2017.07.22. 12:43

Nem elég profik, hogy hazudjanak

Debrecen - Klassz kalózhajóként tekintenek magukra, és rühellik, ha a gondolataikat átráncigálják a napi politika játszóterére. Interjú Kiss Tibivel, a Quimby énekes-gitárosával, dalszövegíróval.

A legjobb hazai fesztiválzenekarnak tartott együttes, a 25 éves Quimby lép fel szombat este a Campus Fesztiválon. Ennek apropóján beszélgettünk a frontemberrel, Kiss Tibivel, és a zenekarral kapcsolatos kérdések mellett az is szóba került, hogy miért csahol olyan veszettül a politika, amikor „furcsa neszeket hall”, és mi az, amit a srácok igazán rühellnek a mai médiában.

Egy hónapja látható-hallható az Üzenet nincs dalotok a YouTube-on, ami a címmel ellentétben mégis csak szolgál egy megnyugtató üzenettel: az aknák ellenére sem mondtatok le a társadalomkritikáról. Jól értelmezem?

Kiss Tibi: Magunk között nem így fogalmazunk. A társadalomkritikát, esetleg valamiféle politikai színezetet hordozó dalokat közérzeti rock and rollnak, lírának hívjuk. Olyan témák ezek, amikről mindannyian beszélünk, a zöldségestől a taxisig. Ami benne van a levegőben, ami úgy beszívódik a mindennapokba, hogy igazából ki sem kerülhetjük. Mondhatnánk persze, hogy mi ilyesmivel nem foglalkozunk, de hát ezek foglalkoznak velünk. (Nevet.)

Azután pedig e szövegek az eredeti keretből kiemelve erős politikai üzenetként hivatkozhatók a legkülönbözőbb kények, kedvek szerint.

Kiss Tibi: Persze, bármivé tehetők a részletek kiemelésétől, eltörpítésétől függően. A média ma megteheti, hogy például a kéket az egyik oldalról lilának, a másikról zöldnek láttatja. Megszoktuk, hogy használnak minket, ahogy másokat is, ez kikerülhetetlen. Nem új keletű, az átkosban József Attilát is úgy idézték, hogy, ugye, „…dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes”. Pedig a sztori, vagyis a vers eleje úgy indul, „Bár a munkádon más keres”. De ezt már nem tették hozzá. Kinek mi az érdeke, csak a számunkra hasznos gondolatokat ragadjuk ki és azt az igazságot rugdossuk magunk előtt. Ahogy mindenki csak arra vehető rá, amire hajlama van. De erről beszélni sem könnyű, mert az emberi világ túl összetett rendszer a leegyszerűsítésekhez.

Az Alinda-féle műsorban való szereplésedet kibeszéltétek utána az együttessel? Van közös konklúzió?

Kiss Tibi: A hosszú távú tanulság az, hogy nem lehet ezekkel a dolgokkal mit kezdeni. Az együttessel azok voltak a jó hangulatú beszélgetések, amikor ezen az egész szituáción tudtunk sokat röhögni. Hatan vagyunk markáns, különböző véleményekkel a világról. Volt, aki először nem értette, megijedt. Aki látta a műsort, az kifejezetten rendjén valónak találta. És akadt, aki gratulált. (Nevet). Az persze senkinek sincs ínyére, hogy a zenekar ilyen jellegű botrányokba keveredjen, s ebbe a múlt évi tusványosi fellépést is beleértem. Erre nincs szükségünk, azt viszont mindegyikünk teljes mellszélességgel vállalja, hogy alkotó emberek, művészek vagyunk.

És rühelljük, ha a gondolatainkat átráncigálják egy másik területre, hiszen a művészet játszótere más, mint a politikáé.”

Az együttes inkább azokra volt mérges, akik úgy vágták, szerkesztették meg az anyagot, hogy az az eredeti környezetéhez képest másként hasson. A társaim egyébként tudják rólam, hogy ha van egy számomra fontos gondolatom, akkor azt megcsinálom. Mert ez a művészi kötelesség. Ráadásul az a betétdalocska pont úgy van összerakva, hogy gyakorlatilag minden sora a köznyelvből vagy a médiából vétetett, nagyon kevés benne az én szüleményem. Még a legcsúnyább részek is a médiában hangoztak el, egymásra acsarkodó politikai erőktől, közszereplőktől. A műsorban nem pontosan mondtam el, mert akkor már vagy fél éve nem foglalkoztam vele, így nem jutott eszembe minden. A balhé kitörése után meg már helytelennek éreztem magyarázkodni.

Holott a publicista Bayer Zsolt konkrétan az édesanyádba küldött el.

