Dárdai Sebes és Baróti nyomdokain

Budapest, Debrecen - A kedden szerződést hosszabbító Dárdai Pál nem akármilyen elődök nyomába lépett, ő az 51. kapitány a sorban.

Nem túlzás kijelenteni, a magyar futball közvéleményt egyöntetűen felvillanyozta az MLSZ alelnökének, Berzi Sándornak a keddi bejelentése, miszerint Dárdai Pál marad a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya 2015. november 30-ig. Berzi rendkívüli sajtótájékoztatón tudatta a megjelentekkel, hogy megszületett a megállapodás a harmincnyolc éves edző német klubjával, a Hertha BSC-vel. Dárdai Pál az 51. szakember a magyar labdarúgó-válogatott élén. Ennek kapcsán számba vettünk néhány érdekes tényt a szövetségi kapitányaink 1902 óta íródó történelméből.

Az úttörő

A válogatottunk első szakvezetője Gillemot Ferenc volt, aki szűk két éven keresztül, 1902-1904-ig irányította fiainkat. A labdarúgóként, atlétaként, játékvezetőként, sportvezetőként és sportújságíróként is ismert tréner 1902. október 12-én debütált a csapattal Bécsben egy sima 0–5-ös vereséggel, majd további négy meccsen vezényelte a nemzeti együttest, mérlege 60 százalékos: 3 győzelem mellett két vereség. Gillemot 1916. november 9-én esett el az I. világháborúban, Petrozsény közelében.

Négy alkalommal

Egyetlen edző volt a sorban, aki négyszer is leült az áldott-elátkozott kispadra, még pedig Minder Frigyes, ő kisebb-nagyobb megszakításokkal 1908 és 1930 között irányította a válogatottat. Ebbe az időintervallumba 22 találkozó jutott neki, 13-2-7-es eredményességi statisztikával. Mindert a Szőke Szikla, azaz Mészöly Kálmán követi háromszori kapitánysággal, 1980 és 1995 között (60 mérkőzés: 23-12-25). A Vasas legendás játékosa munkásságába az ... És Mészöly Kálmán a kapitány című dokumentumfilm ad nem akármilyen betekintést.

Baróti Lajos, a csúcstartó

Természetesen nem maradhat ki dolgozatunkból az ötvenes-, hatvanas-, hetvenes évek edzőfejedelme, Baróti Lajos sem. A legendás kapitány Kratochfill Lajosként látta meg a napvilágot Baróton 1914-ben és ő az abszolút csúcstartó a meggypiros alakulat élén, 117 összecsapással. Szintén a szakember volt az, aki egyhuzamban a legtovább dirigálta az ország első csapatát, 1957-1966-ig kilenc éven át, ezen idő alatt három világbajnokságon is részt vett Magyarországgal (1958 – Svédország, 1962 – Chile, 1966 – Anglia). Második „uralkodása” alatt (1975-1978) szintén kivezette egy vébére a fiúkat, ám az argentínai seregszemle után távozni kellett a posztról. Egy Barótihoz fűződő aranyos történet szerint az éltes és már rég visszavonult mestert kérdezték a 2002-es világbajnokság selejtezőcsoportjainak sorsolása előtt, hogy milyen ellenfeleket jósol a magyar válogatottnak az európai kvalifikációs sorozatban, mire a derék Lajos bácsi így felelt: Argentína legjobbjaival valószínűleg összefutunk...

A legfontosabb meccset bukta

Azok közül a szövetségi kapitányok közül, akik legalább 30 meccsen ültek a válogatott kispadján, Sebes Gusztáv, az Aranycsapat hadvezére magasan a legeredményesebb.

A tréner hét éven keresztül, 1949-től 1956-ig irányította futballunk zászlóshajóját, ez idő alatt 66 mérkőzésből 49-et megnyert, 11-en döntetlenre végzett és mindössze hatot vesztett el, ez 74 százalékos teljesítménynek felel meg. Sajnos, a hat vereség között ott van futballtörténelmünk egyik legfontosabb összecsapása, az 1954-es világbajnoki döntő, amelyet 3:2-re az NSZK nyert a berni Wankdorf-stadionban.

A Sebes Gusztáv-féle Aranycsapatból később aztán Bozsik József és Puskás Ferenc is volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

HBN-Tamás Nándor