A naptártörténetben, s az egyháztörténetben volt pedig már jó néhány egységesítő törekvés. 1897-ben a csillagászok közösen léptek fel a pápánál ennek érdekében. 1931-ben maga a Népszövetség is. Németországban két évvel ezelőtt elindult egy katolikus-ortodox mozgalom a közös húsvéti dátum megállapításáért. Most pedig legutóbb az Egyházak Világtanácsa állt elő ilyen kezdeményezéssel. Kiindulásként és alapul a húsvét napjának rögzítéséhez nem az eddigi greenwichi nulla fokot, hanem Jeruzsálem hosszúsági fokát ajánlják. Az ortodox keresztyének mindig is az ördög művének tartották a Gergely-féle naptárt, „pápista újításnak”, amit még az is súlyosbított, hogy Oroszországban az 1918-as októberi vörös forradalommal vezették be. Ezt a mai napig a moszkvai patriárkátus mellett az Athosz-hegyi szerzetesek is elutasítják, semmi kompromisszumra nem hajlandók. És ragaszkodnak eredeti húsvéti terminusokhoz. Naptáruk szerint olykor húsvét még május hóra is eshet.

Nyugaton a helyzet változatlan - 35 féle lehetőségből mikor lesz egy?

Nyugaton a helyzet valóban változatlan abban a tekintetben, hogy a feltámadás ünnepének 35 terminusa is lehetséges március 22.-április 25. között. Húsvéti paradoxon az is, hogy olykor a tavasz és a telihold nem tartja magát a naptárhoz, s a tavasz kezdete már március 21. előtt bekövetkezik. A természet önkényével szemben még a modern számítások zseniális matematikusa, a csillagász Carl Friedrich Gauß (1777-1855) is tehetetlen volt. A 350 protestáns, ortodox és más egyházat magában foglaló Egyházak Világtanácsa több mint fél milliárd keresztyén nevében már hosszabb idő óta folytat tárgyalásokat a közös húsvét dátumának megtalálása érdekében. Már 1997-ben volt olyan egyeztető ülés a szíriai Aleppoban, melyen a katolikus egyház is képviseltette magát a közös dátum kidolgozása céljából. Aztán az EVT 2006-ban Porto Alegreben tartott nagygyűlésén már hivatalos napirendi pontként szerepelt a húsvét egyetemes dátumának a rögzítési terve. Ha már egy Urunk van, s egyetlen egyszer támadt fel, s ez mindenre elégséges, akkor erre ne lenne elégséges? Az egy közös keresztyén naptár és közös ünneplés megteremtésére? Sokan várják már világszerte az egyszerre, egy napon történő ünneplés nagy eseményét. Talán egyre inkább nem hiába...