2008.05.24. 09:24

Nézőpont: Áldás az életen

<p>Gyermeknap. Újabb ok az ünneplésre, de vajon milyen a szívből jövő ajándék? Vagy már csak a tárgyak misztifikációjában élünk? A szeretetnek, a családnak van-e vonzereje? <STRONG>Dankó Mihály jegyzete</STRONG></p>

Két dolog van, amiről nem lehet érzelem nélkül beszélni: édesanya és gyermek. A kettő szorosan összefügg. Talán nem véletlen az a gyönyörű szóhasználat, amit a magyar ember megfogalmaz az új élet születésekor: gyermekáldás. Mert valóban, az életünk, tudásunk, tapasztalatunk továbbhordozói ők. Bár a tudomány DNS-ekről, génekről beszél. Ha egy fához hasonlítjuk az öröklött tulajdonságokat, annak alakításában, nyesésében, a kapott szeretett, a nevelés jelentős szerepet vállal.

Emlékszem, fiaim születése mekkora esemény volt az életemben. Napokig ismételgettem magamban: apa lettem! Egyszerre tágabb lett a világ. Tenyeremen mázsás súlyt éreztem, amikor ölbe vettem őket. Tudtam, nem az a néhány kilógramm nyomja a karom. Az értük érzett felelőség, a jövő terhe nehezedett rám. Felelősség, most már sejtem, amit én kaptam az én szüleimtől, nekik kellett vissza adni, s ők majd tovább adják az unokáimnak. Akik szintén a véreim, s az örömük, a boldogságuk én rám is veti fényét, de a súly már nem az én vállamat nyomja.

Szeretet: nehéz manapság megfogalmazni, mit is jelent. Eldurvult, agyonhajszolt, elsősorban csak anyagiakkal mért világunkban, mennyi súlya van még az útmutatásnak, a köszönömnek, a boldog családi életnek! Hisz minden, ami körölüttünk van, másról szól! Menj, vedd el, taposd ki magadnak! – harsogja napjaink szemlélete. Vajon akkor, akit a tisztességre, a becsületre nevelnek, hogy boldogul majd ebben a világban? Ah...

Milyen ajándékot vegyek gyermeknapra? Mert azért a szeretetnek „tárgyiasulni” is kell.