Kiss Évának eszébe sem jutott, hogy mezőnyben játsszon

A DVSC egykori kapusával készített hosszú interjút a Magyar Nemzet. A Győrrel többszörös BL-győztes sportoló többek között beszélt nádudvari gyermekkoráról és a Debrecenben töltött időkről is. 

A szülei erőltették annak idején, hogy élsportoló legyen?

Egyáltalán nem. Nádudvaron nőttem fel, egyszer csak az egyik testnevelés órán a kézilabda került elő, engem állítottak a kapuba. Egyébként nem is akartam a mezőnyben játszani. Akkor még kicsit duci voltam, eszembe sem jutott, hogy a mezőnyben próbálkozzak. Kerti József, az általános iskolás tornatanárom mondta, hogy érdemes a kézilabdával foglalkoznom. Hozzáteszem, Nádudvaron komoly hagyományai vannak a sportágnak, innen származik, és a válogatottságig vitte Török Lajos, Hornyák Dóra és Péter, Nagy Kornél és Szathmári János is.

Nádudvar után Debrecen következett.

Kilenc évet töltöttem a klubnál. A középiskolás csapattal sorra nyertük a diákolimpiákat, és kézenfekvő volt, hogy maradjak a DVSC-nél. Közben leérettségiztem, jól ment a matek és a magyar is, felvételiztem pszichológia és pénzügy-számvitel szakra. Az első nem sikerült, a második igen. A sport mellett nappali tagozaton végeztem el az egyetemet.

Hogy bírta?

Egyszerűbb volt, mint a levelező. Hétvégén voltak a meccsek, tehát a levelező szóba sem jött. Viszont nem voltam egy tipikus nappali tagozatos diák, albérletben laktam, igyekeztem kimaradni a bulizós életből. Megszereztem a diplomát, de ma már nehezen tudom elképzelni, hogy egy helyben üljek és számoljak. Ez nem az én világom. És fel kellene frissíteni a tudásomat.

Debrecen után egyik ágról szállt a másikra: sorrendben Veszprém, Siófok és Székesfehérvár következett a sorban. Szüksége volt a frissítésre?

Nem így terveztem. Debrecenből szerettem volna külföldre igazolni, de az akkori menedzserem azt mondta, hogy ahhoz először is az kellene, hogy én legyek az első számú kapus. Triffa Ágnes viszont előttem állt a sorban. Veszprémbe igazoltam, minden rendben volt, sokat játszottam, bekerültem a válogatottba Az akkori kapustársammal a mai napig nagyon jó barátok vagyunk, csak sajnos elfogyott a pénz. Végül nem mentem külföldre, de Siófokon és Székesfehérváron is jól éreztem magam. Majd a 2014-es hazai rendezésű Eb-n jól ment a védés a válogatottban, az ETO-nál Katrine Lunde szülési szabadságra ment, Jelena Grubisics megsérült, talán ekkor kerültem képbe Győrben.

A teljes interjút ide kattintva olvashatják.