Hosszan tetőzik a kánikula

Augusztus második dekádja bár változatos időt hozott Kelet-Magyarországon, a megszokottnál mégis melegebb volt. Tetőző hőhullám, klimatológiai értelemben is forró – azaz 35 foknál melegebb – napok sorozata indította augusztus második tíznapos szakaszát. Megyénk délebbi tájain mindenképp, de másutt is legalább 33-34 °C körül tetőzött a hőmérséklet ezeken a napokon. Nem tartott viszont sokáig a forróság, a hónap idusán valamivel hűvösebb levegő érkezett, megnőtt a záporok, zivatarok gyakorisága, s ez jó 12–15 fokkal vetette vissza a nappali felmelegedést. Erősödött az éjszakai lehűlés mértéke is, a korábbi 18–20 fokos, kifejezetten enyhe hajnalok után 16-ára virradóra rövid időre szokatlanul mélyre, +10 °C alá süllyedt a hőmérséklet.

Forró napok is voltak

Az érkező szárazabb levegő és a sok napsütés hatására ismét lassú, de biztos felmelegedés következett, s az időszak végére visszaálltak a 30, helyenként 35 fok feletti csúcsértékek. A dekád összességében 3–6 hőség-, azaz 30 °C-ot meghaladó maximum-hőmérsékletű napot jegyzett, ebből 1–3 „forró nap” is volt egyben.

A harmincéves középértékhez viszonyítva 1-1,5 °C-kal volt magasabb az időszak átlaghőmérséklete, a térség keleti vidékein néhol +2 fokos anomália is előfordult. Sokat sütött a nap, de ennek tartama az évszakos átlagot csak minimálisan haladta meg. Ezzel együtt igazi gyümölcs­érlelő nyári időben volt részünk, mely az érésben lévő szőlő, a csonthéjasok és a zöldségfélék minőségének, a kukorica, napraforgó szemtelítődésének, valamint a már aktuális talaj-előkészítési és tarlóápolási munkák szervezésének is kedvezett.

Mindössze egy-két napon fordult elő csapadék, mely hátráltathatta volna a kinti munkákat, ám ez is jól jött szinte valamennyi növényállományunk számára. A legtöbb csapadék tizennegyedikén érkezett, akkor megyénk nyugati tájain 20–40, a középső területeken 5–20 milliméter csapadék hullott záporokból, helyenként ismétlődő, akár heves zivatarokból. Keleten–délkeleten ugyanakkor általában 5 milliméter alatt maradt a nap, egyben az időszak csapadékszummája, viszonylag nagy területen még az 1 millimétert sem érte el a lehullott eső mennyisége. A hőmérsékleti viszonyokhoz képest visszafogott, 2–5 liter/négyzetméter/nap potenciális párolgási ráta ellenére viszont nem csökkent jelentősen a talajok vízkészlete, a dekád végére 100 milliméter körüli vízdeficittel fordult térségünk az 1 méter mélységű talajszelvényt vizsgálva. Ez az érték, bár súlyos vízhiányt jelez, megszokott az év e szakaszában, aszályos helyzet a keleti, ezúttal szárazabb tájakon sem alakult ki, nyugatabbra pedig bőséges a nedvesség a talaj felső 20–25 centiméteres művelt rétegében.

Debreceni Egyetem, AKIT DTTI. Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