Labdarúgás

2023.07.17. 15:00

Csank János élete egyik legszebb időszaka volt a debreceni

A futballszeretetéről és vadászszenvedélyéről ismert szakember sok barátra tett szert a cívisvárosban.

Molnár Szilárd

Csank János

Forrás: Bencsik Ádám-archív

Kevés olyan magyar futballrajongó van, akinek a Csank János név hallatán ne ugrana be valamilyen érdekesség vagy anekdota. A szókimondásáról és jellegzetes bajuszáról ismert szakember számos magyar csapatnál megfordult, bajnok lett a Váccal és Ferencvárossal, kupagyőztes a Békéscsabával, és 3 gárdát is feljuttatott az élvonalba, az Egert például kétszer is.

1996 és 1998 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjének 3. csoportjában második helyen végzett a nemzeti tizeneggyel, de aztán jött a Jugoszlávia elleni két pótselejtező, ahol előbb Budapesten 7–1, majd a visszavágón Belgrádban 5–0 arányú vereséget szenvedett a magyar válogatott, így nem jutott ki a vb-re.

Boldog évek

Azt viszont talán kevesebb sportrajongó tudja, hogy az ózdi születésű szakember 1965-től 1969-ig a DASE igazolt játékosa volt, ugyanis az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát állattenyésztés és növénytermesztés szakon. A Haon a DEAC ünnepi gáláján kérdezte a szakembert a debreceni éveiről és arról, mivel tölti az idejét mostanság.

– Ezelőtt legutóbb egy Loki-meccsen voltam a városban, illetve egy edzőképzésen, de ezek nem tegnap voltak, így bevallom férfiasan, idejövet egy kicsit elkeveredtem – elevenítette fel a mesteredzői címmel is büszkélkedő tréner. – Emlékezetből vezettem, egy-egy ház beugrott, hogy azután kell majd lefordulni, de a negyedik ház már nem volt ott, hanem helyette valami egész más, és ez csak fokozódott, ahogy egyre beljebb kerültem. Rengeteget változott Debrecen az utóbbi esztendőkben, igazi nagyváros lett – ismerte el a 76 esztendős edző, aki élete egyik legszebb időszakaként tekint a cívisvárosi évekre.  

Nagyon jó időszak volt, sok barátra, ismerősre tettem szert. Minden évben vinni akart a Loki, de mondták, hogy nem lehet, mert nappali tagozatosként akkor nem lehetett... Én meg így utólag belegondolva, voltam olyan ökör, mivel nem volt tanácsadóm, hogy nem mentem át levelezőre, pedig akkor védhettem volna az akkor NB II.-es DVSC-ben.

 – De így is büszkeség volt számomra, hogy a megye I-es DASE-ből én voltam egyszer a Debrecen-válogatott kapusa, Tisza Bandi bácsi engem rakott be, az azért akkor nagy elismerés volt – nosztalgiázott Csank János, aki egy sokáig cáfolt történetet is megosztott abból az időszakból. – Nemrég meséltem el a maiaknak, hogy amikor Debrecenbe kerültem, az első meccsemet salakon játszottunk egy városi együttes ellen, és a csapattársaim azt mondták utólag, hogy a kezdés előtt sírtam. Mindig letagadtam, de most már elmondom, bizony így volt, mert eszembe jutott, aznap Dorogon az NB I.-ben védhettem volna. Szüleim könyörögtek, hogy felvételizzek az egyetemre, mert féltek, ha szétrúgják a lábam, akkor mi lesz velem – abban az időben azért még más volt a sportorvoslás. Nos, ugye ehhez képest a jóval balesetveszélyesebb salakon kellett védenem – elevenítette fel a jellegzetes Csank-mosollyal a bajusza alatt a szakember.

