Semmit sem bánt meg az elmúlt harmincöt évéből a debreceni származású kapus, Kiss Éva

Minden magyar kézilabda-szurkoló emlékszik a 2018. május 13-án játszott Bajnokok Ligája döntőjének hosszabbítására, amikor 27–26-os ETO-vezetésnél, 6 másodperccel a vége előtt Kiss Éva bravúrral hárította a Vardar Szkopje ziccerben lévő játékosának lövését.

Forrás: Győri Audi ETO KC

A 103-szoros válogatott debreceni születésű kapussal a Kisalföld készített interjút. Mint írják, napjainkban tapasztalható szerénysége még az akkorit is felülmúlja.

Kiderült, a kézilabdázóról a legutóbbi hír éppen kétéves, ugyanis akkor született meg a kislánya, Eszter. Kiss Éva elmondta, Eszter nagyon szépen fejlődik, mind többet igyekszik a saját lábán közlekedni. Jó természetű, csak néha akaratos. Kiderült, jelenleg Győrújbaráton laknak, de Esztert bölcsibe Győrbe hordja, miután féléves kora után már elkezdett visszajárni dolgozni. Az egykori játékos jelenleg az Audi ETO utánpótlásánál kapusedző és több korosztály képviselője tartozik a keze alá. A hétköznapjait leköti az edzői munka, de segítséggel meg tudja oldani a gyakori Győrbe járást. A fiatalok hazai mérkőzésein kívül pedig természetes, hogy a mai felnőttcsapatot is megnézi a hétvégeken.

Az interjúban elmondta, a két évtizedes pályafutása során minden helyszín kedves volt számára:

Debrecenben volt az első klubom, majd jól éreztem magam Veszprémben is, a Barabásnál. Siófoki időszakomban lettem stabil válogatott, a fehérvári Albánál jó kis közösség tagja lehettem. Győr egészen más szintet képviselt, jó és kiváló sportemberektől tanulhattam, és itt volt a legjobb csapat, melynek sikereihez hozzájárulhattam. A válogatottban a legkedvesebb emlékem az első világversenyem, a 2012-es szerbiai Európa-bajnokság az ott nyert bronzéremmel.

Hangsúlyozta, a múlt történései közül semmit nem törölne ki, mivel az tette olyan emberré, amilyen most, illetve nincs is semmi, amiben megbánni való lenne.

Kiderült, kapusként a magassága nagy előnynek számított, és ez párosult a nyugalmammal. A lövők sokszor nem tudták kiszámítani, meddig érnek majd el a kezei. Mindig ügyelt arra, hogy fejlődjön, mert könnyebb felérni a csúcsra, mint ott megmaradni. Ha egy tehetség feltűnik, de hagyja, hogy kiismerjék a védési stílusát, hamar eltűnhet a süllyesztőben. Szerencse is kell a beéréshez, jó csapatok és jó edzők, benne pedig mindegyik edző látott lehetőséget és tett is azért, hogy még jobb legyen. Kiemelte, a legtöbbet még Bíró Imrétől kapta Debrecenben, majd pedig a mindenki által sokra tartott Karl Erik Böhntől. Hangsúlyozta, néha talán lehetett volna magabiztosabb, határozottabb, és a ma kapusainak egy-egy bravúrja után látható, jó értelemben vett őrültség sem volt jellemző rá…

A teljes interjút a Kisalföld oldalán olvashatja el.