Élete végéig versenyezne a debreceni szenior atléta

Kurunczi Zoltán tizenötszörös világbajnokként, nyolcvankettedik évesen is világversenyre készült, de a koronavírus-járvány közbeszólt. A kiváló sportoló fiatalon futballozott is, de aztán az atlétika mellett döntött, és már több mint hatvan éve űzi rendületlenül. A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola szenior atlétája beszélt pályafutásáról a Hajdú-bihari Naplónak.

– Első versenyemen tizen­nyolc évesen vettem részt, ahol hármasugrásban országos harmadik helyezett lettem, aztán később ősszel az ’56-os forradalomban való részvétel miatt fegyverrejtegetés címén tizenöt év börtönre ítéltek, amiből hármat le is ültem. Szegény szüleim szenvedték meg ezt nagyon, én egy rossz katonaságnak fogtam fel.

„Ekkor határoztam el, hogy egész életemben sportolni fogok, hogy méltó eredményekkel kárpótoljam őket.”

Világcsúcs hazai pályán

Kurunczi Zoltán eredeti száma a hármasugrás volt, aztán idővel jött mellé a rúdugrás is, viszont előbbit el kellett hagynia, ebben egy sérülés is közrejátszott. Egy debreceni versenyen bokatörést és ínszalagszakadást szenvedett, és ez a sérülés gátolja a hármasugrásban.

A debreceni sportoló rúd­ugrásban, a 75–79 éves korosztályban, 2014 márciusában Budapesten a fedett pályás világbajnokságon világcsúcsot érő 3 méteres magasságot ért el, ami azóta is érvényben van, ez egyedülálló eredmény a magyar szenior atlétika történetében. – Nagy verseny volt, több mint 4800 veterán atléta részvételével. Külföldön feláll az ember a dobogóra, és meghallgatja elérzékenyülve a himnuszt. De magyar szurkolók előtt világcsúcsot ugrani, úgy hogy ott volt a feleségem is, az teljesen más.

Otthon edzenek

A veterán versenyző most márciusban, a portugáliai Braga városában vett volna részt egy nemzetközi tornán, amit egy héttel a kezdés előtt a szervezők lemondtak járvány­ügyi okok miatt. – Be volt fizetve a szállás, a repülőjegy. 2021 januárjára halasztották az eseményt, de nem biztos, hogy akkor meg tudják majd tartani. Ha sikerül, akkor egyértelmű, hogy ott a helyem. Addig természetesen igyekszem magam fitten tartani, egy házi készítésű súlyemelő gépet fabrikáltam, nagyobbik fiammal szoktunk az udvaron edzeni, néha kimerészkedek a sportuszoda mellé, és ott végzek erősítő gyakorlatokat. De a rúdugrás az olyan speciális sportág, hogy azt rúd nélkül nem lehet művelni. Abban reménykedek, hogy minél hamarabb konszolidálódik a helyzet, és lehet majd menni a pályára.

Még jobb eredmények

Korábban, 2014-ben Hajós Alfréd-díjat kapott Debrecen városától, tavaly év végén pedig a Magyar Atlétikai Szövetség életműdíjjal ismerte el pályafutását. – Egy verseny alkalmával adtak át egy oklevelet és egy serleget. Már több mint hatvan éve sportolok, és ezek az elismerések arra sarkallnak, hogy még jobb eredményeket érjek el. Ezenkívül a sportszerű életmód, és az egészség is nagyon fontos.

„A mozgás frissen tartja az embert, és nyolcvan év fölött erre szükség van. Persze nem kis költsége van a versenyzésnek, az ezzel járó utazásnak, de a feleségem azt mondta, hogy amíg jó egészségnek örvendek és kedvvel csinálom, addig a háztartás támogat”

– mondta Kurunczi Zoltán.

BA