Kiss Tibi: Oké, de neki az a dolga. Ő egy házőrző, áll a kerítésnél, és ha furcsa neszeket hall, akkor ugat. A funkciója szerint tette a dolgát. Akár vitatkoznék is vele, csakhogy ő politikus, más srófra jár az agya. Volt arról szó, hogy csináljunk kerekasztal-vitákat, ugyanis a művészek össze akarnák hozni az embereket. Azonban a politikusok pont ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Amúgy a bayeri hozzáállás azonnal ihletett egy válaszverset, csak a kollégáim szépen megkértek, hogy hagyjuk, ne menjünk bele. De ha lesz egy olyan helyzet, lehet, hogy előadom. Azért hadd jegyezzem meg, nekem minden ilyen dalnál a fő szempont az általános érvényesség, vagyis ne csak az aktuális szituációnak szóljon, hanem mint Tiborc panasza, száz év múlva is működjön! Egyszerre szóljon hatalmi struktúráról, néplélekről, emócióról… az emberben rejlő érzetek érdekelnek, ezt kutatom gyerekkorom óta.

Huszonöt évvel a hátatok mögött milyen testi-szellemi erőben érzed a csapatot?

Kiss Tibi: Jó passzban van a zenekar! Pont aktuális, hogy átnézzük a múltat, mert olyan fura, amikor a saját dalainkat elfelejtjük… Ha az embernek van egy nagy kertje, azt ápolni is kell, nem csak új parcellákat bevetni.

Balanyi Szilárd, Kiss Tibor, Varga Livius, Kárpáti József, Gerdesits Ferenc és Mikuli Ferenc (b-j) | MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Úgy tekintünk magunkra, hogy jönnek mellettünk mindenféle újabb luxusjachtok, de mi egy frankón összerakott, klassz kalózhajóként hasítunk, amire jó ránézni! Megyünk, a zenére koncentrálva a popipar sajátságaihoz való igazodás helyett!

Egymás között melyik sikerről beszéltek a legtöbbet?

Kiss Tibi: Arról, hogy mennyire szerencsések vagyunk, amiért a munkánk lehet az, amit fiatalon, zsigerből kezdtünk el csinálni.

Ha egy kortárs művész ennyi ideig a piacon tud maradni, az már önmagában siker, s ezt a fogalmat nem olyan rekordokban mérjük, mint például a nézőszám.”

A színpadon a mai napig öröm a muzsikálás és lázasan megyek a próbaterembe, kapcsolom be az erősítőmet – ez siker.

Tehát beszélhetünk megmászandó csúcsokról?

Kiss Tibi: Pont ez mondom, hogy nincsenek ilyenek. Nyolc évvel ezelőtt néha már kicsit kínosnak éreztük a reflektorfényt, a tündöklést, tudod, mint mikor túlhabosodik a kapuccsínó. Most lazábbnak látom a zenekart. Új csúcsok helyett fontosabb lehet elkerülni a süllyedést! (Nevet.) Ha léket kapna a kalózhajó, már a rések betömködéséhez is sok energia kellene. Addig tudjuk csinálni ezt a együttest, amíg élvezzük. Nem vagyunk elég profik ahhoz, hogy hazudjunk és makacsul szeretjük megbeszélni a csapaton belüli problémákat. A lelkület a legfontosabb, ezért lemondunk arról, ami nem megy át mind a hatunk szűrőjén. Például nagyon szeretjük a színházas előadásainkat, de olyan necces a költségvetésük (ötszáz nézőnél vagyunk null szaldón), hogy nem lehet túl sokszor bevállalni. Olykor meg kereshetnénk nagyon sok pénzt, de tisztességtelenül, így abba sem megyünk bele.

El tudnád képzelni, hogy holnaptól nincs benne az életedben a Quimby?

Kiss Tibi: Én nagyon sok mindent el tudok képzelni, hiszen a fantáziámból élek. Körülbelül százharminchét ötletem van arra, hogy mit csinálnék a Quimby nélkül, de azért annyira mégsem szeretnék belegondolni. A zenéről viszont nem tudnék lemondani. A Quimby nélkül valószínűleg létrehoznék egy pszichedelikus blues zenekart, valószínűleg egy triót, és azzal zúznék.

Van, amit már képtelenek lennétek a huszonöt évvel korábbi önmagatok után csinálni?

Kiss Tibi: Az a rock and roll életforma, amit huszonévesen nyomtunk, már biztosan nem működne. Téli Európa-turnék fűtetlen mikrobuszokban és lakásokban, egymás hegyén-hátán, ezt a szervezetünk sem bírná. Viszont zeneileg sokkal bölcsebbek, ízesebbek lettünk és jobban bánunk az energiánkkal. A férfi lélek negyven-ötven között van a topon, ekkorra megvan, hogy mivel foglalkozik, kevesebbet köröz. Megfigyeltem, mennyivel jobban bánok az idővel! A fiatal nagyon pazarló mind a szabadsággal, mind az idővel, nekem is másfél órába telt hozzákezdeni egy dalszöveg megírásához, addig cigi, kávé, gitározgatás. Ma két piros lámpa között megírok egy refrént vagy leülök, és azonnal koncentrálni tudok a melóra. Egy negyvenöt éves férfi ne próbáljon egy tizenkilenc éves energiájával élni.

