A Lovas család hitelt vett fel, hogy Zolika motorozhasson

Aki kicsit is rálát a sportágra, tudja, hogy az egykoron gyönyörű napokat megélt speedway óriási gödörben van hazánkban, bár a népszerűsége még mindig nagy, a hadra fogható, nemzetközileg is elismert versenyző rendkívül kevés. Ebben a helyzetben jelenti a reménysugarat a honi szakágban a SpeedWolf Debrecen 14 esztendős tehetsége, aki immáron második éve versenyez a 250 köbcentisek mezőnyében, ahol már jól ismerik a nevét. Lovas egy hosszúnak remélt út legelején jár, éppen ezért érdekes lehet a nagyközönség számára, hogy milyenek az első lépések, illetve a körülmények egy olyan fiatal számára, aki salakmotorozásra adja a fejét. A cívis vaspapucsos pályakezdéséről édesapjával, idősebb Lovas Zoltánnal beszélgettünk.

Adtak egy esélyt

– Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyire – kezdte egy nagy sóhajjal, de mosolyogva a családapa, aki korábban szintén salakmotorozott, de ezt sosem hozza fel példaértékű tettként, s nem is dicsekszik vele. 

– Tisztában voltam a salakmotorozás minden szépségével és hibájával, éppen ezért nem nagyon örültem, amikor először mondta Zolika, hogy szeretné kipróbálni a sportágat. Amíg tudtam, addig húztam a dolgot, de végül beadtam a derekamat, kapott egy 250-es motort, amivel 2021 őszén nekivágtunk a kalandnak. Tavaly már elindultunk különböző bemutatókon és versenyeken, belekóstoltunk a 250-esek világába. Természetesen én is láttam, hogy tehetséges, ezért az év végén megbeszéltük családi szinten, hogy adunk egy esélyt Zolika versenyzői karrierjének, s eldöntöttük, 2023-ban el kell dőlnie, hogy van-e értelme csinálni ezt az egészet.

Sokan, de nem elegen

Az idei szezonban – ahogy tavaly is – a SpeedWolf Debrecen kötelékében motorozik a hajdúsági reménység, de a család létrehozta a Lovas Zoltán Salakmotorozásért Alapítványt, bízva abban, hogy rendezett, ideális anyagi háttérrel teljesíthetik a szezont.

– Azzal minden szurkoló tisztában lehet, hogy napjainkban nem túl fényes a magyar klubok helyzete, ezáltal a versenyzőknek sem tudnak meghatározó anyagi támogatást nyújtani.

– Mi teljesen hivatalosan, átláthatóan akartuk csinálni a szponzorációt, ezért hoztuk létre a Lovas Zoltán Salakmotorozásért Alapítványt. Ebben a formában bizonyítani tudjuk, hogy azok az összegek, amelyek támogatás formájában befolytak hozzánk, az utolsó forintig a motorozásra fordítottuk – mondta idősebb Lovas Zoltán, aki így már nemcsak szerelőként, hanem menedzserként is egyengeti fia karrierjét. – Bevallom, nagyon felemészt a szponzorkeresés. Szerencsére sokan látnak fantáziát Zolikában, amit ezúttal is köszönök nekik, de az az igazság, hogy látszólag sokan vannak, ám nem elegen. Ha az eddig befolyt anyagi támogatásokat lebontjuk éves szintre, akkor minden egyes versenyt, ahol starthoz áll Zolika, a családnak kellett kipótolnia. S nem mellesleg, amikor belevágtunk ebbe az egészbe, akkor Csányi Sándorral szerződést kötöttünk, aminek értelmében 10 évig üzleti kapcsolatban leszünk a bankjával – fogalmazott az apa, aki elismerte, ez a helyzet egy ördögi kör, hiszen amíg nincs eredmény, addig mire adjanak a támogatók, de pénz nélkül elérhetetlen a siker.  

– Szeretném hozzátenni, hogy a MAMS salak szakági tanácsa – ugyanúgy, ahogy más válogatott versenyzőknél – a 250-es kategóriában is kifizeti a világversenyekre szükséges versenyzői licenc díját, ami szintén segítséget jelent a számunkra.

Erőltetett menet

Lovas Zoltán pályafutása legmegterhelőbb, s egyben legsikeresebb időszakát élte át júliusban, amikor az ifjúsági világbajnokságon (SGP3), a páros Európa-bajnokságon, cseh bajnokin, illetve a lengyelországi Speedway Ekstraliga Campen állt starthoz. – Nem túlzás azt állítani, hogy egész júliusban utaztunk és versenyeztünk, hiszen négy országban hat versenyen motorozott Zolika. Kezdtünk a szlovéniai Krskóban megrendezett páros Eb-vel, ezután jött a svédországi túra a vasterviki egyéni vébével, a motalai páros kontinensviadallal, majd Pardubicében a cseh bajnokságban szerepeltünk, végül a toruni nemzetközi edzőtábor zárta a sort. Nem szabad kihagyni, hogy a versenyeken kívül kétszer-kétszer edzettünk Debrecenben, valamint Torunban. Júliusban közel 7600 kilométert utaztunk. Csak érdekességképpen:

– sorolta idősebb Lovas Zoltán. 

