Gyógyított, és emléket állít a régieknek

Kaba, Sáp, Debrecen, Miskolc - A Kabán született, Debrecenben orvossá avatott, Miskolcon élő és gyógyító dr. Ónody Magdolna orvos, író évtizedek óta tevékeny, országosan ismert helytörténeti kutató, és több életrajzi mű szerzője.

A három éve gyémántdiplomás belgyógyász nemcsak Kaba, Tetétlen és Sáp múltjának kutatója, hanem Debrecené is. Eddig tizenöt, részben magánkiadású könyvet tett olvasói asztalára.

Kaba, Sáp, Debrecen, Miskolc – életútjának meghatározó állomásai. Milyen emlékeket őriz gyermekkoráról?

Életemben olyan helyeken laktam és fordultam meg, ahol még járhattam azok között a házak között, ahol nagyjaink is éltek és alkottak. Orvosi hivatásom mellett mindig is nagyon érdekelt a helytörténet, az irodalmi forráskutatás. Régen elkerültem Kabáról, ahol édesapám körorvos volt. De ő otthonosan mozgott a környéken, és beszélt a bihariakról is, a sok közeli és távolabbi rokont csak atyafiaknak hívta. Ahogy én is szívesen jártam a csodálatos hajdú és bihari földeken, ahol eszembe jutottak Bessenyei mondatai: „A tavaszi szagok orromba ütköztek, Melyeket magokkal hordoztak a szelek”. Kabán töltött gyönyörű gyermek­éveim emlékei ezernyi szállal kötődnek Sáphoz is, hiszen az ott élő nagyanyám és a rokonaim meséi életre meghatározó indíttatást, gazdag forrást adtak későbbi irodalmi munkámhoz. Nekik köszönhetem a rádióban díjat nyert szólásmondás gyűjtésemet. Liszt Ferenc idős korában több időt töltött Tetétlenen a Zichy kastélyban, ahova én is szívesen átkerékpároztam fiatalkoromban a nyári napokon, vagy mikor Sápra mentünk nagyobb ünnepek idején.

A hajdani dóczysta diáklány visszaemlékezve diákéveire, magánkiadásban könyveket jelentet meg. Honnan jött ez az ihletés?

Nagy írók, művészek és családtagjaik élettörténetébe lapozva, helytörténeti kutatások során feltárt adatokkal pillantok a múltba. A még élő rokonoktól is kapok dokumentumokat. Versfordításaim, rövid elbeszélések is jelentek már meg nyomtatásban. Pár éve a Debreceni Református Leánynevelő Intézet polgári iskolájának egykori rajztanáráról, szobrászművészéről írtam könyvet. A neve ma már szinte elfeledett, bár néhány művét ismertetik az interneten, a virtuális szoborparkban. A Debreceni Református Kollégium külső falát díszítő domborműveket is készítő Nagy Sándor Jánosra emlékeztetek. Ő Vámospércsen született, Budapesten Stróbl Alajos és Bory Jenő tanítványaként szobrászművészként lett érdemes ember. Kortársai elismerték, a társaságukban bálványozták, majd eltemették és szinte elfeledték. A Debreceni köztemetőben is van több alkotása, az egykori országzászló szoboralakjait is ő készítette.

A Petőfi és Szendrey család életével foglalkozó könyvei ma ajánlott irodalomként szerepelnek az iskolai tananyaghoz. Mit tudott meg Petőfi fiáról kutatásai során?

Petőfi Zoltán életének jó részét feltártam kutatásaim során, más szerzők mellett. Ő Debrecenben született, a Batthyány utcában, 1848. december 15-én. Mivel újszülöttként kicsinek és betegesnek látták, másnap megkeresztelték, de ez akkoriban szokás is volt.

Keresztszülei Arany János és felesége voltak. Petőfi Sándor nem sokáig volt fiával, elszólította a hadi kötelesség. A debreceni színháznál is kisebb szerepeket játszó Zoltán rövid élete során édesapjához hasonlóan sokfele megfordult az országban. Nagyapja, Szendrey Ignácz két házat is vásárolt Debrecenben, gondolva a szabadságharc utáni időkre, de a Petőfi család tagjai végül sose laktak ezekben a házakban. Zoltán a barátjánál, Dolinay Gyula házában hunyt el 1870. november ötödikén. Több irodalmi mű maradt utána.

Az „Íme, a festő” című könyve Munkácsy Mihályról és családjáról közöl kevésbé ismert adatokat.

1965-ben olvastam Munkácsy leveleit és visszaemlékezését. Egy mondat ragadott meg benne: „Különös, hogy milyen boldog voltam akkor.” Ez ösztönzött a Munkácsyról szóló könyvek megírására. Ez a mondat a harmadik, róla írt könyvem címe is. Az albumban a családfa adatai szerepelnek. Munkácsy édesapja, Lieb Mihály felmenői Tirolból költöztek a Felvidékre. Magukat tiroliaknak tartották. Szerencsére sok közeli rokonától kaptam dokumentumokat és közvetve a még élő sógornőjétől is.

Tudom, hogy újabb könyvet készül letenni olvasói asztalára. Támogatja-e valaki könyvei kiadását?

Nyolcvannyolcadik évemben most dolgozom a 16. könyvembe kerülő írásokon. II. Rákóczi Ferenc, Csokonai, Tompa Mihály életének helyszíne is érdekes élmény. Egy éve a debreceni Újkerti könyvtárban volt egy kis kiállítás, néhány könyvemet bemutatták. Soha nem kaptam egy forint anyagi támogatást sem illetékes helyekről. Több könyvem baráti és családi segítséggel jelenhetett meg. A Debreceni diákévek című munkám emléket állít a már lebontott Dóczy internátusnak, szeretett tanárainknak és professzorainknak. A nyugdíjamból kinyomtatott könyvekből ajándékoztam a könyvtáraknak, hogy mások is örülhessenek mindannak, amiben én is gyönyörködhettem.

HBN–Péter Imre