Kit. hogyan ábrázolnál a zenekar tagjai közül, ha az lenne a kép címe, hogy „Forradalom”?

Kiss Tibi: Hú. Alapvetően rajzfilmfiguraként látom magunkat, éppen beszélgettem is barátaimmal arról, mennyire letisztultak, karakteresedtek a vonásaink. „Dódi” (Kárpáti József trombitás) nyilván molyolna valamin, valamit szerelne, és ő készítené el harci szerkezeteinket. Faszi (Gerdesits Ferenc dobos) nagy hadvezér, ő lenne a legmérgesebb, legfélelmetesebb, amikor harcol. Megjegyzem, a zenekar azért meglehetősen pacifista, nem szeretjük a háborút. Akkor harcolunk, ha muszáj, ha megtámadnak minket. De megvédjük magunkat, ha kell.

Előfordult, hogy verekedtünk az éjszakában, mert belénk kötöttek. Fefe (Mikuli Ferenc basszusgitáros) a világ második legjobb embere, de ha nagyon-nagyon felhergelik, akkora maflást tol le, mint Toldi Miklós. Balanyi Szilárd (zongora, orgona, szintetizátor, vokál) a terepasztal mögötti stratéga, aki kényszeresen igyekezne rendet tartani a háborús káoszban. Nem hiszem hogy bekoszolná magát embervérrel. Livius (Varga Livius ütőhangszeres, vokálos) jobb, ha nem harcol. Fiatalabb korában is, mire figyelmeztettük, hogy vigyázz, ütnek, már repült a franciasaláta az öléből… Én szívesen tetszelegnék valamilyen Robin Hood-i figuraként. Zsigerileg hős szeretnék lenni valamilyen nagyon jó ügy érdekében. Ha gyerekkoromban a háborúra gondoltam és lőtték egymást az emberek, az volt az eszemben, ezek vajon miért csinálják, miért nem mennek el onnan? Engem valószínűleg hátba lőnének, mert nem nagyon lehetne rávenni, hogy fegyvert fogjak valakire. Legfeljebb ha a családomat akarnák bántani, hiszen őket meg kell védjem.”

Milyen fegyvert választanék? Ma, amikor a nagy harcokat már banki tranzakciókkal vívják? És a puffogtatás már csak a „show” része…?”

A Campus Fesztiválon mindig rengetegen kíváncsiak rátok, mennyiben különbözik majd ez a koncert a tavalyitól?

Kiss Tibi: Biztosan lesz pár szám a tavaly megjelent Jónás jelenései albumról. Ugyanakkor a zenekar negyedszázadának esszenciális anyagát is játszani kell, a dalokat, amik fennakadtak az idő rostáján és magát a Quimbyt is túlélhetik. Nyár elején csinálni szoktunk egy negyven-ötven dalos merítést, ebből halászgatunk, körülbelül a fele fér egy fesztiválkoncertbe. Hűvös időben nem teszünk a műsorba annyi lassút, de még fontosabb a fíling, hogy milyen érzéseket áraszt a környezet. Lesz egy-két régebbi felújított szám, amit még nem játszottunk a Campuson. A Most múlik pontosant például évekig mellőztük, most minimál szinten, egy zongorával közreadjuk. Egyébként vannak dalok, amire nem mondanád, hogy emblematikusak, mégis van szerepük az adott szerkezetben. Szeretem, ha a koncert vonulása sokféle emberi kalandot érint, a lágy keringőktől a pokoli zúzásokig, a megmerítkezéstől az éteri csillogásig, kiadja a bennünk rejlő szivárványos, izgalmas színeket.

- Ratalics László -

Amiért kiátkozták…

Kiss Tibi körül idén márciusban azután kezdtek el forrni az indulatok, hogy a Hír TV Alinda című műsorában a műsorvezető kérésére idézett egy színházi színpadra szánt, de egyelőre még fiókban heverő betétdalából. A trágár, de hatásos sorokat a média egyértelműen a jelenlegi kormányra vetítette. A műsorban Kiss Tibi arról beszélt, hogy az efféle szövegeit maga is „túlzásnak”, „túl soknak”, túl aktualizáltnak tartja, akkor írja, amikor „hall valamilyen személyes sztorit és felfordul a gyomra”. – Olyankor gyorsan kiírok magamból egy ilyet, de hozzá kellene tenni, hogy akkor éppen milyen helyzetben vagyok. Akkor jön a mocsok, a sár, a feketeség és nagyon megmondom – fűzte hozzá, Ady indulati alkotásaira utalva.