Mindenki süket?

Megnyugtató a hír: kinek hiányozna a fuvarozók sztrájkja, az ellátás akadozása, vagy az árak megugrása! Lám, ahol egy szakmának tárgyalóképes érdekképviselete van, ott létezik kompromisszum – összegzem magamban, de lehet, hogy sokan mosolyognak, mondván, nem értek hozzá, ez csak a látszat stb.

Ha így van, akkor szeretnék ilyen látszatmegoldásokról hallani a mélyszegénységben élő és a bűnözéssel erősen sújtott romák ügyében. Mert hiába ismerjük számos érdekképviselőjüket a kisebbségi önkormányzatokban, az ombusmani hivatalban, a jogvédő szervezetekben, az Európai Unióban, általános helyzetük mégis egyre romlik, olyannyira, hogy a „jövőbe látók” szerint robbanás fenyeget.

Abszurd összevetést teszek: volt hip-hop 7-9 milliárd a közös kasszában a fuvarozók terheinek enyhítésére. Volna-e hirtelen ugyanennyi, ha a romák nevében például azt kérnék, fizessenek meg a következő három évben ezer elkötelezett szociális munkást, aki minden napját ott tölti a mélyre csúszott cigány közösségekben, s gondoskodik róla, hogy a gyerekek egyenek, mosakodjanak, iskolába járjanak, hogy a fiatal nők kérésre fogamzásgátlóhoz jussanak, hogy a uzsorakamatra kölcsönzők ne húzhassak hasznot belőlük, hogy lelkészek, lelki segítők vegyék gondozásba a családokat!

Mert a gárdisták úgy orvosolják a bajt, mint aki a hányást a száj bekötésével igyekszik megszüntetni. A jószándékú civilek segítése csepp a tengerben. Pedig abból a világból minden szó a közelgő robbanás üzenetét hozza. Csak nem akarjuk meghallani.