Követi a Loki eredményeit

Csank Jánosról köztudott, hogy jó értelemben véve futballőrült, rengeteg mérkőzést tekintett meg a helyszínen, és nem csak az élvonalban, hanem az alsóbb ligákban is, talán senki nem ismerte jobban a nemzeti bajnokság első három osztályának játékosait akkoriban.

– Most is figyelemmel követem a magyar futballt, nem tudok meglenni nélküle. Szimpatikus volt a Kecskemét futballja, többen mondták, hogy a váci csapatomra emlékezteti őket. Valóban akad párhuzam, ők is az alsóbb osztályokból építkeztek, jól voltak összerakva, motiváltak, sikerre éhesek voltak. Az edzőjük ugyanolyan régivágású, mint én, kíváncsi vagyok, a második évük milyen lesz. Ma már kevesebbet járok ki a stadionokba, mert egyrészt így is sokat vezetek, másrészt szinte ránk öntik a meccseket a tévék – hangsúlyozta Csank, aki természetesen a Loki eredményeit is figyelemmel követi. Mint mondta, örömmel látta a javulást, de azért egy dolog miatt van benne egy kis hiányérzet. 

– Az elején nem tűntek különösebben jónak, de aztán az új edzővel szépen kiegyenesedtek, örültem, hogy odaértek a dobogóra. Őszinte leszek, mondjuk az nem annyira tetszett, hogy a végén már 6-7 légiós szerepelt az együttesben. Én nem csípem ezt a légiós áradatot, bevallom. Tudom, hogy ez a jövő zenéje, de számomra fontos a kötődés. A drukkerek is kötődnek a klubhoz, és az egyik legjobb kapcsolódási pont a helyi játékos vagy éppen edző. 

Nekem beszélhetett bárki bármit, nálam nem volt 7-8 légiós a csapatban. Zalaegerszegen máig nem tudják, annak idején miért nem játszott nálam annyit az egyik külföldi: mert maximum öt játszott, és ő volt az, akit tudtam helyettesíteni. Kicsit restelltem, ezért becserélgettem, amikor tudtam, de ez így jött ki

 – tárta szét a karját.

Aktív életet él

A tréner nem tud kibújni a bőréből, nem csak a tévéből, hanem a helyszínen is követi a magyar futball, a felnőttet és az utánpótlást egyaránt. – Nézegetem a srácokat, és nagyon sajnálom a fiatalokat sok esetben. Látom, hogy a kis Bozsik-tornákon, meg hasonlókon, miket szólnak be nekik, miként tanítják őket. Megmondom őszintén, számomra kicsit csalódás, hogy nekünk, öreg rókáknak nem különösebben kérik már ki a véleményünket, nem hívnak már licences edzőképzésre előadást tartani vagy beszélgetni. Nem mintha annyira hiányozna, de a mi időnkben sem kocka alakú volt a labda, valamit csak lehetne hasznosítani a mi tapasztalatainkból is – fogalmazott.

Csank János máig aktív életet él, heti háromszor-négyszer fut, biciklizik, és ha teheti, hódol a másik nagy szenvedélyének, a vadászatnak. Bár, ahogy fogalmaz, a vadászat egy kicsit vékonyabb volt mostanában. Sok régi vadásztársa hunyt el az elmúlt időszakban, a fiatalabbak meg kevesebbet hívják, de nyomós okból azok közül sem fogadja el mindegyiket. – Nekem nincs területem, meghívásos vadász vagyok, ezek pedig megritkultak. Ráadásul én úgymond „disznós” vagyok, és ugye tavasszal hazánkat is elérte az afrikai sertéspestis. Ezért úgy voltam vele, ha kilövöm a disznót, és kiderül, hogy pestises akkor elégetik, ha pedig egészséges lenne, akkor azért sajnálnám, hogy egy élettel teli példány pusztult el – idézte fel a szakember, akiről kevesen tudják, hogy korábban sportlövő is volt, versenyekre is járt, de csak kicsiben, mert az edzősködéssel nem lehetett ezt összeegyeztetni.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában