Tessenek örülni!

Amikor elkezdtem telefonon hívogatni azoknak a hajdú-bihari településeknek a polgármestereit, amelyek azért kapnak most néhány tíz-, esetleg százmillió forintot az államtól, mert a mintaszerű gazdálkodásuk okán kimaradtak az önkormányzati adósságkonszolidációból, azt hittem, hogy na végre, egy olyan szituáció, amikor „panasznap” helyett csak a szépre emlékezhetünk; aztán kiderült, hogy „bánatpénz ide vagy oda”, a szépre ma már leginkább tényleg csak emlékezhetünk… Petneházi Attila írása.

Közben ugyanis megváltozott az önkormányzati finanszírozás rendszere, és amióta a feladatalapú finanszírozás lett a módi, alig maradt olyan feladat helyben, amire elég lenne a központi előirányzat. Az egyik faluban a kultúra fellegvárának életben tartása kíván a helyhatóságtól plusz invesztíciót, a másikban a temető üzemeltetésre nem jut elég pénz, a harmadikban pedig a közös villanyszámlára kell valahonnan előteremteni éves szinten még jó néhány milliót. Egy szó, mint száz: sok polgármester inkább lemondott volna a mostani „jóvátételről”, ha cserébe az állam békén hagyta volna a falvaikat, városaikat. Hiszen nem kívántak ők korábban se sokat. Megelégedtek mondjuk azzal, ha a települési adó éves összegét félre tudták tenni fejlesztések önerejére; kár, hogy ma már ilyen „rongyrázásra” a legjobbaknak is csak ritkán telik…​

- Petneházi Attila-

Mindenhol van helye a pályázaton elnyert millióknak

Van település, ahol útalapba megy, másutt a helyi építési szabályzatot is újrafogalmaztatják belőle, megint másutt pedig a polgármesteri hivatalt „stafírungozzák” ki abból a pénzből, amit az államtól kapnak az adósságkonszolidációból annak idején kimaradt települések.