A DEAC mára jóval több, mint egy klub

Alapítása után 100 évvel csaknem 2700 igazolt sportolójával, 23 szakosztályával és 7 élvonalban versenyző felnőtt csapatával Magyarország legnagyobb egyetemi sportklubjává nőtte ki magát a Debreceni Egyetem Atlétikai Club (DEAC).

Az 1912-ben alapított Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem az 1914/15-ös tanévben kezdte meg működését, és már a kezdetektől fontosnak tartotta az intézmény vezetése, hogy megfelelő sportolási lehetőséget és rendszeres test­edzést nyújtson a hallgatóknak.

A DEAC alapításának 100 éves évfordulójáról a Debreceni Egyetem ünnepségsorozattal emlékezik meg. A színes programok részét képezte a múlt hétvégén rendezett Dr. Réthy Antal Sakk Emlékverseny, de emellett sok más rendezvénnyel is készülnek a szervezők. Pénteken például felavatják a Sportgazdasági, Menedzsment- és Teniszközpontot.

A centenárium apropóján dr. Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem közismerten sportrajongó kancellárja adott interjút a Naplónak.

Idén ünnepli a DEAC 100. évfordulóját. Hogy látja, mostanában éli a klub eddigi legsikeresebb időszakát?

Mi főként az utóbbi tíz-tizenöt évet ismerjük, vitathatatlan, hogy rohamléptekkel fejlődik a klub az utóbbi időben. Most készül egy könyv a DEAC 100 évéről Sándor Mihály gondozásában: a szerző az első 25 esztendő feldolgozásánál tart, és abból az látszik, hogy a második világháború előtt 41 szakosztállyal működött a DEAC. Akkor is virágzó korszakát élte a klub, viszont most a Debreceni Egyetem méretében is nagyobb, a létszám is a sokszorosára duzzadt, a létesítmények és a minőség terén is rengeteget léptünk előre, mondhatjuk, hogy ez egy új fénykor.

Említette a készülő DEAC-könyvet. Szükség volt már egy ilyen átfogó műre?

Mikor egy centenárium elérkezik, óhatatlanul megfordul a szervezők, az érintettek fejében, hogy jó lenne átnézni, mik történtek az alapítás óta. Mivel nem találtunk dokumentációt, ami korábban feldolgozott volna bizonyos időszakokat, ezért arra kértük meg a kollégákat Sándor Mihály vezetésével, hogy tegyenek lépéseket ez ügyben. Az első köteten több mint egy éve dolgoznak, eredetileg három könyvet terveztünk, de mára kikristályosodott, hogy négy lesz. Van egy korszak, ’79-től ’89-ig, mikor DUSE-nak hívták a DEAC-ot és a DASE-t közösen, úgy döntöttünk, erről külön kiadványt jelentetünk meg. Sándor Mihállyal már sok sporttémájú könyvön dolgoztunk együtt, a könyvtári kutatómunkát ezúttal is ő végzi, azt beszéljük meg közösen, milyen legyen a könyv szerkezete, iránya, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Mióta híre ment, hogy készül a kötetsorozat, sokan küldenek különböző adatokat, történeteket, relikviákat, fényképeket – például Argentínából is kaptunk egy paksamétát.

„De legalább ilyen érdekes az egykori alapítók köre, amelyből az derül ki, hogy az egyetemi professzorok, a város, az egyházak és a kereskedelem akkori és későbbi – ma is ismert – jeles képviselői alapították a klubot 1919-ben, amely azóta is él és újra virágzik.”

Már nálunk is érdeklődtek, lesz-e valamilyen közös ünneplés a kerek évforduló alkalmából. Erről mit lehet tudni?

Elég széles kör érintett, csak az élők sorában a jelenlegi és volt DEAC-os sportolók létszáma többezres nagyságrendre tehető, ezért egy alkalommal nem lehetne megünnepelni az évfordulót. Úgy határoztunk, egy centenáriumi évadot hirdetünk, amely ezen a héten, pénteken kezdődik, és jövő májusig tart. Ennek során lesznek kiemelt események, ünnepi közgyűlés, kiállítás, családi nap, az Egyetem napján, a yoUDay stadionshow is részben róluk fog szólni; felsorolni is nehéz azokat a programokat, amelyekkel készülünk.