– Tagadhatatlan, hogy ez az időszak rengeteg tanulsággal szolgált a számunkra, megéltünk mindent, amit egy technikai sporttal foglalkozó csapat átélhet. Az első, krskói versenyen nem boldogultunk a motorral, kínlódás volt az egész viadal. Ezt követően Vastervikben tudatosult bennünk, hogy teljesen vakon vagyunk a beállításokkal. Szerencsére ezt sikerült korrigálnunk Pardubicére és Torunra, mert ezen a két helyszínen szinte hibátlan volt minden – azon kívül, hogy a frissen felújított blokkunk megadta magát. Ez az időszak megerősített abban az elképzelésünkben, hogy Zolika fejlődésében az a célravezető, ha nagyon sokat motorozik. A toruni edzőtábor két versenyén meglátszott a teljesítményén, hogy sokat ült motoron a mögötte lévő időszakban, igazán magabiztos lett, főként ennek tulajdonítom, hogy végül bronzéremmel zárt az erős mezőnyben. Úgy gondolom, ebben az egy hónapban többet tanult, mintha egy év alatt havonta egy viadalon állt volna starthoz. A siker másik fontos tényezője, hogy végre kezdünk tisztában lenni a motorok beállításával. Be kell látni, hogy a technika terén eddig mentünk bele a nagyvilágba, tudatlanul próbálkoztunk. Sokan akarnak segíteni nekünk, de sajnos 250 köbcentis motorokkal kapcsolatban senkinek nincs tapasztalata itthon. Szerencsére a nemzetközi közeg nagyon barátságos, sokan jöttek oda hozzánk segíteni. Ezeken a külföldi versenyeken nemcsak Zolika fejlődött, hanem én is sokat tanultam! 

– mondta, majd elmesélte, hogy a mögöttünk lévő hónapban 23 napot voltak távol az otthonuktól.

– Nem akarok mellébeszélni: ez a sportág (vélhetően ugyanúgy, mint sok többi) családromboló tud lenni, éppen ezért, ahova tud, együtt utazik a famíliánk. A jelenlegi anyagi helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy szerelőt utaztassunk, illetve fizessünk a viadalokon, így csakis mi utazunk a megmérettetésekre. A júliusi versenyidőszakot egyfajta nyaralásként fogtuk fel, ugyanis a feleségem és a kisebbik fiam, Gyurci is elkísért bennünket. Az kirándulások során a kényelemről le kellett mondanunk, de legalább együtt voltunk: a buszban aludtunk, de szerencsére sikerült komfortossá alakítanunk a járművet, így ezzel sem volt probléma. Bár bevallom, amikor egy-egy verseny előtt megérkeznek az ellenfelek az új, gyönyörűen felmatricázott kisbuszaikkal, akkor a mi tinédzserkorú járgányunk nem tartozik az elit kategóriába. Mára kialakult a családon belüli rutin, mindenki tudja, mi a dolga, ha verseny van, ami óriási segítség. Így nem megy a teljesítmény rovására, hogy együtt vagyunk, sőt sokkal nyugodtabban versenyzünk, mintha a család fele otthon várna bennünket. A sok utazás természetesen kihatással van a civil munkámra is, éppen ezért szeretném megköszönni a főnökömnek és a kollégáimnak, hogy rugalmasan állnak a salakmotoros elfoglaltságaimhoz.

Apró lépésekkel előre

A kérdés adott: ilyen sikeres időszak után mire számíthatnak a szurkolók Lovas Zoltántól a jövőben? – Nem szabad elfelejteni, hogy Zolika egy 14 éves srác, akinek ez még csak a második versenyszezonja. Nem lenne jó túlzott elvárásokat támasztani felé – megteszi ezt ő saját magának! Szerintem most az a fontos, hogy apró lépésekkel haladjunk előre, a 250-es kategóriában az az elsődleges célunk, hogy versenyzői rutint, kellő határozottságot szerezzünk addigra, amikor 500-as motorra váltunk. 

– mondta a versenyző édesapja, majd zárszóként hozzátette, a blokkok felújításának elhúzódása miatt még nem volt lehetőségük edzeni augusztusban, ettől függetlenül nagyon bizakodó az augusztus 19-én és 20-án megrendezendő rigai egyéni Európa-bajnokság előtt.