Nem volt nagyon partner

Bejelentette visszavonulását az elmúlt két évtized legsikeresebb játékvezetője, Kassai Viktor a múlt héten. A 44 éves bíró a Nemzeti Sportnak nyilatkozott is döntése hátteréről.

„Az embernek tudnia kell befejezni azt is, amit a legjobban szeret – mondta a bíró. – A mai labdarúgásban a legmagasabb szinten csakis kifogástalan fizikai állóképességgel lehet bíráskodni, ezt a szintet elérni pedig a kor előrehaladtával egyre nehezebb. Az edzés, az erőnléti tesztekre történő felkészülés már jelentős terhet jelentett az utóbbi időben, fennállt a veszélye, hogy nem lennék képes huzamosabb ideig a saját magamtól elvárt színvonalon teljesíteni. A játékvezetés az életem, nem is szeretnék elszakadni tőle. Bízom abban, hogy a futballban eltöltött harminc év – amely időnként fájdalmas csalódást, de sokkal több pozitív élményt, rengeteg barátságot hozott – tapasztalatát át tudom adni a következő generáció játékvezetőinek.”

Kassai húsz évvel ezelőtt vezette első NB I.-es mérkőzését. 2011. május 28-án a Barcelona–Manchester United Bajnokok Ligája-döntő játékvezetője volt, ezzel 35 évesen minden idők legfiatalabb olyan játékvezetője lett, aki BL-döntőt dirigálhatott. Még ugyanebben az évben az IFFHS a világ legjobb játékvezetőjének választotta.

A DVSC legendáját, a több mint négyszáz élvonalbeli meccsen szereplő Dombi Tibort kérdeztük meg arról, milyen emlékei vannak Kassai Viktorról.

Nem lehetett beszélni vele

– Nyilván a szakmai munkáját nem akarom minősíteni, de aki a világ legjobb játékvezetője volt, arra nehéz lenne rosszat mondani – fogalmazott a korábbi válogatott szélső. – Én minden sípmesterrel megérttettem magam, mindegyikkel normális volt a viszonyom, főleg, ahogy egyre idősebb lettem. Mindig éreztem a kölcsönös tiszteletet, viszont Kassainál ezt sosem tapasztaltam felém. Semmi gond ezzel, ő ilyen ember, de el kell ismerni, hogy kiemelkedő játékvezető volt – nyilatkozta Dombi, akinek felvetettük, olykor mintha arrogáns lett volna a pályán a visszavonult bíró.

– Igen, ez valóban megesett. Puhl Sándortól kezdve ismertem nagyon sok sípost, a mai napig, ha találkozunk egymással, kedves szavakkal elbeszélgetünk. Ha hoztak egy olyan döntést, amivel nem értettem egyet, akkor korrekt hangnemben megkérdeztem: spori, az úgy volt? Akadt, aki bevallotta, lehet, hogy elnézte az adott szituációt. Vele idáig el sem jutottam, mert odamentem hozzá, és rögtön azt mondta: „na, menjen innen!” Nem lehetett vele beszélni.

TN