Elmondhatjuk, hogy a DEAC ma már több mint egy klub?

Abszolút. Van is egy olyan projektünk, amely – a Barcelonától kölcsönözve a szlogent –, Több mint egy klub néven fut. A DEAC az Észak-Alföldön, három megyében, ötven településen, három éven keresztül százötven alkalommal különböző rendezvényeket szervez, amelyek az egészséges életmóddal, a sporttal kapcsolatosak és ezeken az alkalmakon megjelenítjük a klub arculatát is. Reméljük, a szülők majd szívesen küldik a Debreceni Egyetemre a gyerekeiket tanulni és sportolni.

A DEAC mennyit tud segíteni a diákok egyetemre csábításában?

Nagyon sokat. Pedig mikor 14 évvel ezelőtt lefektettük a sportstratégiánkat, alapvetően az utánpótlás-képzésre nem gondoltunk, csak az egyetemi közösségépítésre. Ehhez képest ma már a saját rendszerünkben több ezer utánpótláskorú fiatal van, akik az egyetemi sportéletet látva talán úgy döntenek, itt folytatják, és nem mennek máshova. Illetve sokan jönnek Debrecenbe olyanok, akik úgy látják, kettős karriert tudnak befutni nálunk, vagyis sportolhatnak és tanulhatnak is. A szabadidősport is rengeteget fejlődött, ma már ezres nagyságrendű eseményeket tudunk megszervezni, ebben jelentős szerepet vállal a hallgatói önkormányzat sportirodája is.

„A rendszerváltást követően minden egyetemre jellemző volt, hogy a sportot elfelejtették, arra már nem jutott energia, idő és főként pénz. Úgy tűnik, mi ébredtünk leghamarabb az országban, de a példánkat látva már más felsőoktatási intézmények is mozgolódnak.”

Mennyire tudják mozgósítani az egyetemi polgárokat abból a szempontból, hogy járjanak ki a DEAC csapatainak mérkőzéseire? Magukénak érezhetik ezeket az együtteseket?

A hetvenes évekig jellemző volt a meccsre járás, de a rendszerváltás után eltűnt, mivel csapatok sem nagyon voltak. A DEAC-ban a minőségi versenysport az utóbbi öt évben kezdett előre lépni, de a társadalom lelkébe való beépülés egy hosszabb folyamat. Az Egyesült Államokban ez könnyű, mert minden egyetem erre építi az identitását, tízezrek mennek ki egy-egy mérkőzésre. A jégkorongozóink és a kosárlabdázóink rendre telt ház előtt játszanak, ami azt mutatja, van előrelépés. A különböző közösségi felületeken próbáljuk elérni a hallgatóinkat, és felhívni a figyelmüket, hogy mérkőzés lesz. Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a különböző szakszövetségek általában hétvégére teszik a fordulókat, amikor a legtöbb tanuló hazautazik. Azonban az együtteseink amennyire egyetemiek, annyira városiak is, így mindig vannak szurkolók az összecsapásokon.

Milyen szereplést vár az egyetemi csapatoktól a 2019/20-as szezonban?

Én soha nem szoktam várni semmi konkrét helyezést, csak azt, hogy jó hangulatban teljen a felkészülés és a meccsek is, illetve hogy mindenki tegyen meg mindent, ami tőle telik, az egyetemhez illő minőségben. Utóbbi általában az elmúlt években úgy sikerült a csapatainknak, hogy mindenki előre lépett. Természetesen szeretnénk, ha az előttünk álló idényben is szépen teljesítenének az együtteseink, a legnagyobb várakozások a kosarasok, a hokisok, az NB III.-as focisták, a férfi, illetve a női futsalosok, és a férfi röplabdázók szereplését előzik meg, de figyelemmel kell lenni a megújuló férfi kézisekre is. A versenysporttól nyilván nemcsak azt reméljük, hogy szimpatikus egyetemi csapataink legyenek, hanem hogy vigyék az intézmény, a város hírét, erejét.

