Csank János élete egyik legszebb időszaka volt a debreceni

Kevés olyan magyar futballrajongó van, akinek a Csank János név hallatán ne ugrana be valamilyen érdekesség vagy anekdota. A szókimondásáról és jellegzetes bajuszáról ismert szakember számos magyar csapatnál megfordult, bajnok lett a Váccal és Ferencvárossal, kupagyőztes a Békéscsabával, és 3 gárdát is feljuttatott az élvonalba, az Egert például kétszer is.

1996 és 1998 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjének 3. csoportjában második helyen végzett a nemzeti tizeneggyel, de aztán jött a Jugoszlávia elleni két pótselejtező, ahol előbb Budapesten 7–1, majd a visszavágón Belgrádban 5–0 arányú vereséget szenvedett a magyar válogatott, így nem jutott ki a vb-re.

Boldog évek

Azt viszont talán kevesebb sportrajongó tudja, hogy az ózdi születésű szakember 1965-től 1969-ig a DASE igazolt játékosa volt, ugyanis az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát állattenyésztés és növénytermesztés szakon. A Haon a DEAC ünnepi gáláján kérdezte a szakembert a debreceni éveiről és arról, mivel tölti az idejét mostanság.

– Ezelőtt legutóbb egy Loki-meccsen voltam a városban, illetve egy edzőképzésen, de ezek nem tegnap voltak, így bevallom férfiasan, idejövet egy kicsit elkeveredtem – elevenítette fel a mesteredzői címmel is büszkélkedő tréner. – Emlékezetből vezettem, egy-egy ház beugrott, hogy azután kell majd lefordulni, de a negyedik ház már nem volt ott, hanem helyette valami egész más, és ez csak fokozódott, ahogy egyre beljebb kerültem. Rengeteget változott Debrecen az utóbbi esztendőkben, igazi nagyváros lett – ismerte el a 76 esztendős edző, aki élete egyik legszebb időszakaként tekint a cívisvárosi évekre.  

 – De így is büszkeség volt számomra, hogy a megye I-es DASE-ből én voltam egyszer a Debrecen-válogatott kapusa, Tisza Bandi bácsi engem rakott be, az azért akkor nagy elismerés volt – nosztalgiázott Csank János, aki egy sokáig cáfolt történetet is megosztott abból az időszakból. – Nemrég meséltem el a maiaknak, hogy amikor Debrecenbe kerültem, az első meccsemet salakon játszottunk egy városi együttes ellen, és a csapattársaim azt mondták utólag, hogy a kezdés előtt sírtam. Mindig letagadtam, de most már elmondom, bizony így volt, mert eszembe jutott, aznap Dorogon az NB I.-ben védhettem volna. Szüleim könyörögtek, hogy felvételizzek az egyetemre, mert féltek, ha szétrúgják a lábam, akkor mi lesz velem – abban az időben azért még más volt a sportorvoslás. Nos, ugye ehhez képest a jóval balesetveszélyesebb salakon kellett védenem – elevenítette fel a jellegzetes Csank-mosollyal a bajusza alatt a szakember.

Követi a Loki eredményeit

Csank Jánosról köztudott, hogy jó értelemben véve futballőrült, rengeteg mérkőzést tekintett meg a helyszínen, és nem csak az élvonalban, hanem az alsóbb ligákban is, talán senki nem ismerte jobban a nemzeti bajnokság első három osztályának játékosait akkoriban.

– Most is figyelemmel követem a magyar futballt, nem tudok meglenni nélküle. Szimpatikus volt a Kecskemét futballja, többen mondták, hogy a váci csapatomra emlékezteti őket. Valóban akad párhuzam, ők is az alsóbb osztályokból építkeztek, jól voltak összerakva, motiváltak, sikerre éhesek voltak. Az edzőjük ugyanolyan régivágású, mint én, kíváncsi vagyok, a második évük milyen lesz. Ma már kevesebbet járok ki a stadionokba, mert egyrészt így is sokat vezetek, másrészt szinte ránk öntik a meccseket a tévék – hangsúlyozta Csank, aki természetesen a Loki eredményeit is figyelemmel követi. Mint mondta, örömmel látta a javulást, de azért egy dolog miatt van benne egy kis hiányérzet. 

– Az elején nem tűntek különösebben jónak, de aztán az új edzővel szépen kiegyenesedtek, örültem, hogy odaértek a dobogóra. Őszinte leszek, mondjuk az nem annyira tetszett, hogy a végén már 6-7 légiós szerepelt az együttesben. Én nem csípem ezt a légiós áradatot, bevallom. Tudom, hogy ez a jövő zenéje, de számomra fontos a kötődés. A drukkerek is kötődnek a klubhoz, és az egyik legjobb kapcsolódási pont a helyi játékos vagy éppen edző. 

 – tárta szét a karját.

Aktív életet él

A tréner nem tud kibújni a bőréből, nem csak a tévéből, hanem a helyszínen is követi a magyar futball, a felnőttet és az utánpótlást egyaránt. – Nézegetem a srácokat, és nagyon sajnálom a fiatalokat sok esetben. Látom, hogy a kis Bozsik-tornákon, meg hasonlókon, miket szólnak be nekik, miként tanítják őket. Megmondom őszintén, számomra kicsit csalódás, hogy nekünk, öreg rókáknak nem különösebben kérik már ki a véleményünket, nem hívnak már licences edzőképzésre előadást tartani vagy beszélgetni. Nem mintha annyira hiányozna, de a mi időnkben sem kocka alakú volt a labda, valamit csak lehetne hasznosítani a mi tapasztalatainkból is – fogalmazott.

Csank János máig aktív életet él, heti háromszor-négyszer fut, biciklizik, és ha teheti, hódol a másik nagy szenvedélyének, a vadászatnak. Bár, ahogy fogalmaz, a vadászat egy kicsit vékonyabb volt mostanában. Sok régi vadásztársa hunyt el az elmúlt időszakban, a fiatalabbak meg kevesebbet hívják, de nyomós okból azok közül sem fogadja el mindegyiket. – Nekem nincs területem, meghívásos vadász vagyok, ezek pedig megritkultak. Ráadásul én úgymond „disznós” vagyok, és ugye tavasszal hazánkat is elérte az afrikai sertéspestis. Ezért úgy voltam vele, ha kilövöm a disznót, és kiderül, hogy pestises akkor elégetik, ha pedig egészséges lenne, akkor azért sajnálnám, hogy egy élettel teli példány pusztult el – idézte fel a szakember, akiről kevesen tudják, hogy korábban sportlövő is volt, versenyekre is járt, de csak kicsiben, mert az edzősködéssel nem lehetett ezt összeegyeztetni.