Pávkovics Bence: a csapatot helyeztem előtérbe, az egészségem hátrányára

Pávkovics Bence, a DVSC labdarúgója 2018-ban igazolt cívisvárosba. Először csak kölcsönbe érkezett az Újpest csapatától, majd a télen opciós jogával élt a hajdúsági együttes, és végleg megszerezte a fiatal belső védőt. Az utánpótlás-válogatott játékos hamar alapembere lett az együttesnek, amellyel első évében bronzérmet szerzett az NB I.-ben. Sajnos a következő szezon már nem alakult ilyen jól, hiszen búcsúzott a Loki az első osztálytól. Pávkovics Bence azonban a második ligában is a debreceniekkel tartott a védelem oszlopos tagjaként, ahol az idény végén NB II.-es bajnoki címet ünnepelhetett a csapattársakkal. Ám karrierjében nagy kiesést jelentett a közel fél év, amikor részleges Achilles-szakadást szenvedett, amelyet Finnországban műtöttek meg. 

Szerencsére az operáció és a felépülése rendben zajlott, így három fordulóval ezelőtt a Paks ellen már ismét pályára léphetett, ráadásul egyből a kezdőcsapat tagjaként. Visszatérése alkalmából a Hajdú-bihari Naplónak adott interjút a 24 esztendős futballista.

Hogyan élted meg a futball nélküli, közel féléves időszakot?

Nehezen, mert ilyen hosszan tartó kihagyásom nem volt még utánpótlásban sem. December óta játszottam ezzel a sérüléssel, a csapatot helyeztem előtérbe, az egészségem hátrányára sajnos. A műtét után az első két hétben az orvossal kommunikáltam a gyógyulásomat illetően, rendszeresen érdeklődött felőlem. Ezt követően elkezdtük a rehabilitációt Takács Dániellel, valamint Hutóczkiné Barkóczi Dórához jártam a Sportdiagnosztikai, Életmód- és Terápiás Központba. Speciálisak voltak a gyakorlatok, de semmi különösre nem kell gondolni, viszont az nagyon rossz volt, hogy négy és fél hónapig labda nélkül edzettem. 

Az orvos megközelítőleg 2022-re tette a visszatérésem dátumát, nem gondoltam volna, hogy idén még játszhatok, de szerencsére minden jól alakult, már csak erőnlétbeli hiányosságom van.

Milyen volt újra pályára lépni, együtt edzeni a többiekkel?

Nekem az kulcsfontosságú volt, hogy idén játszhattam, hiszen az orvos csak nagyságrendileg tudja meghatározni a teljes felépülés időpontját. Mindenkinek más ez a periódus, a szervezetem jól reagált a műtétre, valamint azon is múlt a hamarabbi visszatérésem, hogy rengeteg energiát fektettem az edzésekbe. Lekopogom, hibátlan a lábam, igaz az első találkozómon csak 1–1-et értünk el a Paks ellen, amit sajnálok, de nekem pozitív élmény, hogy egyáltalán 70 percet játszhattam. Fontos volt, hogy egy nagyjából tiszta mérkőzést hoztam le, nem volt különösebb hibám, amely egy belső védőnél lényeges. Ez nem jelent biztos helyet a kezdőben, mindig az edzésmunka alapján dől el, hogy ki kerül be a csapatba. Joan Carrilo látta rajtam az alázatot, hogy milyen sokat dolgoztam az tréningeken, hogy a sérülés után visszatérhessek, így megszavazta nekem a bizalmat.

Hogyan láttad a Loki eddigi szezonját?

Mindenképpen több pontot kell szereznünk, ahhoz, hogy a DVSC feljebb kerüljön a tabellán, mert az egész klub, a város azt érdemli. Sajnos a tabellán még nem mutatkozik meg a fejlődés, de a mostani edzésmunkák alatti tapasztalataim azt mutatják, hogy mindenki nagyon koncentrál, ennek lassan eredménnyel is párosulnia kell.

Mennyiben más az NB I.-ben védőnek lenni, mint az NB II.-ben?

Nem lehet összehasonlítani a két bajnokságot, itt voltam a bronzérem idején, illetve amikor kiestünk, és az NB II.-ben is. Nem tudom összevetni, két teljesen különböző játékot kell játszani a két ligában. A másodosztályban sokkal célratörőbb, mondhatni őszintébb a futball, de ott sem volt egyszerű a koronavírus miatt, ráadásul néhány stadionban igazán rossz minőségű pályák fogadtak, ahol csúszni-mászni kellett. Az élvonalban minden egyes hibát megbosszulnak, nem úgy, mint a második ligában. Ugyanígy a csatársorban, ha kimaradt egy helyzet, tudtuk, hogy lesz következő, ebben a bajnokságban előfordul, hogy csak két lehetőségünk van, azokkal kell jól sáfárkodnunk. Nekem nem volt jó szezonom a másodosztályban, voltak hibáim, sajnos a sérülésem is ott történt, nehéz volt fájdalomcsillapítókkal pályára lépni.

Sajnos nem te vagy az egyetlen a keretben, aki komoly sérüléssel bajlódik, mit tudsz Bárány Donátról, rá mi vár a felépülése alatt?

Donátot is ugyanaz az orvos operálta, mint engem, mivel én jó véleménnyel voltam a szakemberről, ezért ő is dr. Lasse Lempainent választotta. Számára két út volt, az egyik, hogy két hónapig rehabilitációra jár, kihagyva a műtétet, vagy az operáció. Reméljük, tavasszal már csatlakozhat a csapathoz.

Érkezett a Lokihoz Deslandes, Nikolics, Charleston is a nyáron, szinte teljesen kicserélődött a hátvédsor. Milyen a kapcsolatod az új védőkkel?

Ők az edzőtáborba érkeztek, én akkor voltam Finnországban, tehát az első napokon nem is találkoztam velük. Az elmúlt hetekben kezdtük meg a közös munkát, addig külön dolgoztam. Mindenki nagyon rendes, igazán profik, jó véleménnyel vagyok róluk.

Van egy tehetséges fiatal védője a csapatnak, Szujó Attila személyében, mit gondolsz róla?

Próbálom segíteni Szujó Attilát, fiatal még, de nagy potenciál van benne. A belső védő poszt sok rutint és tapasztalatot kíván. Jól szállt be a Paks ellen, amit mondanak neki, azt betartja, ez a járható út számára. Amikor én 18-19 éves voltam, és egy idősebb játékos segíteni próbált tanácsokkal, akkor azokat érdemes volt megfogadnom, mindig jól jöttem ki belőle.

Rajta kívül is vannak még tehetséges hátvédek az akadémián, sok munkát kell még nekik is belefektetni, hogy odakerüljenek az első csapathoz, de mondhatni itt vannak a küszöbön, nekik is át kell ezt lépni, de szépen dolgozik mindenki.

Joan Carrillóval milyen a munka, mekkora változás Huszti Szabolcshoz képest?

Nem nagyon tudok különbséget mondani, sok olyan elem van, ami a Huszti Szabolcsnál is azonos volt, de én nem edzettem túl sokat vele a sérülésem miatt az NB I.-ben. Inkább csak a Joan Carrilloval való munkáról tudok nyilatkozni, az edzések nagyon pörgősek, intenzívek, mindenki 100 százalékot nyújt, de úgy tudom, ez az előző érában is ugyanígy volt, akkor is beleadtak mindent a fiúk. 

Arany Balázs