A DEAC jelenleg 23 szakosztállyal működik. Terveznek további bővítést?

Egy éve még azt sem sejtettük, hogy lesz amerikaifoci- szakosztályunk, azóta pedig már rögbi is van. Ezeket az élet hozta, a csapatok szerettek volna a DEAC-hoz tartozni, és mivel megvoltak a szükséges kapcsolódási pontok és feltételek, így a klubunk tagjaivá válhattak. Amennyiben megalapozott egy új sportág bevétele, akkor előfordulhat a bővítés, de nem kimondott cél a növekedés ebben a tekintetben.

Nem titok, a sportlétesítmények kapacitása véges. Az átadás előtt álló teniszcsarnokon túl várható, hogy további fejlesztések lesznek a közeljövőben?

Tervezünk egy kézilabdapálya méretű csarnokot a Böszörményi úton, a teniszcsarnok másik oldalán, bízom benne, ez már a jövő évben épülőben lesz. Illetve várjuk a kézilabda-szövetség által beígért pallagi kézilabdacsarnokot is, amelynek az engedélyes terveit már beadták. Gondban vagyunk a létesítmények terén, főként focipályákból van kevés. Néha szoktunk kooperálni a Debreceni Labdarúgó Akadémiával, az NB III.-as csapatunk a nyáron több hétig edzett Pallagon, cserébe néha befogadjuk a Loki szintén harmadosztályú alakulatát. Ha bővíteni akarunk, azt csak Pallagon tehetjük meg, az akadémia mellett van az egyetemnek egy 12 hektáros intézményi területe.

„Ha egyszer sikerül forrást találni, akkor ott kapna helyet az amerikai foci, a rögbi, esetleg a baseball, és lenne hely egy-két focipályának is.”

Tíz év múlva milyennek szeretné látni a DEAC-ot?

Legalább olyannak, mint amilyen most. Hogy lesz-e akkorra élvonalbeli bajnokcsapatunk, azt nem tudom megjósolni, de a sportban bármi előfordulhat. Az ugyanakkor nem illik össze az egyetem filozófiájával, hogy célként kitűzzük a bajnoki címet, amiért erőn felüli anyagi áldozatot vállalunk. Nyilvánvalóan kellenek a minőségi igazolások, viszont nálunk az is elvárás, hogy legyenek a csapatokban helyi, tehetséges játékosok is.

Meg lehet határozni, hogy miben rejlik az Egyetem és a DEAC mostani sikeressége?

A Debreceni Egyetem Magyarországon a legszélesebb tevékenységi körű és legnagyobb költségvetésű intézmény, így nem meglepő módon számtalan tennivalónk van. Szerencsére a vezetői körök között remek az együttműködés, ennek köszönhetően gördülékenyen folyhat a munka. A DEAC-ot menedzsment oldalon egy hölgykoszorú működteti, talán ezért is olyan családias a légkör. Ahogy ők csinálják az egészet, azt nem lehet egyszerű alkalmazotti hozzáállással véghez vinni – látszik, hogy szerelemből teszik, amit tesznek, és ez lelkesíti a többieket is, akik között férfiak is vannak szép számmal. Azt is látni kell, hogy a DEAC egy hálózat, amelybe több csapat, egyesület, akadémia is beletartozik.

„Ahhoz, hogy ilyen jól tudjon a rendszer működni, mindenki hozzáteszi a magáét, több tucatnyian mozgatják a motort.”

Hatalmas eredménynek tartom, hogy a DEAC csapatai egyre többet kerülnek országos tv-képernyőre, illetve azt, hogy tavaly óta egyetemi klubként a kiemelt vidéki klubok közé kerülhetett, ez is azt mutatja, jó úton jár és egyre alkalmasabb a kijelölt szerepének betöltésére. Várunk mindenkit szeretettel a DEAC-ban, a mérkőzéseken és a szabadidős sportrendezvényeken!

Koncz-Szabó Dóraó