Egy sérülés miatt talált rá az igazira a debreceni rúdtáncos – fotókkal, videóval

Székely Zsófia amellett, hogy versenyszerűen sportrúdtáncol, egy ideje már a gyerekeknek is oktatja szeretett sportágát.

Szabó Dóra

Székely Zsófia olyan mozdulatokat mutat be a rúdon, hogy az ember álla leesik

Fotó: Molnár Péter

– Korábban hat évig akrobatikus táncoltam, aztán sajnos egy bokasérülés miatt abba kellett hagynom. Annyira nem bántam, mert úgy éreztem, eljutottam a csúcsra, amiket kitűztem célokat, elértem. Új kihívásokat kerestem, egy olyan sportágat, amely annyira nem terheli meg a lábat – mesélt a kezdetekről Székely Zsófia, aki nemrégiben Németországban, az Open Europe Pole Championship sportrúdtánc versenyen, mely nyílt Európa-bajnokság volt, bronzérmes lett a Pole Show női egyéni profi kategóriában.

Zsófit egyik edzése előtt, a Rúdtánc Debrecen termében kerestük fel, ahol arról is beszélt, miként került kapcsolatba ezzel a különleges sportággal. – Keresztanyukám rúdsportolt már egy ideje, ő mondta, próbáljam ki. Az első órákon még igazából nem fogott meg. Hiányzott egy kicsit a tánc, furcsa volt, hogy fel kellett másznom egy rúdra, azt sem tudtam, mit kezdjek rajta. De folytattam, nagyon megszerettem, és jöttek a sikerek is – tudtuk meg Zsófitól, aki egy ideje már tréner segítsége nélkül, egyedül készül.

Ha valaki azt hiszi, a sportrúdtáncosok csak felpattannak a rúdra, és azon tekeregnek, nagyot tévednek. Komoly fizikai erőre van szükség, hogy a gyakorlatokat szépen, és szabályosan elő tudja adni valaki. – Amíg rendesen bemelegítek, az általában olyan negyven perc, aztán jön a gyakorlatom elpróbálása zenére, külön megnézem az elemeket, majd újakat tanulok. Az, hogy mennyi időbe telik, amíg valaki profivá válhat, a kitartástól függ. Ha komolyan vesszük, egész rövid időn belül lehet nagy változásokat elérni. Az edzések mellett kardiózni is eljárok, kell az erőnlét, hogy bírjam. Sokat futok, imádok lépcsőzni, és guggolásokat is végzek, hogy erősítsem a lábam.

A rúdsporttal szemben még mindig sok az előítélet, az emberek egy része azt hiszi, csak felugrunk a rúdra, pörgünk, forgunk, és ennyi, pedig ez sokkal több ennél. Talán az segít a megítélésén, hogy olimpiai sportág lehet, ráadásul belátható időn belül. Természetesen engem is nagyban motivál a lehetősége, hogy ötkarikás játékokon szerepelhetek.

Székely Zsófia rúdtáncos

Fotók: Molnár Péter

Próbál mindenben jó lenni

Fiatal kora ellenére Zsófi már több komoly viadalon van túl. – Eddig a hazai megmérettetések mellett három nemzetközi versenyen indultam, kétszer Olaszországban, legutóbb pedig Németországban, egy nyílt Európa-bajnokságon, ahol bronzérmet szereztem.

Roppant erős a külföldi mezőny, olyan versenyzőkkel mérhettem össze a tudásom, akiket eddig csak a közösségi médiában láttam, és példaképként tekintek rájuk. Az egyikük nagyon hajlékony, a másik roppant erős, a harmadik olyan előadói képességekkel rendelkezik, hogy mikor nézem, kiráz a hideg.

Én próbálok mindenben jó lenni, szeretem a statikus rudat, ott főleg inkább az akrobatikus elemek, az erő, a plankek, kitartások a lényegesek, viszont máskor meg épp a hajlékonyság számít, próbálom a negatív spárgákat is egyre jobban elsajátítani, hogy minél szebb legyen. Azért is jó a rúdsport, mert nem lehet belőle kiöregedni, 50 pluszos kategória is van a versenyeken, ezt addig lehet űzni, amíg az ember élvezi – vélekedett, majd azt is megtudtuk tőle, hogy őt sem kerülik el az apróbb horzsolások, sérülések, esések, azonban már hozzászokott, meg sem kottyan számára.

Személyes élményekből merít

Zsófi a rúdművészet felnőtt női egyéni profi kategóriában indul. Egy témát kell előadnia, választott zenével, történettel, kellékeket is használhat, fontos, hogy a ruha, a zene és a tánc összhangban legyen.

– A rúdtánc az előadóművészet egyik formája, a tánc és akrobatika kombinációja. Mivel táncoltam, nem állt tőlem ez távol, úgy érzem, át tudom adni az adott téma hangulatát. A színészkedés már a kezdetekkor sem okozott számomra problémát, a kihívást inkább az jelentette, hogy nehézkes volt felmásznom a rúdra, mindig csúszott a kezem, még nem volt megerősödve a fogásom. Eddig két gyakorlatom volt a művészetben. Az első az elengedésről szólt, az edzőmről, akivel véget ért a közös munka. A második pedig a megfelelési kényszerről. Mindig egy személyes témát próbálok feldolgozni, ezeket könnyebben tudom átadni. Van tánctanárom, aki a két rúd között találja ki nekem az összekötő táncot, de az elemeket, meg hogy mit szeretnék beletenni, azt mindig én variálom – tudtuk meg a fiatal sportolótól, akinek legnagyobb támogatója az édesanyja.

Irány az egyetem!

Székely Zsófia nem csupán űzi, oktatja is szeretett sportágát. – Tizenöt évesen kerültem a Rúdtánc Debrecen egyesülethez, ahol idővel nem csak versenyzőként, hanem edzőként is tevékenykedem. A gyerekekkel foglalkozom, már a kezdetektől nagyon élvezem a közös munkát, ők is pozitívan fogadtak, motiválóak számomra. Nem vagyok szigorú, ami néha gond is, mert huncutok, és sokszor meg tudnak győzni, hogy hagyjuk ki az erősítést. Próbálom őket inspirálni, mindig dicsérem, támogatom a társaságot – részletezte, majd a terveiről is szót ejtett.

– Gyógytornász szeretnék lenni, a Meggyesibe jártam, az érettségim kiválóan sikerült, így bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy bejutok, bár azért van bennem izgalom. Sikerült az emelt németem, megkaptam a nyelvvizsgát, és plusz pontok is járnak érte, ahogyan azért is, mert cheerleader vagyok, illetve a hozott pontjaim is jók, utolsó év végén mindenből ötös lettem, kivéve a matekot.

Mivel a rúdsport egyéni sportág, így kezdtem már magányosnak érezni magam, és pont akkor édesanyám felhívta rá a figyelmem, hogy a DEAC cheerleaderek épp toborzót hirdettek, javasolta, menjek el, próbáljam ki magam. Nem gondoltam, hogy beválogatnak, de felvettek, és örömmel mentem. Egy szuper közösségbe csöppentem, beleszagolhattam, milyen is egy egyetemistákból álló társaság, kaptam tőlük tanácsokat az érettségire vonatkozóan is. Két éve már, hogy a tagja vagyok, imádom az edzéseket és a fellépéseket is.

A mosolygós debreceni lány már készül az őszi szezonra, mikor több verseny is vár rá, a legnagyobb megmérettetés a decemberi világbajnokság lesz.