A feláldozás ára

Azon a péntek reggelen úgy ébredtem, hogy megcsinálom minden apró-cseprő dolgomat – volt belőle bőven –, futottam, bevásároltam hétvégére, segítettem édesanyámnak a házimunkában, majd vártam az esti Andorra–Magyarország mérkőzést.

Buszsofőrök, pékek, ácsok ellen kellett pályára lépnie Bernd Storck csapatának, gondoltam Dzsudzsákék – ahogy már előtte Pesten is – ismét lőnek 3-4 gólt, sima liba –, ahogy akkoriban mondtuk, ja igen, 2017 júniusát írtuk ekkor. Bár gondolom sokak előtt ugyanúgy ott él a csúfos júniusi 1–0-s betli, mint előttem: kikaptunk, Andorrától, kedvem nem volt meginni az utolsó korty rozét, sőt igazából másnap felkelni sem volt kedvem – igen én ennyire szeretem a focit. Akkor „feláldoztuk” a győzelmet, de mi itthon összeültünk a haverokkal, én például egy tóparti büfé teraszán izgultam végig a meccset. Volt olyan rádióadás, mely – ha nem vette volna ki magát furán a dolog – egyperces néma megemlékezést tartott volna a magyar labdarúgásért.

A szerdai Andorra la Vellában soros vb-selejtező előestéjén pedig leültem megnézni a „NextGen”-t (ahogy teniszben hívják), vagyis a fiatalokat, azokat, akik majd rövid időn belül a magyar futball reményeit visszaadják, továbbviszik, de sajnos nem úgy tűnik, hogy van érdemi jövő. Fejétől bűzlene a hal? Ebben a mondásban annyi minden benne van, de ha Gera Zoltán az a bizonyos fej, akkor igen, legalábbis ez az érzésem. Egy oroszlánként harcoló, társaiért tűzbe menő labdarúgó volt, edzőként viszont egyelőre úgy tűnik, hogy kiscica stílusban „harcol”. Amennyiben a csapatkapitányt vesszük górcső alá, nem volt túl szerencsés a mérkőzés után Bolla Bende­gúz nyilatkozata, hogy állítása szerint már a találkozó előtt arról volt szó az öltözőben, hogy nem eshetnek össze. Micsoda? Meccs előtt már ezekről kellett beszélni? Hol vannak fejben a játékosok? Akkor tényleg a fejétől bűzlene a hal? S ha már andorrai pékek, a pék sem azon gondolkodik hajnal fél 4-kor, hogy megég-e a cipó. Szerda este „feláldoztuk” a haverokat, büfét, teraszt, de cserébe győztünk, zengheti minden rádió, televízió, újság, s nem perceken, hanem órákon át a magyar nép zivataros századaiból, hogy van egy szerethető csapatunk még, s „Árpád hős magzatjai felvirágozának”.

Palánki István