2023.10.27. 17:30
Hosszú út vezetett a lövészárokból a DVSC-be
A Piros-Fehér Történetek vendége ezúttal Kerekes Zsombor és Ronald Habi volt.
A DVSC szurkolói vidám hangulatú beszélgetésen vehettek részt a Vasutas két legendájával, Kerekes Zsomborral és Ronald Habival
Forrás: Molnár Péter
Csütörtökön ismét Piros-Fehér Történeteket rendeztek a Nagyerdei Víztoronyban. A korábbi alkalmakhoz hasonlóan ezúttal is sokan voltak kíváncsiak a régi sztorikra. A DVSC szurkolói vidám hangulatú beszélgetésen vehettek részt a Vasutas két legendájával, Kerekes Zsomborral és Ronald Habival. Az este folyamán volt szó arról, hogyan kerültek a cívisvárosba, az első bajnoki cím titkáról, jelenlegi életükről, s arról is, hogy Messit vagy Cristiano Ronaldót tartják-e jobb futballistának.
Villámkérdések
Szokásos módon villámkérdésekkel indult az est, Kerekes Zsomborról kiderült, hogy minden labdajáték érdekelte gyermekkorában, és azt is elárulta, hogy példaképe Batistuta volt. Kerekes viccesen megjegyezte, manapság ha bármilyen buliba meghívják, ott van. Viccet félretéve, debreceniként a kedvenc együttese természetesen a Tankcsapda. A volt csatár szerint Lionel Messi jobb játékos Cristiano Ronaldónál, de úgy gondolja, nem lehet őket összehasonlítani.
Kerekes után Ronald Habin volt a sor, aki viccesen azzal kezdte, nem a legjobban megy neki a magyar nyelv, de igyekszik ebből is kihozni a maximumot. Kissé meglepő módon a volt középpályás is a kosárlabdát szerette a futball mellett, végül utóbbi mellett tette le voksát. Habi elárulta, édesapja volt a példaképe, de azt is, hogy babonás, így mindennap jobb lábbal kel fel, igaz, a pályán inkább páros lábbal érkezett. A legjobb meccse az volt, amikor Koplárovicsot „utolérte”, mert gólt rúgott a Manchester United ellen, hiszen nekik szurkol. Továbbá elmondta, a valaha volt legjobb labdarúgónak Ronaldo Nazario de Limát tartja.
Kalandos utakon
A beszélgetés és az idő előrehaladtával tovább faggatták a legendákat a szurkolók és a moderátor. Kerekes Zsombor úgy fogalmazott, kalandos úton került a DVSC-hez.
Korábban is játszottam Magyarországon. Amikor leszereltem, hiszen voltam katona, édesapám mondta, ismeri Mészöly Kálmánt, próbáljuk meg a próbajátékot a Vasasnál, ami sikerült is, de nem sokat dolgoztam vele, mert elment szövetségi kapitánynak. Ezt követően visszaköltöztem Szerbiába, majd ismét ide sodort az élet, Nagykanizsára szerződtem. Garamvölgyi Lajos és Makray Balázs éppen akkor keresett meg, így kerültem a DVSC-hez
– mondta.
A sorban Habi következett, aki először a délszláv háborúban tapasztaltakról beszélt, majd kitért a debreceni szerződésre is. – Baranya vármegyében születtem, és a lakosság 30 százaléka szerb volt. Sajnos ott is volt baj akkoriban a háború miatt, de végül horvátként a szerb oldalon maradtam.
14 éves voltam, pont ott volt egy légvédelmi csomópont, és fegyverrel mentünk focizni, amit letettünk, és mentünk játszani.
Utólag nem bánom, hogy átéltem ezt, sok mindent tanultam belőle. 18 évesen én is beálltam katonának, egy évig voltam katona. Egyszer-egyszer lőttek is ránk, de szerencsére túléltük. Édesapám is volt katona, de neki már nem kellett megtanítania a fegyvert szétszedni, a légvédelmisek megtanították nekem. 2002-ben majdnem abbahagytam a futballt, de egy szerencse folytán Debrecenbe igazoltam, viszont csak annyit tudtam addig, hogy „debreceni páros”. Először úgy éreztem, következő vasárnap megyek haza. Láttam, hogy a Vágóhídon omlik le a mennyezet. Sok próbajátékon vettem részt a Lokinál, de végül leigazoltak – fogalmazott viccesen.
Bajnoki cím és válogatottság
A DVSC-szurkolók emlékezetében élénken él az első bajnokcsapat névsora és eredménylistája. Örök emlék, a labdarúgók pedig, akik részt vettek benne, legendák lettek. Kerekes Zsombor úgy fogalmazott, fantasztikus, hogy részese lehet a történelemnek. – A korábbi években is ott voltunk az élbolyban, de valami mindig hiányzott. Supka Attila érkeztével azonban minden összeállt. Remek társaságot alkottunk, a mai napig barátok vagyunk. Talán ennek köszönhetően is mutatkozhattam be válogatottban, bár az első mérkőzésemen a szlovákok ellen volt öt ziccerem, de egyet sem lőttem be. Hatalmas megtiszteltetés, hogy képviselhettem a hazámat – mondta.
Ronald Habi esetében a debreceni szurkolók szeme könnybe is lábadhat, hiszen hamar közönségkedvenccé vált. Amikor a legjobb formában játszott, megsérült, pedig a válogatottmeghívó már a postaládájában volt.
Amikor Debrecenbe érkeztem, akkor éreztem magam először futballistának. Az első bajnoki cím évében már minden megérett arra, hogy megnyerjük a bajnokságot. Az a legjobb érzés, hogy a mai napig megismernek az emberek. Sajnos pont a Hajduk-meccs után keresztszalag-szakadást szenvedtem. A magyar válogatottban is szívesen bemutatkoztam volna, de nem jött össze. Az állampolgárságot pedig pont akkor kaptam meg, amikor megsérültem, s tudtommal számítottak is rám
– taglalta kissé elcsukló hangon.
Mindkét exfutballista a debreceni utánpótlásban dolgozik napjainkban. A beszélgetés végére elárulták, hitvallásuk, hogy minél több dolgot tudjanak átadni saját tapasztalatból a fiataloknak. Ugyan elmondták, hogy mintha néhány srácból hiányozna a tűz, de tehetséges focisták pallérozódnak a cívisvárosban. Végezetül mindketten elárulták: jó úton halad Blagojevics mesterrel a Loki, s bíznak benne, hogy a közeljövőben sikerül megtörni az FTC egyeduralmát.
