Kiből lett a biztos nyerő

Már hat éves házasok voltunk, egy öt- és egy kétéves gyermekkel, de valahogy úgy jött ki, hogy a szüleink mindig elláttak minket töltött káposztával az ünnepekre, a hétköznapokon pedig nem készítettem ilyen ételt. Gondoltam, hogy így néhány héttel karácsony előtt itt az ideje, hogy én is főzzek töltött káposztát. Akkor még úgy gondoltam, hogy túl ciki, ha előveszem a szakácskönyvet.

Csak lazán

A fiatalok magabiztosságával, a nagyok lazaságával kezdtem bekavarni a tölteléket, abból, ami szerintem hozzá kellett. Fél kiló darált húshoz 5 tojás, jó sok rizs és némi fűszer. Mivel túl labilis lett a töltelék, „lazításként” még néhány kanál lisztet is tettem bele, hogy végre összeálljon. Amikor mindez sikerült, elkezdtem betölteni a káposztalevelekbe, de sehogy sem lett belőle olyan guszta kis batyu, pedig mindez olyan egyszerűnek tűnt, amikor az édesanyám csinálta. Sebaj! Palacsinta formájúra sikerültek a töltelékek. Mindegyik kis „palacsintakáposztát” elláttam három fehér cérnából készült kis masnival, hogy a töltelék tutira a helyén maradjon, és elkezdtem főzni.
- Akkoriban olyan pici konyhánk volt, hogy egyszerre csak ketten fértünk az asztalhoz. A férjem és a nagyobbik fiam ült először asztalhoz, én a kicsit ebédeltettem a szobában, mert ő még nem kaphatott ilyen nehéz ételt. A szoba ajtaját résnyire nyitva hagytam, hogy jól hallhassam, hogyan dicsérik a főztömet.

Jó tett helyébe...

– Apa! Ez kőkáposzta (a mesebeli kőleves mintájára)? – szólalt meg a fiam.
– Igen, fiam. Ez a kőkáposzta. Néha meg kő ennünk az ilyen keményet is, hogy jól megerősödjék a fogunk.
– Apa, én nem szeretném megenni!
– Ha nem esszük meg, megharagszik anya. Tudod, elég nagy erőfeszítésébe telt, amíg összehozta ezt az ebédet.
– Mekkora erőfeszítésébe telt?
– Pont akkorába, amekkorába nekünk megenni.
Hát, dicséret helyett ezt kaptam! Kimentem a szobából, hogy meggyőződjek róla, igazat beszélnek-e a fiúk. Bevallom, hogy a káposzta ehetetlen volt, sőt igazán becsültem őket, hogy ennyit is tudtak enni belőle, mert én az első falat után feladtam. Hosszú idő telt el a kőkáposztától az olajbogyós csirkemellig. Ma már nem tartom cikinek, ha egy-egy ritkán készített étel elkészítésekor előveszem a szakácskönyvet.

Rántott töltött káposzta
Hozzávalók:
12 közepes savanyúkáposzta-levél
50 dkg darált hús
7 evőkanál főtt rizs
1 tojás
1 csapott kiskanál só
1 mokkáskanál őrölt feketebors
1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 púpozott kiskanál jóféle pirospaprika

A panírhoz:
6-7 evőkanál liszt
3 tojás
9 evőkanál zsemlemorzsa

A sütéshez: bő olaj
A tálaláshoz: tartármártás

A káposztalevelek közepén húzódó vastag eret elvékonyítjuk, mert csak így tudjuk őket meghajlítani, a töltelékkel felgöngyölni. A darált húst a főtt rizzsel, a tojással összedolgozzuk, megsózzuk, a megreszelt vöröshagymával, a zúzott fokhagymával és pirospaprikával fűszerezzük. Ezt a finom húsos-rizses masszát a káposztalevelekbe töltjük és felcsavarjuk, úgy, mintha hagyományos töltött káposztát készítenénk. Egyenként lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatjuk, mint a rántott szeletet szokás. Tojásban és morzsában duplán fogatjuk meg, hogy a töltelék ne folyjon ki. Bő, közepesen forró olajban többször megforgatva, kb. 12 perc alatt kisütjük. Köretként kínáljunk hozzá hagymás burgonyát, és a tölteléket öntsük le tartármártással.

Ezt az ételt akkor praktikus készíteni, ha marad néhány töltelék a karácsonyi töltött káposztából.