Álmaik megvalósításának a kapujában állnak a harcos ikrek

A két debreceni születésű sportoló, Ecsedi Zoltán és Ecsedi Mátyás, egészen fiatalon kóstolt bele a küzdősportok világába, tíz évesen már karateversenyen is részt vettek, ezután pedig nem volt visszaút, egy életre elkötelezték magukat a harcművészetek mellett. Jelenleg húsz évesek, az Egyesült Királyságban élnek, és teljes erejükkel arra koncentrálnak, hogy profi sportoló váljon belőlük.

– Több sportot kipróbáltunk gyerekként, de kezdetben egyik sem fogott meg minket igazán – kezdett bele a mesélésbe Zoltán. – Az igazi áttörés akkor történt, mikor elvittek minket egy karate edzésre. Hamar megszerettük a sportot, egyből versenyezni akartunk. Hét éven át folyamatosan voltak meccseink full kontakt szabályrendszerben, és számtalan győzelemet arattunk. Azonban az álmunk az, hogy profi sportoló váljon belőlünk, így végül tizenhat évesen a K1 mellett tettük le a voksunkat – foglalta össze a kezdeteket az ifjú sportoló.

– Akkor fogalmazódott meg bennünk a külföldre költözés lehetősége is. Eleinte Hollandia volt a cél, ám rá kellett jönnünk, hogy nyelvtudás nélkül számtalan nehézségbe ütköztünk volna mind a munkában, mind a hétköznapi életben. Matyi tavaly februárban döntött úgy, hogy az egyetemet abbahagyja, és kimegy Angliába dolgozni, pénzt gyűjteni a jövőnkre. Én ekkor még az érettségire készültem, hiszen vele ellentétben, ötéves középiskolai képzésben vettem részt – magyarázta Zoltán, aki hétvégente maga is dolgozni járt. Hozzátette: végül megegyeztek abban, hogy az angliai Leedsben próbálnak szerencsét. Mátyás szinte azonnal át is költözött a városba, míg Zoltán az érettségi után csatlakozott a testvéréhez.

Nehezebb, mint a családi házban

– Eleinte elég ijesztő volt, egy ház pincéjében éltünk, nekem egy négy órás munkám volt, Matyit pedig csak rövidebb távra tudták alkalmazni különböző gyárakban. Az első fél évben többször költöztünk, de azóta megoldódott a lakhatás és a munka kérdése is, így teljesen az edzésekre tudunk koncentrálni. Napi hat-nyolc órát dolgozunk, emellett két és fél órát edzünk – vázolta fel a fiatal. Kifejtette, a későbbiekben magánedzésekre akarnak járni, illetve egy erősítőedzést is szeretnének a csoportos edzések mellé beiktatni.

Elmondta, a jelenlegi életüket egy edzőtáborhoz tudná hasonlítani, de mégis élvezik. – Előfordulhat, hogy az erőfeszítéseink ellenére sem lesz belőlünk híres sportoló, de akkor sem fogunk bánkódni, hiszen az elmúlt egy év alatt rengeteget fejlődtünk, sokat tanultunk. Lehet, hogy nehezebb az életünk, mintha otthon, a szüleinkkel élnénk, de boldogok vagyunk, ez pedig minden kellemetlenséget megér. A szüleink támogatnak minket, de persze megijedtek, mikor elmondtuk a tervünket, hiszen a családból senki nem foglalkozik élsporttal, nem tudták, mire számíthatunk, az egyetem pedig biztosabb opciónak tűnt szerintük, mint a költözés. Megértettük az aggodalmaikat, hiszen soha nem éltünk egyedül, de most már látják, hogy boldogulunk, megálljuk a helyünket. Ennek ellenére most is féltenek minket, ám szerintünk ez természetes.

Készülnek a következő megmérettetésre

A sportolótól megtudtuk, mióta külföldön élnek meccseik is voltak már, Mátyás három alkalommal lépett a ringbe, nyerni is tudott, Zoltán pedig egy ellenfelet kapott eddig, akit le is győzött. Hangsúlyozta, addig, amíg nem tagjai egy komoly szervezetnek, az edzőik szervezik le nekik a meccseket, ha találnak a súlycsoportjukban lévő ellenfelet, de addig is keményen edzenek. – Ha minden jól megy, márciusban lesz a következő versenyünk, addig pedig keményen edzünk és diétázunk. Számunkra az utóbbi a legnehezebb része a felkészülésnek, hiszen nem ehetünk jókat, a hirtelen súlyváltozás pedig megterhelő. Meccs előtti nap van a mérlegelés, addig kell elérnünk a súlyunkat, utána kezdődik a visszatöltés, pótoljuk a szénhidrátot, a fehérjét, illetve a folyadékot is, hogy a versenyre ismét erőre kapjunk. Munka mellett ez még nehezebb, de fegyelmezettnek és szigorúnak kell lennünk, nem lehet kifogás a fáradtság sem. Tudjuk, ez az ára annak, ha profik szeretnénk lenni – jelentette ki magabiztosan Zoltán.

Nehézségek is akadnak

A sportoló nem titkolta, vannak mélypontok, és leginkább a költözés előtt a szüleikkel való konfliktus viselte meg őket. Elmondta, elég ijesztő volt a tudat, hogy távol élnek majd a családjuktól és a barátaiktól, de mindenképpen ki akartak lépni a komfortzónájukból. A holtpontokon pedig azzal lendítik túl magukat, hogy tudják, a könnyebb úttal nem érnének el semmit.

– A mélypontokat is meg kell élni, azok is erőt adnak. Ha azt fontolgatnánk, hogy feladjuk, az olyan lenne számunkra, mintha azt mondanánk, többet nem veszünk levegőt, mert az fárasztó. Persze sokkal könnyebb lenne, ha lenne szponzorunk, ám ha folytatjuk az utunkat, akkor előbb-utóbb az is összejön, de addig is megyünk előre. Szerencsére eddig sérülések sem hátráltattak bennünket. Igaz, Matyit legutóbb párszor fejen térdelték, nekem pedig még a karatés éveink alatt görbült el egy kicsit az orrom, mikor megrúgtak, de ennél komolyabb bajunk nem volt. A zúzódások előfordulnak ugyan, de úgy vélem, az elkerülhetetlen. Bár sokan agresszívnek hiszik a küzdősportot űző embereket, nem vagyunk azok, mi csak a szépséget látjuk a választott sportunkban, nem az indulatokat – zárta a beszélgetést a fiatal sportoló.

BR

Legendákkal egy teremben

A két debreceni fiatal jelenleg a Bad Company Gymben fejleszti magát, ahol a küzdősportok leghíresebb képviselőivel edzhetnek együtt a közösségi oldaluk tanúsága szerint is. – Richard Smith a terem vezetőedzője, és nem kisebb nevek járnak oda, mint Liam Harrison, Andy Howson vagy Jordan Watson. Mindannyian elismert sportolók, és számunkra már az is nagy megtiszteltetés, hogy Jordan Watsonhoz járhatunk majd magánedzésekre. Ez akkora élmény, mint egy focistának Cristiano Ronaldóval együtt edzeni. Ezek az emberek a példaképeink, a közösségi médián keresztül csodáltuk őket, most pedig tőlük is tanulhatunk. Edzésen már volt szerencsénk kiállni ellenük, amire mindig szívesen emlékszünk majd vissza.